Honismeret, 1996 (24. évfolyam)
A MAGYAR ISKOLA EZER ÉVE - Pásztor Emil: Karacs Teréz a szülői házban
szerint mindössze 47 188 lakost számlált. (Természetesen Buda nélkül, amely akkor még külön város volt.) Karacs Ferencnek és feleségének kilenc gyermeke között Teréz volt időrendben a negyedik. E sorok írója betekinthetett a pesti református egyház régi anyakönyvébe (Keresztelési, esketési és halotti anyakönyv 1796-1844), melyért ezúton is köszönetet mond a Kálvin téri templom mögött, a Török Pál utcában működő lelkészi hivatalnak. A régi anyakönyvben a Karacs gyermekek születéséről a következő adatok találhatók: 1. Mária (1802. nov. 25.) 2. Terézia (1804. ápr. 23.; meghalt 14 hónapos korában) 3. Terézia (1805. okt. 13; meghalt 10 hónapos korában) 4.-5. Ferenc (1810. jan. 6.) 6.7. Rozália (1813- szept. 2.) 8. Sarolta (1819. aug. 17.; meghalt kisgyermekként) 9. Sándor Árpád( 1821. okt. 13; a családban csak a második nevén Árpádnak hívták). A kisgyermekkorban meghalt első két Terézia után negyedikként született kislány lett a sorban a harmadik Terézia, Karacs Teréz. Különös, hogy a szülők ennyire ragaszkodtak ehhez a keresztnévhez: nem riasztotta vissza őket az, hogy előzőleg két kis Teréziájukat ragadta el a korai halál. Nem tudjuk biztosan, mi az oka, hogy a mi Karacs Terézünk nem került be az anyakönyvbe, mint ahogy a hatodik gyemekként született Zsófia sem. A kilenc gyemek közül öten érték meg a felnőttkort: Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia és Róza. Árpád 17 éves korában halt meg. Az elsőszülött Mária (Mari) még 16 éves sem volt, amikor elkerült a háztól, mert férjhez ment Környei József seregélyesi református lelkészhez. Karacs Teréz még nem az Ősz utcai (ma: Szentkirályi utcai) új családi házukban született, hanem ott, ahol szülei előzőleg laktak: a pesti józsefvárosi Öt pacsirta (a mai Puskin) utcában, ahol Zofahl Lőrinc építész háza, később pedig a Degenfeld grófi palota állt. (A közelben a Nemzeti Múzeum épülete csak jóval később, 1837-1846 között készült el.) Teréz nyilván szüleitől tudta, hogy ő 1808. április 18-án, húsvétkor látta meg a napvilágot. Édesanyja bizony nem örült, hogy negyedszerre is leánya született. Teréz így szólt erről önéletírásában: „Az előttem született két Teréz kiskorában elhalt. Én születésemmel, mint anyámtól hallám nagy bánatot okoztam, mivel ő fiúval szerette volna férjét megajándékozni; e miatt keseregve tudata atyámmal, hogy a negyedik is leány, és kérve kérte férjét, hogy engedje meg az újszülöttnek nemét eltitkolni, segyezzék bele, hogy fiúnévre kereszteljenek, és írjanak be az anyakönyvbe mint fiút. Atyám ezen sajátságos és különös kívánságba nem egyezvén bele, én akinek születtem, mint leány neveltettem fel. Születésem után 20 hóra született anyámnak fia..." Teréz születésekor az édesanyja aligha gondolta, hogy éppen ebből a leánygyermekből válik majd a későbbi kiváló pedagógus és írónő. (Teréznek és Zsófia húgának születését talán csak a családi bibliába jegyezte be az édesapjuk.) Karacs Teréz gyermekkora Déryné Széppataki Róza leírja naplójában - pontosabban szólva: öregkori visszaemlékezéseiben hogy kezdő színésznő korában sokszor járt Karacséknál: „Próba végeztével egyenesen repültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt Pesten. Az úr igen nevezetes, nagyhírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony s egyszersmind írónő is volt... Sok gyermek volt a háznál, nevezetesen leányok, köztök a lelkes és az irodalom és nevelés terén később oly szép hírre emelkedett Teréz. A legkisebb Róza; ez még későbbi időkben is jó barátnőm volt." (Déryné naplója, Bp., 1879 I. k. 96. old.) Amikor Teréz hatéves lett, 1814 május havában a pesti református egyház által fenntartott elemi iskolába adták be szülei, de ugyanezen év októberének első napjai-