Honismeret, 1999 (27. évfolyam)
EMLÉKHELYEK - Vaska Miklós: Plánder Ferenc Falumúzeum
őrizze és ápolja az iparág hagyományait; publikációban rendszeresen népszerűsítse az iparág múltját, a kiváló szakemberek életútját, a múzeumi kutatómunka jelen eredményeit." A Magyar Olajipari Múzeum 1992. április 1-től gazdaságilag, pénzügyileg önállóan működik a MOIM Alapítvány segítségével. A MOIM a magyar szakmúzeumi hálózat egyik kiemelkedő intézménye. Ezt bizonyítja a szakmai munka, tudományos- és kutató tevékenység, időszaki- és vándorkiállítások. Az állandó kiállítást évente megtekintő mintegy 30 000 látogatószám is jelentősnek mondható. A 17 főfoglalkozású, 3 nyugdíjas dolgozó a MOIM Alapítvány gazdasági hátterével, a MOL Rt. és más olajipari cégek támogatásával igyekszik megbirkózni a gazdasági környezet problémáival és legjobb tudásával eleget tenni az ipartörténeti, muzeológiai és iparági elvárásoknak. Tóth János Plánder Ferenc Falumúzeum Plánder Ferenc Nova egykori plébánosa és Göcsej első ismertetője írta: „Nova Mező Város Göcsejnek valóságos szíve... Göcsejnek északi része átaljában hegyes, hegyei sárga agyagból és csak néhol köves homokból állanak. Novánál a hegyek hajlani, a vidék kinyílni s mind inkább vidámabb kezd lenni." A falu gyönyörű természeti környezetben fekszik, és két értékes műemlékkel rendelkezik. Az egyik Szily János szombathelyi püspök idejében 1777-ben, Melchior Hefele által épített gyönyörű barokk stílusú templom, melyet Dorffmeister István freskói díszítenek. Sok látogató gyönyörködött már a Mária életéből való jeleneteket ábrázoló festményekben. A település másik műemléke a tiszttartólakás, melyben a Plánder Ferenc Falumúzeum található. 1954-ben létesült a múzeum az iskolások gyűjtőmunkájának segítségével. Sok nehézséget kellett leküzdeni, amíg az első látogatók beléphettek abba a kis szobába, ahol az összegyűjtött néprajzi értékeket megtekinthették. Az első baj a névből adódott. Plánder Ferenc ugyanis a falu plébánosa volt. Egy kommunista asszony feljelentése alapján a névadás „papnépszerűsítést" jelentett, ami az AVO közbeavatkozását tette volna szükségessé. Szerencsére az „illetékes" pártszervek Plánder értékeit vették figyelembe, s nem a rosszindulatú feljelentő „éberségét". Az anyag gyűjtése során számtalan érdekes eset fordult elő. A múlt mélységes kútjából hozok fel néhány emléket. Zebeckén egy idős bácsi két szép szélesszárú vászongatyát őrizgetett. Temetésére tartogatta őket. Lánya az egyiktől szívesen megvált volna, ha ellenszolgáltatásként kap valamit. A kívánsága a gatyáért két frottírtörölköző volt. Megkapta. Ortaházáról hozta a hírt a postás, az egyik házban gyönyörű „festett", faragott székek vannak. Nosza indulás a több kilométerre lévő faluba és megpróbáltam megszerezni őket a múzeum számára. A helyszínen derült ki a szomorú valóság. A rózsaszínűre festett, faragott székek nem Göcsejben készültek, hanem egy bezárt budapesti nyilvánosházból származtak. Keserű volt a csalódás. Zebeckén faragott kürtöt sikerült találnom, ami eredetileg egy zalai nyilasvezér számára készült. Mielőtt az ajándékozásra sor került volna, a történelem vihara elsöpörte a nyilasokat, a kürt a kanász fiáé lett, miután apja a nyilaskeresztet eltüntette róla. A 100 forintért megvásárolt domborműves faragvány ma a múzeum egyik szép tárgya. Évek során egyre szaporodott a gyűjtemény, szűknek bizonyult a kis szoba. Nagyobb helyre lett szükség, így került át a gyűjtemény a volt tiszttartói lakásba. Itt már vitrineket lehetett beállítani az írásos anyagok részére, valamint nagyobb tárgyak is elhelyezést nyerhettek a négy teremben. Mi az, amiért érdemes meglátogatni ezt a főleg néprajzi jellegű gyűjteményt? 66