Honismeret, 1996 (24. évfolyam)
EMLÉKHELYEK - Praznovszky Mihály: Irodalmi emlékhelyek határon innen és túl
EMLÉKHELYEK 1 V Irodalmi emlékhelyek határon innen és túl Két dokumentum, két felhívás köré lehet csoportosítani a magyar irodalmi muzeológiát. Szűk száz esztendő húzódik a kettő között. 1899-ben hirdette meg Jókai Mór, a Petőfi Társaság elnöke és Bartók Lajos, a Petőfi Társaság alelnöke felhívását a Petőfi-ház létesítésére. Ebben arra kérik a nemzetet, hogy itt Budapesten hozzanak létre egy olyan épületet, amelyben méltó körülmények között őrzik a költő utókor számára megtartani méltó ereklyéit, munkáit, lehetőleg a többiek, más jeles remekírónk ereklyéivel együtt, mert ez minden magyarnak alapvető érdeke. „Minden magyar kegyelete önérzettel fog tekinteni irodalmunk e Panteonjára, az idegen pedig a magyar nép tiszteletével, látva, hogy mint a nyugat, kelet népe is megbecsüli irodalmát, mint a nemzeti élet fő tényezőjét." A második felhívás 1995-ben, bár nem Jókai írta alá, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum valamennyi dolgozója szintén a magyar nemzethez szól: „A kormány gazdasági megszorító intézkedései a Petőfi Irodalmi Múzeum számára súlyos következményekkel járnak. Intézményünk működőképességét illetően komoly aggodalommal tölt el bennünket a már eddig lezajlott létszámcsökkentés, és a még várható nagyobb gazdasági restrikció. Úgy gondoljuk, hogy a fenntartási és gyűjtemény-gyarapítási keretek és elegendő munkatársi létszám híján egyre kevésbé leszünk képesek a ránk bízott nemzeti értékeket a jövő generációi számára megőrizni, restaurálni és gyarapítani, az irodalomkutatás és irodalomoktatás, valamint a könyvkiadás, a sajtó, hazai és nemzetközi kiállítások rendelkezésére bocsátani..." Majd felsoroltunk egy megrázó és imponáló sort kéziratos irodalmi hagyatékainkról. Ady Endrével kezdődően és Szerb Antallal, Tersánszkyval, Váci Mihállyal, Veres Péterrel bezárólag. Száz esztendő a két dokumentum között, száz esztendő megannyi változása az, ami bennünket most érdekel. Mára Magyarországon a múzeumi struktúrában az irodalmi muzeológia megtalálta a helyét, rendszere csaknem teljesen kialakult, nincs megye, ahol ne lenne jelentős irodalmi emlékhely vagy kiállítás, még ha a fenntartók különböző közegekből kerülnek is ki. A legtöbb megyében felkészült, és most már több éve a pályán lévő muzeológus dolgozik, akinek szakismerete és nemegyszer kihasznált ügyszeretete és ügybuzgalma garancia arra, hogy ez az irodalmi muzeológia az adott megyében élő tudományág lett a gyűjteményekkel együtt. A magyar irodalmi muzeológia alapintézménye és központja a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelynek története a múlt századra nyúlik vissza, a Petőfi Társaság 1876-os létrejöttéig. A Petőfi Társaságnak többek között az volt a célja, hogy szövetségbe tömörítse a korszak fiatal íróit, a hivatalos irodalommal szembeforduló - mindig szembeforduló - fiatalokat, ugyanakkor a Petőfi-relikviák gyűjtésére is felszólított. Amit ők akkor gyűjteni kezdtek, az ma a múzeumi gyűjteményünk alapja, természetesen jelentősen kiegészülve. Ugyanakkor ez a gyűjtőmunka felhívta a figyelmet a magyar irodalom egyéb, veszélybe került értékeire is. Annak idején már Petőfi is lázasan és a rá jellemző felhevültséggel emelt szót Kazinczy omladozó háza miatt. Kölcsey házát is elpusztította az ártó kéz, és megannyi irodalmi emlék került végveszélybe. Ezeknek a megmentésére is jöttek létre az irodalmi társaságok, elsősorban vidéken, mert egy-egy vidéki közösség azonnal és gyorsabban tudott reagálni ilyen önként szerveződő fel- 23 !