Honismeret, 1999 (27. évfolyam)

ÉVFORDULÓK - Góg Imre: Százhetvenöt esztendeje halt meg Vay Miklós

egy fonógép modelljét hozta magával. Ő honosította meg Szabolcsban a világhíressé vált burgonyát. Annak ellenére, hogy leköszönt katonai rangjáról azt hangoztatta: „Hatvanéves koromig erőm a hazámé. "És így is tett. 53 évesen, 1809. március 3-án, amikor I. Ferenc király fegyverbe hívja a magyar nemesi felkelést (a francia háborúk miatt) azonnal jelentkezett. Azt han­goztatta, hogy amikor a haza veszélybe van, a haza védelme és becsülete forog kockán, akkor a nemzetért, hazájáért mindent feláldoz. A Tiszán nagy árvizek voltak 1774,1780,1782, 1784 és 1799. években. A Körösök-Berettyó vidéken 1746-1806 évek között nyolc nagyobb árvíz volt. Ezek miatt tervbe vették a tiszántúli vadvizes vidék szabályozásának előkészítését. 1802 júniusában a megbecsült közéleti, jó gazda, reformgondolkodású értelmiségi Vay Miklóst nevezték ki királyi biztosnak a Tisza és a Körös-vidéki munkák irányítására és felügyeletére. 1790-től - haláláig - követ volt az országgyűléseken. Már az 1790-1791. évi országgyűlés kereskedelmi bizottságának munkálatai keretében, javaslatot terjesztett elő a víziutak fej­lesztésére. Vay Miklós évtizedek alatt nagy tudást és tapasztalatokat gyűjtött össze, óriási tudása, világlátottsága vezéregyéniséggé tette. Kormánybiztosi első időszaka alatt méréseket végzett, terveket készített, malomi ügyeket intézett. 1810 után már jelentősebb építkezések is voltak. A Tisza problémájával is foglalkozott Vay. E folyó szabályozását vízosztásos módszerrel akarta megoldani. Az volt a javaslata, hogy Vásárosnamény és Csongrád között 284 km hosszú főcsatorna épüljön, véleménye szerint árvíz alkalmával a Tisza vízszintje egy méterrel csökkent volna ezzel a főcsatornával. 1816. május-júniusi árvíznél a korábbiakat is felülmúló elöntéseket okozott a Tisza és minden mellékfolyója. Fél évig volt elöntve a Körösök-Berettyó vidéke. Vay elengedhe­tetlennek tartotta a Körösvidék teljeskörű felmérését, mely nélkül a szabályozások meg­kezdését nem látta kivitelezhetőnek. Ezek alapján 1817. augusztus 1-4 között, József nádor elnöklete alatt tartott ülésen arról döntöttek, hogy az országban elsőnek a Körös-Berettyó-vidék vízrajzi felmérését végezhetik el. E kedvező döntés alapján dr. Wenckheim József - Békés megyei vizek szabályozási állandó küldöttségének elnöke - fejtett ki hathatós tevékenységet. Felhívta Vay Miklós figyelmét, a Lugoson (akkor Krassó-Szörény, most Temes megye) dolgozó tehetséges Huszár Mátyásra. Vay néhány találkozása után felismerte a nagy felkészültségű Huszár rátermettségét , kérte a Helytartótanácsot, hogy helyezzék őt a Körösvidékre a szükséges munkálatok elvégzésére. Sokat foglalkozott Vay azzal a gondolattal, hogy hogyan lehetne célszerű mechanizmussal olyan vízi malmot létesíteni, amely nem zavarná a hajózást, és nem segítené elő az árvizek keletkezését. Hasonlóképpen foglalkoztatta - Széchenyi előtt harminc esztendővel - az a gondolat is, hogy miként lehetne a Dunán pest-budai állandó Lánchidat létesíteni. Nemcsak megálmodta, leírta, megtervezte, statikailag kiszámította és a tervet saját kezűleg meg is rajzolta. E terveket a császárhoz is benyújtotta, a tervrajz a Sárospataki Ref. Kollégium Könyv­tárába ma is megtaláható. A Körösök-Berettyóvidék és a Közép-Tisza vízrajzi felméréseit, 1818-1824 évek között készítették el Huszár Mátyás és munkatársai. Ez a vízrajzi felmérés nemzetközi viszonylatban is egyedülálló méretű és színvonalú munka volt. A munkálatok 4000 Ft-os költségét, és só József nádor által elrendelt áremelésével létrehozott Só-alap­ból fedezték. Vay Miklósnak halá­láig ezen vízrajzi feltételekkel kapcsolatos feladatok határozták meg a munkáját. Az elkészült terv évtizedekre kijelölte a végzendő munkák menetét. Vay Miklós 1824. május 11-én halt meg, hírtelen keletkezett izgalom következtében. Négy­lovas hintójukkal kikocsikázni indultak feleségével Adelsheim Johannával. Az elindulás előtt a lovak nyugtalankodni kezdtek, és a kocsis nem tudta megfékezni őket. Végül Vay kénysze­rítette meg a lovakat, de az azzal járó megerőltető izgalom következtében agyvérzést kapott és másnap meghalt. Báró Vay Miklós vízügyes tevékenységével, gróf Széchenyi előfutára lett. A golopi családi sírboltba helyezték örök nyugalomba. Gőg Imre

Next