Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 3. szám - HAGYOMÁNY - Kossuth Lajos a népdalokban (Ujváry Zoltán)
Kossuth Lajos a népdalokban A magyar szabadságharc nemcsak politikai, történeti vonatkozásban volt jelentős korszaka a magyarságnak, hanem kulturális megnyilatkozásokban is. A műköltészetben Petőfi Sándor jelenti a nagy fordulatot, a népköltészetben pedig az országos mozgalom nyomán járó, abból következő páratlan méretű témabővülés. Az 1848/49-es szabadságharc százéves évfordulója kapcsán országos gyűjtőmozgalom indult a folklorisztikus emlékek feltárására. Ennek eredményeként A szabadságharc népköltészete című kötetben kiadott anyag is jól igazolja, hogy történelmünk múlt századi nagy eseménye milyen hatással volt népköltészetünkre, s a néphagyomány egy évszázad múltán is megőrizte a szabadságharc költészeti emlékeit. Ez a vizsgálat jól bizonyította, hogy a szabadságharc hősei közül a néphagyományban Kossuth áll a középpontban, róla szól a legtöbb népdal, történet és monda. Alakja már-már mitikussá vált, s kultusza az egész nemzetre kihatott. A Kossuth-kultusz a néphagyományban korán megnyilvánult. Már Gyulai Pál foglalkozott vele egyetemi előadásaiban. Rámutatott arra, hogy a tisztán népi és a félnépi eredetű dalok középpontjában Kossuth Lajos áll. A legtöbb dal a magyar politikai harc fejéről maradt, s ezekből a haza jövője iránti remény hangzik. A 48-as néphagyomány a történeti folklór leggazdagabb anyagát öleli magába. A megelőző századok népköltészetéből a kuruckor költészetéhez hasonlíthatjuk, azonban annak kevésbé van kötődése a tényleges néphagyománnyal, s az orális hagyományból lejegyzett mondák aligha kontinuisak. Az 1848/49-es szabadságharc népköltészeti termékei több műfajban - népdalokban, mondákban, mesékben - az eseményekkel azonos időben keletkeztek és nyomban nagy területen - a nóták elsősorban, az egész országban elterjedtek. Ami ezt a néphagyományt különösen figyelemre méltóvá teszi az, hogy szinte máig ható folyamata, utóélete van. A 48-as népköltészet nem ért véget a szabadságharc bukásával. Új dalok születtek, s a szabadságharc eszméjét tápláló költészeti forrás csak Kossuth halálával apadt el, de a régi hagyomány tovább élt a későbbi generációk emlékezetében is. Kossuth valóságos népi hőssé való alakulását, mindenki felett álló személyét a néphagyományban mutatja az is, hogy a szabadságharc jelentős - akár pozitív vagy negatív - hőséről az ő nevét említő dalokhoz, a róla szóló elbeszélésekhez viszonyítva csak egészen kevés említés történik. Szórványosan fordul elő Nagy Sándor, Perczel, Bem, Klapka, Jellasics és Windischgrätz, majd a bukás után jóval később Garibaldi és Türr István neve. A számarány Görgeyvel kapcsolatban lényegesen nagyobb. A népköltészetben, a prózai néphagyományban ő a méltatlan vezér. Kossuth és Görgey pozitív és negatív hősként állnak egymással szemben. Kossuth heroizálásához Görgey túlzó elítélése és megbélyegzése különösképpen hozzájárult. A Kossuth-i néphagyományt illetően a folklór két műfaja - a dal és a monda - a leggazdagabb. A kultuszban nagy szerepe volt a népművészeteknek is. A Kossuthot ábrázoló kerámiák, fafaragások, neve a szőtteseken, tányérokon, poharakon, valamint a festménylenyomatok, korabeli képek a falusi - és a mezővárosi - parasztság lakóházainak méltó díszei voltak. A folklór műfajai közül a népdalok csoportját emeljük ki. A népköltészeti kutatás Kossuth-dalok néven foglalja csoportba azokat a dalokat, amelyek Kossuth Lajosról szólnak, amelyekben bármilyen összefüggésben előfordul a neve, vagy éppen csak utalás történik rá. Kossuthtal kapcsolatos népköltészeti termékeket már közvetlenül a szabadságharcot követően lejegyeztek, s később nagy számmal kerültek publikálásra. Ez korán feltűnt az írók, kutatók körében. Egy 1868-ból való vélemény szerint: „Népünk annyira összeegyezteti egyéni érzelmeit a nemzetiekkel, hogy a kétfélét együtt terjeszti elő, bizonyságát adván egyéni örömében, vagy bújában a hazáról nem szűnik meg gondolhatni." Szerelmi dalai között dalolja Kossuthra vonatkozó dalait is „egyaránt legyen az férfi vagy leány" (Aggod B.). A Kossuth-daloknak több száz változatát ismerik a népköltészet gyűjtői. A szabadságharc költészetének központi alakja is Kossuth. Halála évében, 1894-ben így írnak erről: