Honismeret, 2001 (29. évfolyam)
2001 / 4. szám - TERMÉS - Belényes és a görög katolikus gimnázium (Karacs Zsigmond)
kitéve, de a következő év elejére mégis megszállották. 1710 júliusában már azt panaszolja Károlyi: „A Fekete-Körös menti ispányok semmit nem akarnak a fejedelemnek jövelmekből adni, már két esztendeje, sőt parasztemberekből labancokat szaporítanak." A római katolikusok 1712-ben jutottak nagyobb erőhöz. A lakosok kétharmada református, egyházuk (Bihar)Püspöki filiája volt. 1715-ben a 29 összeírt család még magyar. 1720-ban az 52 magyar család mellett már 22 román családot találunk. 1725-ben felépült a római katolikus templom. A Bihar megyébe telepített románokat a görögkeleti és református vallásról görög katolikusra térítették át a váradi római katolikus püspök közreműködésével, kinek 1748-ig a fennhatósága alatt álltak. Mária Terézia 1770-ben létrehozta a nagyváradi görög katolikus püspökséget, majd 1777-ben kihasította számára a belényesi uradalmat. Ekkor kaptak engedélyt a reformátusok az 1679-ben elpusztult helyett egy új templom építésére, de nem a régi helyére, hanem a nemesek által lakott Magyar utcába. A görögkeleti vallásúak jó viszonyban éltek a reformátusokkal, egymás iskoláiba és templomaiba is jártak. A Ratio Educationis és vele egy időben a görög katolikus püspökség megjelenése Belényesen, lehetővé tette a görög katolikus elemi iskola megszervezését. Vulcan Sámuel püspöki uradalmának székhelyén, Belényesen 1810-ben felépítette a görög katolikus templomot, 1816-ban a püspöki kastélyt, közben 1815-ben a görögkeletieknek is felépült a templomuk. Vulcan püspök 1827-ben az addigi görög katolikus népiskolát egy osztállyal nevelte és a jövendő gimnázium előkészítő iskolájává alakíttatta. 1828. október 6-án megszületett a gimnázium, a Vulcan püspök szándéka szerinti pedagogium, melynek alapítólevelében írja: „minthogy ezen intézet mindenekelőtt a románokért van alapítva, különös súly legyen fektetve az őslatin betűkkel írt oláh helyesírásra, nyelvtanra és irodalomra". Még abban a tanévben 17 növendékkel megindult az oktatás, az akkori elnevezéssel kisgimnáziumnak hívott négyosztályú intézményben. Működését segítve 30 ezer forintot adott a püspök, amit előbb még 5 ezer, 1835-ben pedig újabb 40 ezer forinttal növelt. F. fejedelmi adomány mellett már induláskor tanári könyvtárt is létesített, amit később Vulkán József író és Horváth Mihály belényesi római katolikus plébános jelentős adományai szaporítottak, s az első világháború előtt 9 ezer kötettel rendelkezett. Ugyanekkor az 1896-ban alapított ifjúsági könyvtárban több mint 2 ezer kötet volt, míg a város egyetlen közkönyvtárában, a Polgári Körben csak 372 kötetből válogathattak az olvasók. Az anyagi körülmények az 1837-1838-as tanévre megengedték, hogy két humán osztállyal bővülve hatosztályú gimnáziummá válhasson. Belényesen az 1770-ben még többségi magyarság a XIX. század közepére kisebbségbe került. A vallási megoszlás - ami ekkor e tájon általában, de nem kizárólagosan a nemzetiséget is jelentette - a következő volt: román (722 görög katolikus és 536 görögkeleti) 1258, magyar (371 római katolikus és 554 református) 925 fő. Az 1848-1849-es szabadságharc után bevezetett osztrák iskolatörvény egyértelműen elnyomta a magyar és protestáns iskolákat, viszont fölöttébb kedvezett a katolikus és a nem magyar intézményeknek. Az Organisations Entwurf lehetővé tette a belényesi görög katolikus gimnáziumnak, hogy teljes nyolcosztályú legyen, két kézzel nyújtott számára az országos tanulmányi alapból évi 3500 pengő forint segélyt, és engedélyezte a főgimnáziumnál a román tannyelvet. Ugyanakkor a debreceni református kollégiumtól még a nyilvánossági jogot is megvonta és a tanulói csak a váradi katolikus gimnáziumban tehettek érettségi vizsgálatot. A császári vallás- és közoktatási minisztérium 1853. évi rendeletében kegyesen megengedte, hogy a belényesi görög katolikus gimnáziumban a más ajkú növendékek addig is, míg az oláh tannyelvet elsajátítják, anyanyelvükön felelhessenek, és így is magyarázzák nekik a tantárgyakat. A Helytartó Tanács 1861-ben elrendelte, hogy a magyar tannyelv mellett a román és német is egyenrangú tannyelvül használtassák. A gimnázium tanrendje és tanmenete ezután is az általános szabályzatokhoz alkalmazkodott és szívós kitartással mindig előbbre vitte az oláh tannyelv hatályát. A kor rendkívüli ellentmondásokat hordozott. Az 1861-es sikertelen kiegyezési kísérlet idején visszaállították a Helytartó Tanácsot (1867-ig), az 1848 előtti magyar igazgatást, így ekkor az oktatásban is a magyar nyelv lett meghatározó. De ez csak néhány hónapig tartott és ismét a román és a német nyelv került előtérbe. Az 1867-es kiegyezés Európa legliberálisabb nemzetiségi törvényeit hozta, báró Eötvös József oktatáspolitikája még a magyar ellenére is minden előnyt megadott a nemzetiségeknek, és mindent elnézett nekik a vesztünkre törők által sötét magyar elnyomás korának nevezett években. Például a belényesi iskolai értesítő is csak román nyelven, magyar összefoglalóval jelent meg, s itt a magyar diákok is románul tanultak. 90