Honismeret, 2001 (29. évfolyam)

2001 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Egan Ede, a rutén nép oltalmazója (Botlik József)

ményeinek alapos feltárásával, az ellenérvek és éles logikájú cáfolatával arra a következtetés­re jutott: „nincs kétség benne, hogy Egán Ede orvgyilkosságnak áldozata" lett.22 Az újságíró kiderítette azt is, hogy az Egán halála előtti napon, csütörtökön Munkácson iz­gatottságra utaló, kusza betűkkel írt levelezőlapot adtak fel leveles postaszekrénybe. Hibásan volt címezve Ungvárra, ezért a posta nem kézbesítette. Nehezen olvasható szövegéből az új­ságíró kibetűzte: „Egán még köztünk pusztít, még él, bár csak elveszne már... No de ma vagy holnap!"23 A nyomozás ezt a szálat sem vette figyelembe a haláleset körülményeinek a vizs­gálatánál. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy amikor Egan rádöbbent küldetésének veszé­lyeire és életbiztosítást akart kötni, azt egyetlen bank sem vállalta. Darányi földművelésügyi miniszter járt közbe, de így is csak hosszas tárgyalás után sikerült Egánnak egy életbiztosító társasággal szerződést kötnie.24 Az orgyilkosságot erősítette meg egy későbbi emlékezés, amely szerint a tragikus haláleset napján Egán, a Munkácsra menet útba eső, a Hegyfark községgel szomszédos Nagyláz falu­ban élő Plotényi-család vendége lett volna. Ennek legnevesebb tagja, Plotényi Nándor (1844-1933) hegedű- és zongoraművész, Reményi Ede (1828-1898) világhírű hegedűművész tanítványa, aki 1896-ban költözött Nagylázra. Az emlékező, dr. Szakáts Istvánná anyai nagy­szülei rokonságban voltak a famíliával, így közvetlenül értesült a történtekről: „most még egyszer visszatérek Egán Edére, meggyilkolására. Ez a bűntény nagy port vert fel s talán a 'Tiszaeszlári pör' közelsége tehette, hogy 'hivatalosan fel nem deríttetett"... Egán azon a bizo­nyos napon éppen a Platényi-kastélyba volt hivatalos ebédre. Kocsin indult el Ungvárról. A hintóban mellette foglalt helyet barátja, Rochlitz erdőtanácsos, a bakon meg a kocsis. A lovak lassan húztak fel a Nagyláz felé vezető kaptatón. Amikor már majd a dombtetőre értek -ahonnan messzi vidékre látni, jön-e jármű vagy ember -, a kazárok csapata előszaladt a fák mögül és túlerőben lévén, kirángatta Egánt a kocsiból. Mindez villámgyorsan történt. Egánt saját revolverével lőtték agyon, az árkon túli mogyorófa bokor mögött. A másik két utast az­zal rémítették halálra, amennyiben mást vallanak, mint hogy Egán öngyilkosságot követett el, családtagjaiknak még az írmagját is kiirtják. S nagy fenyegetés volt az akkor, így emlegették később is mindég Ungban... A kocsis röviddel azután visszabujdosott verhovinai kis falujába, Rochlitz erdőtanácsos később, a halálos ágyához kért két tanúnak mondotta el a gyilkosság hiteles történetét."25 (Az említett pör: 1882-ben Tiszaeszláron a zsidók húsvéti ünnepén eltűnt egy tizennégy éves cselédlány, Solymosi Eszter, amiért vallási okokból elkövetett rituális gyil­kossággal vádolták meg a helyi izraelitákat. A következő év nyarán, Nyíregyházán megren­dezett negyvenhat napig tartó híres perben a vádlottakat fölmentették.­ A hegyvidéki akció irányítóját, Egan Ede miniszteri biztost Ungváron nagy részvéttel bú­csúztatták, a gyászszertartáson rutének ezrei vettek részt. Ezt követően földi maradványait a nyugat-magyarországi Borostyánkőre szállították, ahol Egant a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Az északkelet-fel­vidéki köznép bosszút gyanított halála mögött, amiről év­tizedekig beszéltek a hegyvidéki falvakban. Egan tragikus halála után két nappal, 1901. szep­tember 22-én az egyik budapesti hírlapban megjelent­­tárcájában Bródy Sándor (1863-1924, író), a ravatalán fekvő Egan Edét megrugdalta, elnevezvén őt sehonnainak, bolondnak, jött-mentnek, aki az ártatlan tincsek ellen indított harcot, holott minden igaz ember tudta, hogy a ruthén akció, a kegyetlenül kizsarolt és elcsigázott nép megmentését célozta, és abban eredmények érettek el."26 Már a temetés után felvetődött a gondolat a magyarság és a ruténség körében, hogy állítsa­nak fel egy emlékművet a tragédia színhelyén. Nyomban megindult az adományok gyűjtése, majd Hegyfark község határában, a Lázi-hegyen, ahol a miniszteri megbízott halálosan meg­sebesült, nemsokára vaskerítéssel körülvett feliratos kőkeresztet helyeztek el a szomszédos Ungdaróc falu lakói. Az emlékmű az 1990-es évek elején, az Ungvár és Munkács közötti közút szélesítésekor nyomtalanul eltűnt. A ruszinok ma is őrzik Egán Ede emlékét, és II. Rákóczi Fe- 22 Bihari Jenő: Egán Edét meggyilkolták. Bp., 1901. 29. old. 23 Uo. 31. old. 24 Uo. 32. old. 25 Dr. Szakáts Istvánná: „Ungmegyei üstökösök". Magyarság (Pittsburgh, USA), 1972. december 29-30. 26 Id. Egan Lajos: A zsidókérdés Magyarországon. Esztergom, 1910.13. old. 25

Next