Honismeret, 2002 (30. évfolyam)

2002 / 4. szám - HAGYOMÁNY - Csongrád megye irodalmi öröksége (Péter László)

hogy e másodlagos kultusztárgy, a környezet, a keletkezéstörténet, a tárgyi és életrajzi háttér egyrészt segít magyarázni az elsőt, másrészt alkalmas arra, hogy közelebb hozza az olvasó­hoz: értelmi befogadását érzelmi hatásokkal fokozza, serkentse. Juhász Gyula városai Juhász Gyula költészetében is megörökült a történelmi Magyarország: Budapest, Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Pozsony, Szabadka, Újvidék, Arad, Csáktor­nya. E két utóbbi kivételével valamennyihez élmény fűzte, s mindegyik versében történel­münk emlékhelyét idézte. Ma pótolnunk kell ifjúságunk tudatában a határon túli magyarság­ra vonatkozó ismereteket, s Juhász Gyula költeményei ehhez művészi erejű eszközöket kínál­nak. De ugyanennyire szűkebb hazánk ismeretének, szeretetének elmélyítésében is. Mert Sze­ged költője nem csupán szülővárosának állított örök emléket, hanem megyénk városainak is. Vásárhelyhez családi kapcsolatok is fűzték: gyermeki ideálja, Kristó Margit, a polgármester leánya, szegről-végről rokona volt. Férfiként a vásárhelyi írók, festők barátsága mélyítette el kapcsolatait. A lelki rokonnak érzett Endre Béla egyik festménye versre (Olvadáskor) ihlette, és barátját halálakor mindössze négy sorban, de méltóan jellemezte (Endre Bélának, sírjára). A csongrádi Tisza-parton írta az őszirózsás forradalom vihar előtti csöndjét érzékeltető Magyar nyár 1918 című hatalmas versét. Az Attilát kereső Csallány Gábornak ajánlotta A szen­tesi határban című költeményét. Makó, ahol tanított, s ahol késő­bb is alkotó csöndet talált Es­peresi János vendégszerető házában, több tucat versében örökült meg. Ahogy Szegeden, Ma­kón is útikönyvként vehetjük kezünkbe összes verseinek kötetét. József Attila közöttünk József Attila makói, vásárhelyi, kiszombori, földeáki emlékhelyeiről, itt született vagy itte­ni élményekre visszautaló verseiről elég csak megemlékeznem. Egyetlen mozzanatot említek csupán, arra például, hogy a helyi adalék miképp válhat magyarázó megvilágosító ismeretté. 1933-ban írta Haszon (A tőkések hasznáról, Tőkehaszon-ballada) című versét. A kétkezi munka kü­lönféle fajtáinak fölsorolásában a 10. sorban olvassuk: „szedd guggolva a vöröshagymát". Csak aki látta, az tudja, mit jelentett, jelent jórészt ma is, a leszáradt szárú vöröshagymáknak egyenkénti kikaparása a földből, s hogy ezt (ellentétben pl. a hajolva szedhető krumplival) csak a száraz földön csúszkálva, guggolva lehet csinálni. Ady rólunk Ady kapcsolata megyénk városaival ugyancsak tanulságos. Vásárhely és Makó jórészt a Nagy György és Espersit János nevével összeforrott köztársasági mozgalom révén került bele életművébe. „A magyar Provence" Gonda József révén, a „hősi város" Justh Gyula kapcsán is helyet kapott Ady oeuvre-jében. Számára a feudális Magyarországtól kisajátított Pusztaszer a meghamisított történelmet jelképezte, a magyar ugar rokonértelmű szavává torzult. Ezen sincs takargatni valónk, napjainkban végre hiteles magyarázatra kényszerülünk. Szeged az irodalomban Megyénk irodalmi öröksége évszázadokra nyúlik vissza. Talán az első néven nevezett író­nőnknek, a kódexmásoló Sövényházi Mártának vezetékneve, nyilván szülőfaluját örökíti meg. Janus Pannonius 1464-ben részt vett Mátyás szegedi országgyűlésén. Tar, újabb kutatá­sok szerint Tatár Benedek 1541-ben Szegeden szedi versbe a Házasságról való dicséretét, Tinódi pedig az 1552-i szegedi veszedelem krónikáját. A számos Szegedi vezetéknevű (Kis István, két Gergely, Lőrinc, Veres Gáspár, András) írástudó a XVI. századi szellemi élet színvonaláról tesz tanúbizonyságot. A török alól fölszabadult Szeged művelődési föllendülését a piaristák ösztönzik: a XVIII. században Fiala Jakab, Révai Miklós, Dugonics András, Vedres István; a XIX-ikben Csaplár Benedek, Horváth Cyrill az ő neveltjük vagy nevelőjük. Tanítványuk a szá­zad elején Hugó Károly, Katona József, Horváth Mihály; közepén Kálmány Lajos, Lőw Immá­nuel; a végén Herczeg Ferenc, Juhász Gyula; a XX. században Schütz Antal, Dettre János, Bá­lint Sándor, Bibó István, Ortutay Gyula, Sőtér István.

Next