Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 4. szám - HAGYOMÁNY - Csongrád megye irodalmi öröksége (Péter László)
hogy e másodlagos kultusztárgy, a környezet, a keletkezéstörténet, a tárgyi és életrajzi háttér egyrészt segít magyarázni az elsőt, másrészt alkalmas arra, hogy közelebb hozza az olvasóhoz: értelmi befogadását érzelmi hatásokkal fokozza, serkentse. Juhász Gyula városai Juhász Gyula költészetében is megörökült a történelmi Magyarország: Budapest, Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Pozsony, Szabadka, Újvidék, Arad, Csáktornya. E két utóbbi kivételével valamennyihez élmény fűzte, s mindegyik versében történelmünk emlékhelyét idézte. Ma pótolnunk kell ifjúságunk tudatában a határon túli magyarságra vonatkozó ismereteket, s Juhász Gyula költeményei ehhez művészi erejű eszközöket kínálnak. De ugyanennyire szűkebb hazánk ismeretének, szeretetének elmélyítésében is. Mert Szeged költője nem csupán szülővárosának állított örök emléket, hanem megyénk városainak is. Vásárhelyhez családi kapcsolatok is fűzték: gyermeki ideálja, Kristó Margit, a polgármester leánya, szegről-végről rokona volt. Férfiként a vásárhelyi írók, festők barátsága mélyítette el kapcsolatait. A lelki rokonnak érzett Endre Béla egyik festménye versre (Olvadáskor) ihlette, és barátját halálakor mindössze négy sorban, de méltóan jellemezte (Endre Bélának, sírjára). A csongrádi Tisza-parton írta az őszirózsás forradalom vihar előtti csöndjét érzékeltető Magyar nyár 1918 című hatalmas versét. Az Attilát kereső Csallány Gábornak ajánlotta A szentesi határban című költeményét. Makó, ahol tanított, s ahol később is alkotó csöndet talált Esperesi János vendégszerető házában, több tucat versében örökült meg. Ahogy Szegeden, Makón is útikönyvként vehetjük kezünkbe összes verseinek kötetét. József Attila közöttünk József Attila makói, vásárhelyi, kiszombori, földeáki emlékhelyeiről, itt született vagy itteni élményekre visszautaló verseiről elég csak megemlékeznem. Egyetlen mozzanatot említek csupán, arra például, hogy a helyi adalék miképp válhat magyarázó megvilágosító ismeretté. 1933-ban írta Haszon (A tőkések hasznáról, Tőkehaszon-ballada) című versét. A kétkezi munka különféle fajtáinak fölsorolásában a 10. sorban olvassuk: „szedd guggolva a vöröshagymát". Csak aki látta, az tudja, mit jelentett, jelent jórészt ma is, a leszáradt szárú vöröshagymáknak egyenkénti kikaparása a földből, s hogy ezt (ellentétben pl. a hajolva szedhető krumplival) csak a száraz földön csúszkálva, guggolva lehet csinálni. Ady rólunk Ady kapcsolata megyénk városaival ugyancsak tanulságos. Vásárhely és Makó jórészt a Nagy György és Espersit János nevével összeforrott köztársasági mozgalom révén került bele életművébe. „A magyar Provence" Gonda József révén, a „hősi város" Justh Gyula kapcsán is helyet kapott Ady oeuvre-jében. Számára a feudális Magyarországtól kisajátított Pusztaszer a meghamisított történelmet jelképezte, a magyar ugar rokonértelmű szavává torzult. Ezen sincs takargatni valónk, napjainkban végre hiteles magyarázatra kényszerülünk. Szeged az irodalomban Megyénk irodalmi öröksége évszázadokra nyúlik vissza. Talán az első néven nevezett írónőnknek, a kódexmásoló Sövényházi Mártának vezetékneve, nyilván szülőfaluját örökíti meg. Janus Pannonius 1464-ben részt vett Mátyás szegedi országgyűlésén. Tar, újabb kutatások szerint Tatár Benedek 1541-ben Szegeden szedi versbe a Házasságról való dicséretét, Tinódi pedig az 1552-i szegedi veszedelem krónikáját. A számos Szegedi vezetéknevű (Kis István, két Gergely, Lőrinc, Veres Gáspár, András) írástudó a XVI. századi szellemi élet színvonaláról tesz tanúbizonyságot. A török alól fölszabadult Szeged művelődési föllendülését a piaristák ösztönzik: a XVIII. században Fiala Jakab, Révai Miklós, Dugonics András, Vedres István; a XIX-ikben Csaplár Benedek, Horváth Cyrill az ő neveltjük vagy nevelőjük. Tanítványuk a század elején Hugó Károly, Katona József, Horváth Mihály; közepén Kálmány Lajos, Lőw Immánuel; a végén Herczeg Ferenc, Juhász Gyula; a XX. században Schütz Antal, Dettre János, Bálint Sándor, Bibó István, Ortutay Gyula, Sőtér István.