Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 1. szám - TERMÉS - Deák Ferenc Kehidája (Molnár András)
lu utcáján keresztülfoly, melyen lévő kőhídnál négy kereskedő utak ágaznak ki, úgymint Zalaapáti, Zalabér, Nagykapornak, és a kehidai Zala hídján keresztül Keszthely felé". Térképek, valamint a határról és a belterületről készült leírások segítségével részletesebben is szemügyre vehetjük a települést. Ha képzeletben Csány felől indulunk a reformkori Kehidára - amint azt Csány László, a birtokszomszéd és Deák Ferenc jó barátja is tette - akkor a folyóvölgyben Zalabér irányába, egyenesen észak felé futó, úgynevezett Zala-melléki nagy kereskedő úton, déli irányból közeledünk a faluhoz. Az út, amelyen járunk, úgy három-négy ölnyi (hozzávetőleg hét méter) széles, homokos agyagból készült, két oldalán árokkal, hogy a csapadékvíz ne mossa el teljesen az esős időszakban gyakorta csúszóssá, ragadóssá váló úttestet. Csánytól Kehida felé rövid ideig erdő között vezet az út, majd kiérve a sűrűből, az országút mentén szántóföldeket látunk. Balra, a szelíden emelkedő és hullámzó dombok peremén hosszan, szinte végig a határban földesúri erdő szegélyezi a szántóföldeket. A Hegyháti erdő alján, az út mentén Csány felől az erdőirtások emlékét őrző Irtási-dűlő - a későbbi Erdőalja -kezdődik, majd az Országútszéli tábla következik, amelynek északi, a faluhoz közelebb, a Németfalusi gyalogúton alul fekvő része már a földesúr majorsági birtokához tartozik, míg az előbbi földeket a jobbágyok használják. Az országúttól jobbra, Csány felől a Kiserdei (korábban Partszakadásinak nevezett) dűlő kezdődik. A szántóföldek sora észak felé a Kétfejszei, azután a Hosszúaknak nevezett, majd az alsó-kertaljai tábla útmenti végén fekvő Kőképi dűlővel folytatódik, egészen a faluig. Az útmenti dűlőktől keletre a falu természetes határa - a rét és a berek egy részétől eltekintve - a Zala folyó jobboldali ága. A Zala folyó Kehidától keletre két ágra szakad, és Kustány felől nagy kiterjedésű réteket, legelőket zár közre, egészen a csányi határig. Kehidához, helyesebben annak földesurához, a szigetszerű részen csak a Kétmalom-közinek nevezett rét tartozik, a többi a kustányiaké. A Zala-berkére dűlő Komlókert és mellette a Káposztásföld a földesúr majorsági szántója, és az övé a közelükben fekvő Récés-tó elnevezésű, egyre inkább feltöltődő, mind szárazabb berek, valamint a falu déli szélénél véget érő Malom-bokros rét is. A falutól délre fekvő erdők, szántóföldek, rétek és berkek számbavétele után - mielőtt magát a belterületet részleteznénk - folytassuk képzeletbeli utunkat észak felé, Barátsziget, illetve Koppány irányában, a Zala melléki kereskedő úton. Az országút Kehida nyugati szélét érintve, a Deák kúria udvarát, valamint az uradalmi vendégfogadót balra elhagyva, kis töréssel folytatódik észak felé. Az országúttól balra kezdődő kastély háta mögötti szántóföld, majd a tőle észak felé található Diósi-rét és a Hársasalja-dűlő a Deák család majorsági birtoka. Utóbbiaktól nyugatra emelkedik a túloldalán a Körtvélyesi erdővel szegélyezett Öreghegy, a kehidaiak büszkesége, amely szőlővel van beültetve, és talán az egész falunak - a jobbágyoknak ugyanúgy, mint a földesúrnak - az egyik legjobban jövedelmező kereseti forrása. Az Öreghegy oldalában, a szőlők alatt, a Hársasalja-dűlő északnyugati szegletére lejtő dombon található a község temetője, a Deák család sírboltjává átalakított, Árpád-kori eredetű kápolnával. Az előbb említett dűlőtől északra terül el a Kis-bükkaljai (korábban Nyálkásinak nevezett) dűlő szántóföldje, tőle nyugatra a szőlőtermő Újhegy, mögötte pedig a Diós-völgyi erdő. A Kehidától észak felé vezető országúttól jobbra előbb a Felső-kertaljai szántóföldek következnek, majd a Zala berkéig terjedő rétek közé ékelődik be az út mentén a Locsogó-dűlő, mely nyilván a gyakori vízmosásról kapta a nevét. A rétek közül csak a falu és a Zala folyó közötti részen elterülő Cigányrét, valamint a tőle északra fekvő Paprét a földesúr tulajdona, a többit, így az Alsórét és a Felsőrét legnagyobb részét a jobbágyok használják. A rétek alatt, a Zala folyó mentén fekvő Felső-berek - csakúgy, mint a falutól délkeletre fekvő Alsó-berek -, a Hajórév, és a Baján kunyhója a földesúr majorsági birtokához tartozik. Miután észak felől már elértük a kallosi, illetve barátszigeti határt, térjünk most vissza Csány irányából Kehida belterületére. Az út a jelenlegi Széchenyi utca nyomvonalán vezet a falu nyugati szögletébe. Ahol a mai Széchenyi utca jobbra, a Deák utcára fordul, ott kezdődtek a reformkorban - sőt még az 1860-as években is - a falu első házai. Kehida főutcája innen kelet felé tölcsérszerűen összeszűkül és kettészeli az északnyugati irányból, az Öreghegy mögül lecsorgó Sasvölgyi vagy Deák-kúti patak medre, amely elsősorban a domboldalakon lezúduló csapadékvizet gyűjti össze, és továbbítja a Zala folyóba. A főutca jobb oldalán - keleti