Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
TERMÉS - Böszörményi István: Petőfi Losoncon
rossal, valószínűleg verseivel i s merően nézve arra a helyre, honnét Petőfi egyet gondolva, épp akkor ugrott meg, mikor már saját versei felolvasásának égő vágya kitörőben volt. Eliszonyodásomban Petőfinek ez illedelmetlen megszökése miatt sóbálványnyá lettem" - írja Steiler Antal. A jó öreg házigazda nem vette túlságosan szívére az esetet és az ebédnél „az ő imádásig szeretett kedves vendégét takarosan felköszöntötte... minden szava tiszta, meleg érzésének kisugárzása... volt, eltalálta azt az igazi hangot, ami Petőfivel szemben nem volt könnyű dolog. Isten ments, ha valami lapos dicsériádákkal lépett volna fel!... Sándornak tetszett az egész, s talán azért is, mert belátta s megbánta eddigi pogány magaviseletét, egyszerre csak az öreg nyakába termett s össze-vissza ölelte a könnyekig érzékenyült jó öreget. Majd visszament helyére s meghatott hangon gyönyörűen felköszöntötte..." Petőfi úti jegyzeteiben nem említi, más forrásokból tudjuk, hogy Losoncon látogatást tett a református lyceumban is és találkozott az általa nagyrabecsült Homokay Pál tanárral. Az akkortájt virágkorát élő losonci iskola „szónoklat-költészet tanszékének" neves tanára volt. Homokay, aki 1840-ben nyelvművelő társaságot alapított Losoncon és könyvet írt a költészettanról, mely Petőfire is nagy hatással volt. Két évtizedes losonci működés után Kecskemétre költözött, ott is halt meg. Munkásságáról az a Bulcsu Károly emlékezett meg írásában, aki Homokay nyomába lépett a losonci gimnáziumban. A verses nekrológban, Petőfi nevének említése nélkül ugyan, de egyértelműen a költő és Homokay losonci találkozására utal: ...S lőn jutalma. Az elvérzett költő. Nagy költőnk, egykor lakába fordultan Megszorító kezét, így rázva meg: „ Uram! könyvéből én sokat tanultam." A losonci Petőfi-ház (középen). Az emléktábla az első emeleti ablakok között van. 70