Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 2. szám - HAGYOMÁNY - A sümegi római katolikus temető (Miklósi Sikes Csaba)
voltak.32 A luxemburgi Rollingenben gyűjtött monda szerint az ehneni templomos lovagok kincsei közül egy-egy szegény völgylakó még pár évtizeddel ezelőtt is talált néha a romok alatt arany karosszéket, aranymarkolatú kardot és hasonlókat 33 A fenti példák jól érzékeltetik a történeti és hiedelemmondák sokat emlegetett műfaji érintkezését. Bár a felsorolt motívumok és motívumcsoportok a hiedelemtörténetek felé közelítik a templomos mondát, alapvetően a történeti monda jegyeit viseli magán, hiszen a különböző cselekményű narratívákat az azonos főszereplő fűzi egybe, és a történetek funkciójuk alapján is a történelmi tényekhez közelítenek: alapjuk nemcsak egy valós esemény, hanem a mondák mesélői is történeti tényként, valóságos eseményként fogadják el e történeteket, és úgy hagyományozzák, mint a szűkebb hazájuk történetével kapcsolatos fontos ismereteket. Edelényi Adél A sümegi római katolikus temető Történelme folyamán Sümeg négy pontján temetkeztek. Ez idáig ismert adataink szerint, legkorábban az ún. tizenhárom város nevű városrészben álló, egykor Szent Katalin tiszteletére szentelt, koraközépkori eredetű templom körül volt a város temetkezési helye. A mára nyomtalanul eltűnt temető kiterjedését nem ismerjük. Csak feltételezni lehet, hogy a középkorban alig pár száz lelket számláló Sümegnek temetője sem lehetett túl nagy. Nehezíti ennek tisztázását az is, hogy a török hódoltság ideje alatt a lakosság szinte teljesen kipusztult, az egykori templom is gazdátlan maradt, s amikor 1756-1759 között, Padányi Bíró Márton püspök, a régi, romos templom helyébe a mai Plébániatemplomot felépítette, ennek környéke, azaz a város középkori eredetű temetőjének területe, elhanyagolt állapotban, részben már be volt építve. Erről az egykori temetőről - mostanáig - egyetlen írásos adatot ismerünk 1746-ból, amikor egy latin nyelven felvett vizitációs jegyzőkönyvben azt írják, hogy „Tartozik a templomhoz egy teljességgel romos temető, minden kerítés nélkül. A temetőhelyén kereszt látható, de Krisztusalak nélkül". (Püspöki Levéltár, Veszprém. Visitatio Canonica Comitatus Szaladiensis 1746. A 8/5.16. old.) Sümeg második temetője a Ferences templom és rendháztól észak-keletre, az egykori városfalon kívül, mára szintén teljesen beépített, Tokaj városrész területén feküdt. Ezen a területen manapság is csontokra bukkannak azok, akik itt házalaphoz, vagy pincéhez szükséges gödröket ásnak. A város második temetőjének megnyitása Széchenyi György püspök nevéhez fűződik, aki miután 1649 és 1652 között felépítette a ferencesek templomát és hajlékát, kijelölte az új temetkezési helyet is. Erről az eseményről 1746-ban így emlékezett az „akkor 60 évesnél idősebb Ferenczy Anna úrnő, Szigethi János hátrahagyott özvegye", aki a történetet apósától, a száz évet megélt, Szigethi Pétertől hallotta: „...A városfalain kívül elhelyezkedő temetőt a Nagyérdemű és boldog emlékezetű veszprémi püspök, Széchenyi György áldotta meg 1650 év körül, amikor a plébániai templom melletti és körüli temető tele volt a pestisben meghaltak holtestével annyira, hogy mikor egy bizonyos gazdag vendég fia meghalt, nem jutott helly a temetésre a köztemetőben, azért először őt temették oda... .A keresztet ugyanabban a temetőben Telekesy Adorján hitszónok atya szorgalmazására jólelkű hívek kegyes adományaiból emelték 1923-ban." (Püspöki Levéltár, Veszprém, Protocollum Eppale 1746. Tom. 2. 285. old. - A 39 b/2.) Mára a kőkereszt elpusztult, a temető helyén lakóházak sorakoznak. Sümeg harmadik, ma is használt temetője a településtől délkeletre, nagy területen elterülő, igen értékes sírjelekkel, a 84-es műút és a Tapolcára vezető országút által közrezárt háromszögben fekszik. Megnyitásának pontos évét nem ismerjük, bár bizonyos, hogy ez Padányi Bíró Márton (1696-1762) veszprémi püspök nevéhez köthető. 1778-ban Bíró püspök halálát követően ugyanis, egy vizitációs jegyzőkönyvben azt olvassuk, hogy „A halottak temetésére van alkalmas, megáldott hely a lakott területen kívül". (Püspöki Levéltár, Veszprém, Visitatio Canonica Archidia. Szaladiensis 1778 . 8/14. 93. old.) A temető legrégibb része a temetők.- 32 Zaunert, Paul (hrgs.): Deutscher Sagenschatz. Rheinland Sagen I. Jena, 1924.269-270. old. 33 Gredt, Nikolaus: i.m. 541. old. 74