Honismeret, 2002 (30. évfolyam)

2002 / 1. szám - TERMÉS - A Felső-Kiskunság műveltségi viszonyai: Egyház, iskola, írásbeliség a XVIII. század végéig (Balogh Mihály)

Alig nyögték ki az önmegváltás súlyos forintjait, a század közepétől templomépítésbe fog­tak a felső-kiskunsági falvak. Előbb Fülöpszállás, majd Szabadszállás elöljárósága követte a szentmiklósiak korábbi példáját, vállalva az erőteljesen katolizáló udvar rosszallását, ami oly­kor tilalmakban, máskor kemény büntetésekben is megnyilvánult. Hiszen az udvar - a világi és az egyházi ügyek szétválasztása ürügyén - tiltotta a helyi önkormányzatoknak a gyüleke­zetek nyílt, közvetlen támogatását, miként tiltotta, s a gyülekezetek hatáskörébe szorította is­koláik fenntartását is. Katolikus nyomásra Mária Terézia az 1760-as években elrendelte az ország iskoláinak ala­pos vizsgálatát, mai szóhasználattal „átvilágítását". Ezek a vizsgálatok nyíltan a Ratio Educationist voltak hivatva előkészíteni, burkoltan azonban a protestáns iskolák ellenében zajlottak. A koldulásra kényszerítő, de még azt is tilalmazó évtizedek után most lehetett volna bizonyítani, hogy ezek az iskolák alkalmatlanok vállalt szerepükre. A Felső-Kiskunság anya­giakban gyarapodó falvaiban az eredeti szándékkal ellenkező fordulatot hozott ez az álságos egzamináció. Az itt élők vállalták lelkészeik, tanítóik javaslatát: a fennmaradás érdekében meg kell erősíteni az iskolákat, még ha differenciáltan is. Kunszentmiklóson 1764-től 1766-ig megállapították a rektor és a préceptorok jövedelmét, anyakönyvet nyitottak a subskribálók számára, megfogalmazták - latin nyelven - az iskola belső törvényeit, megalapozták az emelt színtű oktatáshoz nélkülözhetetlen könyvtárukat. Szabadszálláson 1765-ben, Végh Veresmarty Sámuel lelkész irányításával kezdődött meg az iskola átszervezése. Előbb külön tanítót kaptak a leányok, megszervezték a könyvtárat, majd 1767-től két préceptor segítette a rektor munkáját. Az előre menekülés eredményeként 1767-től Kunszentmiklós, 1770-től pedig Szabadszállás iskolája másodrendű partikulává fej­lődött, vagyis most már ezekből az iskolákból is közvetlenül lehetett beiratkozni a debreceni kollégiumba, az akadémiai stúdiumokat előkészítő „felső gimnáziumi" évfolyamokra. Ezután teljesen az 1770-ben megjelent debreceni Methodus szellemében formálták meg a két iskola szerkezetét és tanrendjét. A három triviális (elemi) osztályt követte a négy gramma­tikai „grádics", végül a két új „deák" évfolyam, a poétai és a rhetorikai. Az iskolát a rektor ve­zette, ő tanította a deák oskolásokat, akik közül kikerültek a grammatikusok és triviálisok ta­nítói, a préceptorok. Korábban ezek is más iskolákból, főleg Kecskemétről, Nagykőrösről jöt­tek, miként a rektor Debrecenből, hogy további tanulmányaikat anyagilag megalapozzák. Az 1786-ban, Pozsonyban megjelent német nyelvű Korabinsky-lexikon is megemlékezett Szabadszállás iskolaerősítő törekvéséről: „újabban van egy fiú- és leányiskolájuk is. Ez négy osztályból áll, amelyet egy igazgató és két beosztott tanító lát el" - olvasható a lexikonban. Ugyanekkor a két kisebb hely, Lacháza és Fülöpszállás is megszervezte a grammatikai stú­diumokat, Lacházán 1772-ben, Fülöpszálláson 1787-ben bukkant föl az első Debrecenből jött rektor. Aki ezekről a helyekről tovább akart tanulni, már választhatta - és gyakran választotta is - Szabadszállás vagy Kunszentmiklós „deák oskoláját." Időközben Kunszentmiklóson tovább erősítették a gimnáziumot: a két-háromévenként cserélődő rektorok helyett 1787-től professzort alkalmaztak, mégpedig a nyugat-európai ta­nulmányain már túl lévő, akadémikus képesítéssel rendelkező, ezért tartósan leköthető szak­embert. Míg a megelőző fél évszázad alatt huszonhat rektort, addig a következő hetven évben mindössze hét professzort „fogyasztottak" a szentmiklósi deákok. II. József türelmi rendeletének és a felső-kiskunsági települések további anyagi gyarapodá­sának, valamint a felvilágosodás terjedő eszméinek és az iskolák megerősödésének közös ho­zadékaként, erjesztő hatásaként a felső kiskunsági műveltség első nagy korszaka köszöntött be a XVIII. század utolsó két évtizedében. A kéziratos egyházi irodalmat a nagy tudású Szőnyi Virág Mihály művelte már a korábbi, nehéz évtizedekben is. Az iskolaépítő szuperintendens (püspök) kiváló emberekkel erősítette a helyi szellemiséget: ifjan segédlelkésze volt a később íróként is eredeti, Kecskeméten lel­készkedő Göböl Gáspár. Az iskola rektorai közül kitűnt a későbbi jeles egyháztudós, Kocsi Se­bestyén István, aki 1785-ben kisebb iskoladrámát írt Szőnyi Virág Mihály ötven éves lelkészi jubileumára, s aki utóbb Csokonainak is professzora, majd tanártársa volt Debrecenben. Kunszentmiklóson volt nagydiák és préceptor a kilencvenes évek közepén Pap József, aki né­hány év múlva már a térképkészítő debreceni rézmetsző diákok egyike, Csokonai ottani ba­rátja. 56

Next