Honismeret, 1992 (20. évfolyam)

1992 / 4. szám - TERMÉS - A szabadságharc végnapjai - A debreceni csata: 1849. augusztus 2. (Dr. Szűcs Ernő)

I. hadtest ekkor 9521 embert és 43 ágyút számlált. (Némely források azonban azt állítják, hogy a Debrecen alatt harcoló két magyar sereg, együttes létszáma csupán 7 ezer fő volt!) A sereg a következőképpen állt fel: a Köntösgáttól délre, a balszárnyon volt Máriássy János ezredes 3728 fős gyalogságával és 21 ágyúval. A terep itt vizenyős, néhol mocsaras volt. Katonái mögött bekerített és körülárkolt szőlőskertek húzódtak, amelyek között csak a városból kivezető országutaknál volt átjáró. A Máriássy által vezénylett egység legdélibb részére kapott beosztást 4 századnyi huszárság a Mesterházy István ezredes parancsnok­sága alá tartozó I. hadtest lovashadosztályából. A balszárnytól északra elhelyezkedő centrumban, amelyhez területileg hozzátartozott az ún. kokaslói téglavető körülárkolt és kerített területe is, valamint az a halom is, amelyről az egész csatatér áttekinthető volt, s amelyen többször is huzamosan tartózkodott a magyar sereg vezére (ennek emlékére nevezik ezt a halmot ma Nagysándor-dombnak.) A közép egyébként a Köntösgáttól északra helyezkedett el és Bobics János ezredes parancsnoksága alatt állt. Itt 2923 honvéd, 6 (később 16) ágyúval sorakozott harcra. Bobics alakulatai mögött nyert elhelyezést a sereg tartaléka. A jobbszárny kissé hátravontan, a Nyulas csárda közelében jutott állásba. Ide volt beosztva Korponai ezredes serege. E szárny támogatására idetelepítették a 96. honvéd zászlóaljat Balka Arnold irányításával. (Balka őrnagy a csatában kapott sebe miatt halt meg Nagyváradon, ahová katonái magukkal menekítették.) De a hadtest négy huszárszázada is itt kapott helyet. A sereg legészakibb pontján, már a Nagyerdő fái alatt két század gyalogos honvéd látta el a szárny védelmét. A Korponai vezette seregrész tüzérségét kiegészítették 12 ágyúra, mégpedig Csányi Márton századosnak, a csata egyik legnagyobb hősének parancsnoksága alatt. A magyar sereg által megszállt területen két nagyobb halom volt. Az egyik a már emlí­tett Nagysándor-domb, a másik ezzel szemben, az országút bal oldalán állt. Ezekre egy-egy vetéságyút (tarackot) helyeztek el. A hadtest málhás szekereit Debrecen utcáin helyezték el, ami­t tekintve, hogy Nagysándor József nem gondoskodott idejében való továbbindításukról­­, sok veszteséget okozó akadálynak bizonyultak a csata utáni menekülés idején. Nagysándor József a szükséges rendeleteit kiadva hajnali 4 órakor a halom tetején lefe­küdt aludni. Egy szolgálatos őrnagy reggel 7 órakor költötte fel. Ekkor sült szalonnából és abból a kenyérre csepegtetett zsírjából álló reggelijét elfogyasztotta. Miután Vámos­pércsről Pongrácz őrnagy visszaérkezett Görgey parancsával, Nagysándor József össze­hívta főbb tisztjeit. A tanácskozáson ellentétes álláspontok ütköztek. Nagysándor József és Máriássy a parancs változatlan, szó szerinti teljesítése mellett foglaltak állást. Mesterhá­zy ingadozott, Bobics pedig akként nyilatkozott, hogy a harcot csak az ellenség támadá­sa esetén kell felvenni. Korponai és Pongrácz azonban a támadás elvetését javasolták. Vé­gül is a következő határozatot hozták: a sereg egész nap készenlétben marad, de éjjel tovább vonul. Ezt követően megtörtént az előőrsök főtisztek általi szemléje, majd a tábor feletti parancsnokságot Bobicsnak átadva a tábornok több más tiszttel fél 11 óra tájban bement a városba, az Aranybika vendéglőbe. Előzőleg - még a reggeli órákban - kiadta a parancsot Debrecen lakosságának, hogy délben 2 órára húsból és főzelékből álló meleg ebéddel lássák el katonáit, akiknek hosszú idő óta - az állandó visszavonulások miatt ilyenben nem volt részük. E kívánalomnak a város lakossága lelkesen eleget is tett. Délelőtt 10 óra körül herceg Belaton parancsnoksága alatt 500 kozák a látóképi csárda irányából Debrecen felé lőve összetalálkozott az előőrsbe küldött 4 század huszárral, de egyik fél részéről sem történt még puskalövés sem. A kozákok visszahúzódtak. Gondoskodtak a meglepetések elhárításáról is. Minden frontegység (centrum és­ szárnyak) elé kihelyeztek biztosításra egy-egy gyalogzászlóaljat, a balmazújvárosi útra pedig ismét kiküldték a 4 század huszárt, de most már 2 ágyúval is megerősítve őket. Ez utóbbi egység adta le - a fegyverneki, másképpen látóképi csárdához érve - az ütközet első ágyúlövését. Az történt ugyanis, hogy közben Paskievich herceg, az orosz seregek magyarországi főparancs­noka 80 ezer főnyi nadával, tehát nem 10-15 ezer, ahogyan azt a magyarok vélték, kiindult Balmazújvárosból. Paskievich az úttól jobbra II. hadtestét, ugyanattól balra a III. hadtestét indította el. Mindkét seregtest külső szárnyát saját lovashadosztályuk biztosította. Tartalékként az országúton nyomult előre a XII. gyaloghadosztály és két ezred lovasság. Az eredeti menettagozódást hamarosan meg kellett változtatni, mert a nagy kiterjedésű, ekkor már

Next