Honismeret, 2001 (29. évfolyam)
2001 / 1. szám - ZSENGE TERMÉS - "A magyar hon szépségei" - Lefelé a Dunán - a Vaskapu környéke (Szabó Szilvia)
Lefelé a Dunán a Vaskapu környékén Jókai, ahogy azt maga is vallotta, rengeteget utazott, bejárta egész Magyarországot és ez alatt nem a mai, hanem a történelmi magyar hazára gondolok. Talán e sok utazgatásból következik hőseinek az a sajátossága, hogy mindig úton vannak, keresik a helyüket. A helyváltoztatás motívuma szinte minden általam olvasott művében jelen van, így például Az arany emberben , az Enyim, tied, övében, a Hétköznapokban, de megtalálható a Fekete gyémántokban és A kőszívű ember fiaiban is. Bármerre is járt, mindig talált valami érdekes történetet, amit terjedelmes regénnyé varázsolt. Szerinte: „a vidék tele van anekdotákkal s a mező népdalokkal". Azt hiszem, nincs a „régi Magyarországnak" - amit még mi is hazánknak mondhatnánk - olyan tája, melyhez ne kötődne valamely mértékben egy Jókai regény vagy elbeszélés. Színhelyül szolgáltak a Kárpátok, a Székelyföld, a magyar tengerpart, a puszták, a mocsarak, a magyar várak, a bányák és nem utolsósorban a névtelen Duna-sziget is. Kemény Géza a következőképpen foglalja ezt össze egyik költeményében: „Micsoda tájak úsztak el szememben Erdélytől Párizsig, Pétervártól Budáig, az Al-Dunától Rév-Komáromig." Gyakran nemcsak a csodálatos leírásokhoz nyújtanak kitűnő alapot a magyar tájak, hanem olykor éppen egy földrajzi objektumra, mint főtengelyre építi fel a nagy művet. Ezt tette Az arany emberben is, ahol szerkezetileg a Duna, a Kárpát-medencét átszelő folyó jelenti az összekötő hidat. Olyan gyönyörűen, oly hatalmas átérzéssel írja le az Al-Duna vidékét, a komáromi Duna-partot, a Balatont és persze a dunai szigetet, ami még a térképen sincs, hogy az olvasó maga előtt látja a hősök elé táruló látképet. Nagy Miklós, Jókai egyik monográfusa is kitér a tájleírásokra: „A már jól ismert leíró részek is új tájakat emelnek be az írói térképbe: itt festi először az Al-Duna fenséges látványát, partjainak küzdelmes történelmét." Joggal tehetjük fel a Jókai által megfogalmazott örökérvényű kérdést a Vaskapu keletkezését illetően: „Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcan? Vagy ketten együtt? A mű Istené!” Kutathatunk a pontos válasz után, de az biztos, hogy isteni alkotás, hiszen a természet a maga hatalmas, megrendíthetetlen erejével Isten akaratának végrehajtója. Csak ő alkothat ily gyönyörűt és hatalmasat, és az, hogy Neptun vagy Volcan, azaz tűz vagy a vizek segítségével készült-e a mű, az már teljesen mellékes. A kétezer éves históriával rendelkező Vaskapu az egész világon az egyik legszebb példája, hogyan küzd meg a víz a kővel, hosszas harcok árán hogyan sikerült medret vájnia a Kárpátok nyúlványain át, kialakítva Európa egyik leghosszabb, legegyedülállóbb mederalkotását, mit folyóvíz valaha kimosott magának a sziklák között. „S a fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökké tartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, oly érthető. Amint az óriási folyam a kőzátonyokon végighömpölyög, ahogy a sziklafalakat korbácsolja, ahogy a szigetoltárokra harsogva rohan, ahogy az örvényekben fuldokolva elmerül, ahogy a zuhatagok hanglépcsőin végigjátszik, s ahogy az örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene fenségéig emeli, és saját szavát meghallgatni retteg e titáni zengés közepette. Mert valóban, aki itt végighalad, amíg a sötét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között evezne végig."4 Hogyan adta Jókai így átérezni a Duna által keltett borzalmakat, félelmeket és titokzatos veszélyeket, ugyanakkor csodásan leírni az általa még soha nem látott Vaskaput? Kemény Géza: Magyar Mesenábob. Új Horizont, 2000. 351. old. 2 Bori-Szeli: Az irodalom tankönyve a középiskolák I. osztálya számára. Újvidék, 1975. 293. old. 3 Jókai Mór: Az arany ember. Bp., 1981.14. old. 4 Uo. 9-11. old. 87