Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

KRÓNIKA - Balassa Iván: A Bodrogközi Művelődési Egyesület

A Bodrogközi Művelődési Egyesület A régi feljegyzések gyakran nevezik „insula"-nak, vagyis szigetnek, mert a Tisza, Bodrog és a Latorca úgy körbefogja, hogy csak észak-keleti szegletében van egy szűk kijárat belőle. Valamikor nagy részét mocsár borította, melyből csak az északi felében emelkedett ki néhány szerény hegy, melynek lankáit ma szőlő borítja. Honfoglaló eleink egyik legkorábbi szállásterülete, amit számos sír bizonyít, melyek egyik-másika gazdagságát tekintve talán még fejedelmi is lehet. Jó néhány románkori templomából néhány napjainkig megmaradt, de még várak romjait is fel lehet fedezni. Lelesz, mint hiteles hely országosan híressé vált. A területen a múlt század végén egy nagyközséget, 49 kisközséget és 36 pusztát ír­tak össze, ezek döntő többsége Zemplénhez tartozott, három déli falu Szabolcs me­gyéhez, északkeleten pedig néhányat Unghoz csatoltak. Központjául, mint járási székhely, Királyhelmec szolgált, de igazában Sátoraljaújhely, Sárospatak, Ungvár volt a kereskedelmi és művelődési központja. 1920-tól kezdve a határ kétfelé vágta ezt a területet és a magyar részén még kevésbé alakulhatott ki nagyobb település. Most első ízben alakult olyan egyesület, mely az egész területet, a határ mindkét oldalát, magába foglalja. A Bodrogközi Művelődési Egyesület 1995. március 31-én jött létre a Sárospataki Várban, a Rákóczi Múzeum helyiségeiben. A negyvenet meghaladó számú résztvevők a szlovákiai és magyarországi Bodrogközt képviselték és résztvettek a kassai Műemlékhivatal munkatársai is. Vala­mennyien egyetértettek abban, hogy az Egyesület két központtal rendelkezzék. Az egyik Sárospatak, a másik Királyhelmec (Král­ovsky Chlmec) mindkét helyen a múze­um ad helyet számára. Tagja lehet mindenki, aki e terület kutatásával foglalkozik, illetve az iránt érdeklődik. Az itt élők mellett az innen elszármazottakat is számon kívánják tartani, és minél több emberrel meg akarják ismertetni e táj természeti szép­ségét, történelmi emlékeit, népi hagyományait. A kettősséget a tisztikar választásakor is igyekeztek követni. Elnök: Dobos László (Pozsony, Királyhelmec szülötte) és Bodó Sándor néprajzkutató, aki a Bodrog-zughoz kötődik származása szerint (Budapest). Az ügyvezető elnök: Dank­ó Katalin a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója. A két titkár: Bogoly János a királyhelmeci Honismereti Múzeum igazgatója és Tamás Edit a Rákóczi Múzeum muzeológusa. Az alakuló ülésen megjelentek úgy vélték, hogy az egyesület legeredményesebben szakosztályokban fejtheti ki működését. Ezért a természeti kincsek felkutatására meg­alakult a Természettudomány Szakosztály, elnöke Boros László, titkára Bodnár László. A Környezetvédelmi Szakosztály elnöke Hegyesi Gábor. Feladata a Bodrogköz szépsé­geinek megismertetése és segítségnyújtás a turizmus megszervezésében. A Régészeti és Műemlékvédelmi Szakosztály elnöke Valter Ilona, titkára Kristina Markusova. A Helytörténeti Szakosztályt Fehér József vezeti, titkára Lápos Aranka. A Nyelvjárási és Helynév Szakosztály elnöke Nagy Géza, a titkári teendőket Szathmári József látja el. A legnagyobb létszámú Néprajzi Szakosztály elnöke Viga Gyula, titkára Szabó Irén. A Népfőiskolai és Művelődési Szakosztály elnökéül Gránitz-Barth Katalint (Svájc) válasz­tották meg, aki mellett az osztálytitkár teendőit Bordás István végzi. Az alakuló ülés jóváhagyta az alapszabályt, és a következő közgyűlést 1996. első negyedére tűzte ki. Megtörtént az Egyesület bejegyzése és az alapszabály jóváhagyása magyar oldalon, míg szlovák részen folyamatban van. Sárospatakon az Egyesület már rendelkezik bankszámlá­val, ahova, ha nem is vastagon, de csepegnek a tagdíjak, illetve a támogatások. 1995. szeptember 12-én a Néprajzi Szakosztály Viga Gyula elnöklésével Királyhelmecen a Petőfi Sándor Művelődési Központban „Eredmények és feladatok a Bodrogköz néprajzi kutatásában" témakörrel alakuló ülést tartott. A város polgármeste-

Next