Honismeret, 1995 (23. évfolyam)

TERMÉS - Böszörményi István: Petőfi Losoncon

rossal, valószínűleg verseivel i s merően nézve arra a helyre, honnét Petőfi egyet gon­dolva, épp akkor ugrott meg, mikor már saját versei felolvasásának égő vágya kitörő­ben volt. Eliszonyodásomban Petőfinek ez illedelmetlen megszökése miatt sóbálvány­nyá lettem" - írja Steiler Antal. A jó öreg házigazda nem vette túlságosan szívére az esetet és az ebédnél „az ő imádásig szeretett kedves vendégét takarosan felköszöntöt­te... minden szava tiszta, meleg érzésének kisugárzása... volt, eltalálta azt az igazi han­got, ami Petőfivel szemben nem volt könnyű dolog. Isten ments, ha valami lapos dicsériádákkal lépett volna fel!... Sándornak tetszett az egész, s talán azért is, mert be­látta s megbánta eddigi pogány magaviseletét, egyszerre csak az öreg nyakába termett s össze-vissza ölelte a könnyekig érzékenyült jó öreget. Majd visszament helyére s meghatott hangon gyönyörűen felköszöntötte..." Petőfi úti jegyzeteiben nem említi, más forrásokból tudjuk, hogy Losoncon látogatást tett a református lyceumban is és találkozott az általa nagyrabecsült Homokay Pál ta­nárral. Az akkortájt virágkorát élő losonci iskola „szónoklat-költészet tanszékének" ne­ves tanára volt. Homokay, aki 1840-ben nyelvművelő társaságot alapított Losoncon és könyvet írt a költészettanról, mely Petőfire is nagy hatással volt. Két évtizedes losonci működés után Kecskemétre költözött, ott is halt meg. Munkásságáról az a Bulcsu Ká­roly emlékezett meg írásában, aki Homokay nyomába lépett a losonci gimnáziumban. A verses nekrológban, Petőfi nevének említése nélkül ugyan, de egyértelműen a költő és Homokay losonci találkozására utal: ...S lőn jutalma. Az elvérzett költő. Nag­y költőnk, egykor lakába fordultan Megszorító kezét, így rázva meg: „ Uram! könyvéből én sokat tanultam." A losonci Petőfi-ház (középen). Az emléktábla az első emeleti ablakok között van. 70

Next