Honismeret, 1997 (25. évfolyam)

1997 / 5. szám - TERMÉS - Déryné vendégjátéka Pécsett (Márfi Attila)

városokban elért zajos sikerekkel öregbítette.­ Művészi munkájával óriási részt vállalt a magyar színészet elismertetésében és társadalmi pártolásának kialakulásában. A gyakran cserélődő színésztruppok legmegbízhatóbb tagjaként a legváltozatosabb műfajokban ismerhette meg az ország sokoldalú tehetségét. Különösen kedvelte a víg­játékokat és a népszínműveket, a drámai előadásokban, mint hősnő naiva szerepelt a leg­többet, az operákban pedig legtöbbször a szoprán szólamokat énekelte. Visszaemlékezéseiben e műfajban különösen Donna Anna (Mozart: Don Giovanni), Agatha (Weber: A bűvös vadász) és Rosina (Rossini: A sevillai borbély) elénekelt szerepét tartotta a legnagyobb becsben. A népszínművek közül a „Csörgősipka, vagy a jókedvű zarándok", s a „Pikkó herceg és Jutka Perzsi" című darabokban aratta a legnagyobb sikereket vendégjátékai során. Bár a korabeli kritikák többször is hangoztatták, hogy a drámai műfajokban kevésbé tudta közönségét elbűvölni, nevéhez mégis olyan klasszikus szerepek eljátszása fűződik, mint a Bánk bán ősbemutatójakor Melinda alakja, vagy pedig Klingemann, Dr. Faustjának Katalinja. A korabeli Shakesp­era-adaptációk közül a Hamlet Opheliáját, s a Velencei Kalmár Porciáját játszotta el a leggyakrabban.­ A csaknem harminc évtizednyi vándorlása legfontosabb állomásait és eseményeit az 1869-1872 közt lejegyzett visszaemlékezéseiben örökítette meg. Pécsi vendégjátékáról, valamint a város „műértő közönségéről", s a magyar színészéletet odaadóan támogató polgárokról és nemesekről ha szűkszavúan is, de nagy szeretettel emlékezett meg naplójában. Fontos megjegyezni, hogy Déryné itteni fellépése egybeesett a magyar színészet úttörő próbálkozásaival, fokozatos térnyerésével városunkban. Talán a magyar szín­háztörténetet is gazdagíthatjuk, ha a levéltári és bibliográfiai források segítésével Déryné Pécsett eltöltött pár hónapos vendégjátékát megpróbáljuk feleleveníteni. Magyar színjátszók Pécsett A XVIII. század utolsó évtizedeiben váltak rendszeressé a Mecsekalján a vándortársulatok fellépései, bár már 1727 és 1730-as évekből is rendelkezünk adatokkal a német teátristák próbálkozásairól. E korszakban a német színikultúra meghatározó szerepe egyértelmű: a városok német ajkú polgárságának nagy aránya, s a német nyelv ismerete tette befogadóvá a német nemzeti színjátszás irányába. A helyi társadalmi és gazdasági változásokon kívül döntő tényezőként értékelhető a különböző városokból érkező vándorkomédiások közvetítő szerepe is. Ezek közül Bécs, Pozsony, Buda, Győr, Eszék, Varasd, Székesfehérvár és Zombor városokat felkereső színésztruppok játszottak a leggyakrabban Pécsett. A császárvárosból két fontos útvonal ágazott le, melyek keresztül-kasul átfonták a korabeli Magyarország nagyobb polgárvárosait. Az egyik szíriút az ország északi területein haladt át kelet irányba Bécs-Pozsony-Győr-Buda-Kassa-Szatmár és Kolozsvár érintésével. Míg a másik útvonal feladata volt, hogy a másfél évszázados török uralmat megszenvedett területeket kösse össze és ismertesse meg a polgári színjátszás értékeivel.­ Ennek az ún. déli színiútnak köszönhetően évről-évre rendkívül színes és változó programmal jelentkeztek a birodalom különböző tartományaiból a német komédiások. A magyar színjátszás pártolására az első adat 1793/94-ből származik, amikor Baranya vármegye rendjei több alkalommal is napirendre tűzték a Pestről és Szatmár vármegyéből érkezett hazafias felszólításokat. Majd 1815-ben Bács-Baranya és Tolna vármegyéket érintő színikerületek létrehozásán fáradoztak a megye nemesei és rendjei, de ez a kísérletezés is kudarcba fulladt. Néhány esztendő elteltével viszont, 1818 májusában a vármegye meghívására városunkba érkezett az első magyar vándortársulat Balog István direktor vezetésével. A Székesfehérvárról érkező Magyar Játszó Társaság azonban csak alig egy hét játszási lehetőséget kapott itt létük két hónapja alatt. A népes társulatot ugyanis nem tudták 1 Magyar Színművészeti Lexikon. Bp. 1929. Szerk.: Schöfplin Aladár II. kötet, 341-342. old. 2 Magyar Színházművészeti Lexikon. Bp. 1994. Főszerk: Székely György. 161. old. 3 Márfi Attila: Pécsi színházalapítási törekvések a reformkorban. In: Baranya 1990. 2. sz. Szerk.: Ódor Imre. 47. old. 4 Márfi Attila: Győr és Pécs színházi kapcsolatai a XIX. században. In: Győri Tanulmányok 1995. Szerk.: Bana József. 93. old. Baranya Megyei Levéltár, Baranya vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. (Továbbiakban BML Bmv jvk. 147. 242.650/1794.) 53

Next