Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 6. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - A honismeret tanítása a szegvári általános iskolában (Kovács Lajos István)

tava a falu közepét díszítő Kórógy-tó és a településtől észak­nyugatra található Landor-tó. A Tisza is a falu határában kanyarog. Holtága egy gyönyörű szabad vízfelülettel rendelkező ter­mészeti szépség. Jelenleg 5210 lélek él a faluban, a lakosság túlnyomó része földműveléssel, kertészkedéssel foglalkozik. Iskolájába 460 tanuló jár. A barokk templom a gazdag helytörténeti, régészeti, néprajzi kiállításokkal rendelkező falumúzeum, a népi ipartörténeti műemlék szélmalom, a barokk vármegyeháza ősi „várfalakkal", és nagyon szép népi építészeti emlékek keltik fel az érdeklődést falunk iránt. Nem véletlen, hogy a települések hol jönnek létre: vizek partján, gazdag növényzettel, ál­latvilággal rendelkező területeken, utak csomópontjában, folyók átkelőhelyinél, jól védett magaslatokon. Ezeket a helyeket az ember réges-rég megtalálta. Felfedezte a hét-nyolcezer évvel ezelőtt élt ember a Kurca és a Kórógy folyócskák találkozásának környékét is, a hajdani, közeli Kontra-tó magas partját. Bármennyire dicsekvésnek tűnik is, Szegvár egyike a legré­gibb folyamatos kultúrát őrző helyeknek, ahol ember tevékenykedett, kultuszt folytatott 7000-8000 évre visszamenőleg. Szinte minden kor termelési, kultikus és művészeti emlékei megtalálhatók környékünkön. A Körös kultúrát követően, időben később, az újkőkor második felében egy újabb mediter­rán kultúra is kialakult a Tisza mentén: Szegvár-Tűzkövesen a Tiszai kultúrának egy nagy te­lepe jött létre. Ez a kultúra - a vonaldíszes kerámia alföldi csoportja - Kr. e. 4450-től 4035-ig él­hetett ezen a területen. Hatalmas mennyiségű régészeti lelet: csiszolt kőből készült kőbalták, kővésők, csonteszközök, vonaldíszes kerámia-töredékek, őrlőkövek bizonyítják, hogy ez a te­lep a környék központja lehetett abban az időben. A legértékesebb leletet, a „Sarlós Isten" szobrát, Szentesen láthatjuk, az ottani múzeumban. Nálunk a Falumúzeumban csak másola­ta tekinthető meg. A rézkor embere pásztorkodó, állattenyésztő ember volt. Ebből következik, kevés lelet maradt fenn tőlük. A Kórógy medrében egy bronzból készült lándzsahegyet talál­tak. Ezen kívül urnák, településnyomok, seprődíszes fazéktöredékek jelzik az itt élt ember nyomát. A vaskorszak népeit már név szerint is ismerjük. Környékünkön a szkíták, kelták, dákok éltek jelentősebb ideig. Kerékpárra ülve rövid idő alatt eljuthatunk az Újfalutól keletre fekvő homokbányához. A homokbánya melletti homokdomb-vonulat legmagasabb pontjáról belátható az Orom, ahol gazdag régészeti lelőhelyek találhatók. Például: több száz síros szarmata temetőt és település­részletet gazdag leletanyaggal. Kr. u. 200-ból, 300-ból. Bármerre járunk falunk határában, szinte mindenütt rábukkanunk a szarmaták jellegzetes szürke színű edénytöredékeire. A Fa­lumúzeumban szarmata gyöngyöket, ékszereket, ruhadíszeket láthat az érdeklődő. Régészeti leletek bizonyítják: környékünkön a gótok, majd a hunok is feltűntek. Attila hun király halála után, 454-ben a gepidák foglalták el Szentes közvetlen környékét is. Szegváron két gepida le­lőhely ismert. 567 után megjelentek az avarok a bővizű Veker, Kurca és Kórógy partján. Az oromi homokbánya területén nagy avartemetőt találtak a régészek. Anonymus: „Gesta Hungarorum"-ában így tudósít a mai Szegvár környékének a magya­rok által való megszállásáról: „majd a Bőd-révnél átkeltek a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősnőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal." A honfog­lalás után a község határában több falu is létezett. A későbbi századokat azonban csak kettő élte meg. A mai Szegvár elődje, az akkori nevén Zeegh falu, és az ettől délre, közvetlenül a Kurca melletti Szentgyörgy falu, mely évszázadok múltán beleolvadt Szeg faluba. Napjaink­ban Kórógyszentgyörgy néven a település része. Szegvár legrégebbi birtokosai a magyarok megtelepedése után a fejedelmi család, a Bor-Kalán nemzetség és a vele rokon Szeri Pósafiak voltak. 1506-ban Dóczy János lett a föl­desúr, aki egy udvarházat épített a Kurca partjára. Az erős fallal körülvett castellum kiemel­kedő erősségnek számított ezen a tájon. Ennek következménye, hogy a XVII-XVIII. század­ban már a Szeg névhez hozzáragadt a vár szó, így lett Szegvár az ősi település neve. 1552 au­gusztusában elfoglalták a falut a törökök. A több mint 80 éves török uralom alatt élte hagyo­mányos életét. A török adószedők listáiból, a defterekből, jól követhető a két település lakói­nak száma. A török kiűzése utáni 40-50 évről kevés írásos emléket találunk. A fennmaradt né­hány irat pusztaként említi a települést.

Next