Honismeret, 2001 (29. évfolyam)

2001 / 1. szám - KRÓNIKA - Kolozsvár ezer éve (Tóth Béla)

doktorandus (Szeged) az unitárius egyház könyvtáráról, Magyar András egyetemi tanár a kuruc kor kolozsvári eseményeiről, Egyed Emese docens a XVIII. századi színházi kultúráról, Benkő Samu akadémikus pedig a polgári intézmények kialakulásának körülményeiről be­szélt. Szó volt még Jakab Elek, Kolozsvár történetírójának pályakezdő éveiről (Tóth Béla főlevéltáros, Budapest), Kővári László munkásságáról (Egyed Ákos akadémikus), a kolozsvá­ri színjátszás és az egyetemes magyar művelődés kérdéseiről (Kötő József színháztörténész), a város XIX-XX. századi polgári fejlődéséről (Pölöskei Ferenc akadémikus, budapest) és a ka­tolikus egyház hatásáról a város építészetére (Sas Péter levéltáros). Október 14-én elsősorban a XX. századi történésekre koncentráltak az előadók. Gaál György irodalomtörténész Kolozsvár a magyar szépirodalomban, Dávid Gyula irodalomtör­ténész Kolozsvár irodalmi központtá válásának folyamata, Balogh Ferenc építészmérnök a Főtér újkori arculatának kialakulása címmel tartottak előadást. A tanácskozást záró témák az 1944 őszi kolozsvári eseményekről (Csúcsuja István egyetemi tanár), az észak-erdélyi szovjet katonai közigazgatásról (Nagy Mihály Zoltán doktorandus), a kolozsvári magyar útlevélhi­vatalról (Vincze Gábor docens, Szeged), a Hóstátról (Pillich László szociográfus, író) és a Bo­lyai Tudományegyetemen folyó földtanoktatásról (Wanek Ferenc tudományos kutató) szól­tak. Azért tartottuk fontosnak a másfélnapos tanácskozás programjának ilyen részletes ismer­tetését, mert ezzel is szeretnénk aláhúzni: a tudománynak is sok jeles művelője, képviselője van Erdélyben és sok önzetlen tudós támogatója a magyarországi tudományos körökből. Szólnunk kell arról is, hogy a kolozsvári közönség minden várakozást felülmúló hatalmas érdeklődést mutatott a tanácskozás iránt. A Teológiai Intézet 250-300 férőhelyes dísztermét teljes egészében megtöltő közönség mindvégig kitartott, és a tanácskozás végén a hozzászólá­sok is azt mutatták, hogy szakértelemmel, hozzáértéssel voltak részesei az előadásoknak. Október 14-én a szervezők rövid kirándulásra vitték a résztvevőket. Bonchidán a II. világ­háborúban kiégett, hatalmas Bánffy-kastély üszkös és az eltelt 55 évben tovább pusztuló falai nagyon szomorú és elgondolkoztató látványt nyújtottak. A magyar állam elmúlt évi jelentős anyagi segítsége is csak arra volt elegendő, hogy az épület egy kis részét sikerült lefedni. Vá­laszút volt a kirándulás végső állomása, ahol Kallós Zoltán „tanyáján" gyönyörködhettünk az általa összegyűjtött szebbnél szebb viseletekben, használati tárgyakban. Kallós Zoltán, R. Várkonyi Ágnes és Egyed Ákos Válaszút községben, a Kallós-ház mellé épített ebédlő-szín előtt. (2000. október 14.)

Next