Honismeret, 2000 (28. évfolyam)
2000 / 5. szám - KRÓNIKA - Honismeret - határok nélkül (Dr. Székely András Bertalan)
települések helyére a történelmi Magyarország térképén elhelyezett nemzetiszínű zászlócska. Ezt követte a résztvevők egyéni bemutatkozása, végül pedig szinte minden napra elosztva, helytörténeti, irodalmi ismertetést, műsort adtak a csallóközi Alistál és a Hont megyei Dacsókeszi, a kárpátaljai Nagyszöllős, a székelyföldi Sövényfalva, a délvidéki Szabadka és Maradék, a baranyai Vörösmart és az ausztriai Bécs magyar gyermekei. Nap mint nap más helyszínekre kirándulva tárultak föl a gyermekek és kísérőik előtt a Szentendrei-sziget, a Pilis és a Börzsöny szépségei. Tahitótfalun a helybéli lelkészné világította meg sokoldalúan a település és az egyházközség históriáját. Kisorosziban páratlan élmények részesei lehettünk: megtekinthettük a szigetcsúcsot, ahol a Duna a szentendrei és váci ágra, kétfelé válik; a parókia udvarán ácsolt színpadon pedig láthattuk Illés Lajos: Betlehem csillaga című rockoperájának próbáit. A sziget erre alkalmas helyén repülőmodell-bemutatót is tartottak barátaink a táborlakók részére. Szentendrén Eredics Gábor, a Vujicsics-együttes vezetője volt a kalauzunk a református gimnáziumban, a szerb egyházművészeti gyűjteményben, a műemléki városmag megtekintésében. Emlékezetes áhítatot tarthattunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felső-tiszavidéki tájegységének református templomában, a görög katolikus templom kertjében pedig Sándor Attila nagytiszteletű úr ismertette a keleti kereszténység jellegzetességeit. A skanzen játszóterének fából készült játékai a felszabadult kikapcsolódásra is módot adtak. Visegrádon Jékely Endre muzeológus idézte meg nagy reneszánsz királyunk udvarának hangulatát a Mátyás király Múzeumban, a Salamon-toronyban és a fellegvárban. Gyönyörű táji környezetben még strandolásra is szakítottunk időt a Lepence-völgyben. Egy Kárpát-medencei honismereti tábor Budapest vonzáskörzetében nem mellőzheti programjából minden magyarok fővárosának a fölkeresését. A várbeli séta után ott lehettünk a magyar reformátusok világtalálkozója részét jelentő szoboravatáson a Kálvin-téren. Sokan először léphették át az Országház küszöbét s pillanthatták meg a Szent Koronát, meg a koronázási ékszereket. E tartalmas napot városligeti játék, a Hősök tere és a Vajdahunyadvár megtekintése zárta. A váci városnézés során Mándli Gyula könyvtárigazgató, a Honismereti Szövetség elnökhelyettese idegenvezetésével kereshettük föl a püspöki székesegyházat, ismerkedhettünk meg a település múltjával. A Börzsöny táji szépségeivel a kismaros-királyréti erdei vasútról, majd egy könnyű kirándulás révén találkozhattunk. Isten táborában egy egész napot szenteltünk a tárgyi és szellemi népművészetnek. Délelőtt kézműves foglalkozások keretében kóstolhattak bele a gyermekek a csuhézás, agyagozás, batikolás, papírmunka és fonalcsomózás rejtelmeibe, Bárány Mara, Laukó Éva népművészek és pedagógusaink segítségével. Délután egy fa alatt Kóka Rozália bukovinai székely mesemondó történetein kacaghattunk, később a délvidéki bánságból származó Borsi Ferenc és Papp Ágnes adott ízelítőt a magyar tájak népzenei és napdalkicsiből. Ugyanők este táncház keretében tanították a sokfelől érkezett táborlakóknak a dunántúli ugrás lépéseit. Egy másik napon az Örömhír című protestáns gyermeklap, majd a Duna Televízió „Ami igaz, az igaz" című gyermekműsorának szerkesztőivel találkoztunk. S mint minden hasonló táborozás, a miénk is tábortűzzel, szalonnasütéssel zárult, kiegészítve a gyermekek kötetlen búcsúestjével, ahol a legkülönbözőbb műfajokban megmutathatta, ki mit tud. A tábor a Budapest fasori református templomban istentisztelettel zárult, aminek keretében rövid beszámolót tarthattunk a hét történéseiből, és elénekeltük „tábori himnuszunkat". Horváth Sándor és Ivaskovics József kárpátaljai szerzők „Mert a haza nem eladó..." kezdetű, megzenésített versét. A tábor hazai résztvevőitől csak jelképes, szerény költség-hozzájárulást kértünk, határainkon túli testvéreink térítésmentesen voltak a vendégeink. Hogy mindez megvalósulhatott, pályázatok és intézmények, szervezetek, alapítványok, magánszemélyek adományai, kedvezményei révén teremtettük meg a kiadások anyagi fedezetét. A több tucat támogató önzetlen segítőkészségéért ezúton is köszönetet mondunk. Jóvoltukból minden egyes közösség értékes könyv-, videó- és hangkazetta, CD-ajándékkal térhetett haza, de az egyes gyermekek is vihettek magukkal honismereti és hitéleti olvasnivalót. Reményeink szerint az I. Kárpát-medencei Református Honismereti Gyermektábort továbbiak követik majd, éspedig változó helyszíneken. Nagy örömünkre szolgált az utolsó este az erdélyi csoportvezető bejelentése, miszerint nagy valószínűséggel jövő nyáron Szovátán folytatódhat a sor. Adja Isten, hogy így legyen az első tábor tapasztalatait (beleértve a forrásokhoz való hozzájutás „módszertanát" is) a rendezők örömmel a rendelkezésükre bocsátják. Dr. Székely András Bertalan