Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 1. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Helyismereti tankönyv az iskolai nevelésben (Kováts Dániel)

A haza fogalmának megértése a szülőföld táji hatásával, az otthonlét tudatával kezdődik. Ha ez elmarad, homokra épül minden további tapasztalat. Hadd idézzem Szabó Zoltánt - akinek Szerelmes földrajz című könyve épp most jelent meg új kiadásban -: „Első élmé­nyünk hazánkról nem történelmi, nem politikai, nem múltból átszóló, nem jövő felé mutató, nincs köze határhoz, hatalomhoz, államhoz, államformához, különösképpen nincs köze világ­nézethez, vagy politikai párthoz, nincs köze a nacionalizmushoz sem. Mindezek későbbi dol­gok. Az első élmény a hazáról igen egyszerű, közvetlen, békés és türelmes. Hegyek hajlásának bizonyos szöge, egy víztükör, egy patak csobogásának zenéje, egy közeli utcasarok, felhők vo­nulása a síkság fölött, egy darab táj, melyet egy ablak kerete bezár, s melyben csupa ismerős és hozzánk hasonló emberek mozognak; körülbelül ennyi az egész." És: „A tájak nem harcolnak, hanem teremnek, nem vetélkednek, hanem ihletnek; jó lenne időnként figyelni rájuk."­ Ez lehet a kiindulópontunk, a honismerettel kapcsolatos pedagógiai felfogásunk alapja. Nem akarom azonban megkerülni a rám bízott kérdést, a tankönyv helyének jellemzését. Ha látjuk azt a rendszert, amelynek a honismereti tankönyv az egyik eleme, akkor ítélhetjük meg hitelesen lényegét és hasznát. Ezért kell a honismereti nevelés egésze, valamennyi ténye­zője felől közelítenünk hozzá. Tehát: a tankönyv az egyik eleme a honismereti nevelés folyama­tának, s nem pótolhatja, feledtetheti a többit. Nem vállalja át a pedagógus munkáját, nem he­lyettesíti a pedagógiai programot, s nem válhat kizárólagos ismeretforrássá. Mindezekben mégis közreműködik. A XX. század végén, amikor a könyvnél szemléletesebb s mozgósítóbb ismerethordozók is bevonulnak az iskolába, a médiák egyikeként kaphat hasznos funkciót. Még ma is igazak Comenius figyelmeztető szavai, melyek 1650. november 28-án magyar földön (Sárospatakon) hangzottak el: „Ha könyvek nem lennének, tudatlanok s tanulatlanok volnánk mindnyájan; nem volna emlékünk a múlt dolgokról, semmi ismeretünk az isteni vagy emberi dolgokról nem volna. Vagy ha volna is, a változékony szóhagyományok által ezerszer átalakított mese lenne. A könyv az emberi elmének engedett isteni ajándék, melynél az emlékezet és értelem életére fontosabb adomány nem lehet."­ Fogadjuk el ezt ma is, mert még mindig a könyv a tanuló számára a leginkább elérhető, a legkönnyebben kezel­hető ismeretforrás. A táj- és népismeret helyi kiadványainak világában többféle válfaj található: a munkáltató tankönyvtől az olvasókönyvön, a dokumentum- vagy tanulmánygyűjteményen, a helytörté­neti monográfián, a különböző segédkönyveken (bibliográfia, kronológia, névtár) át a képes­könyvekig. (Röviden áttekintettem ezeket egy évvel ezelőtt a honismereti és helytörténeti ki­adványok szerkesztőinek országos tanácskozásán Zamárdiban.)­ Itt és most azonban célsze­rűbb inkább a tankönyv szerepe felől közelíteni egy-egy kiadványtípushoz, mintsem a helyis­mereti kiadványok műfaji változatai felől. Fogadjuk el a további gondolatmenethez kiindulásul azt a tételt, hogy a tankönyv a tanuló­nak szól elsősorban, s nem azért készült, hogy a tanár számára legyen nyersanyag vagy irány­tű csupán. Ha így van, akkor (egyszerűsítve és tömörítve) azt mondhatjuk, szerepe hármas: a) érdeklődést kelt tárgya iránt, b) változatos tematikájú ismeretkincset közöl olvasójával, és c) gondolkodásra, cselekvésre készteti használóját. E funkcióknak valamennyi műfaji típus meg tud felelni a maga módján, ha megvan hozzá a szerzői, szerkesztői szándék. A honismereti tankönyv tehát először is érdeklődést kelt, megteremti azt a motivációt, amely szükséges ahhoz, hogy a tanuló vállalja a fáradságot, amely nélkül nem tud új tudáselemek­hez jutni, hogy legyőzze érdektelenségét, kényelmességét (durvább szóval: lustaságát). Tud­juk tapasztalatból, hogy nem minden ismeretkörnek azonos a motivációs ereje; vannak tár­gyak és könyvek, amelyekhez szívesebben nyúl a diák, míg másokkal szemben ellenállást ta­núsít. A honismeret szerencsés helyzetben van, mert viszonylag egyszerű a tanulóhoz közel vinni ismeretköreit. Szabó Zoltán imént idézett intelmét megfogadva a tájból indulhatunk ki, s a megszokott táj általában vonzalmat ébreszt, a tanulóban az az érzet támad, „hiszen én ezt­ ­ Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Millenniumi Könyvtár 21. Osiris Kiadó, Bp., 1999.14. old. 3 Comenius: A könyvekről, az értelmi képzés eme főeszközeiről. Dezső Lajos fordítása (1882).­­ Biblio­theca Comeniana VIII. Sárospatak, 1999. 20. old. 4 Vö.: Kováts Dániel: A honismereti kiadványok szerepe az iskolában.­­ Honismeret 1998/6. sz. 3-6. old.

Next