Honismeret, 2003 (31. évfolyam)
2003 / 1. szám - AZ ÉN FALUM - AZ ÉN VÁROSOM - Sály. Dr. Barsi Ernővel beszélget Béla Pál
AZ ÉN FALUM - AZ ÉN VÁROSOM Sály Dr. Barsi Ernővel beszélget Béla Pál. A Bükk hegység lábánál, Mezőkövesd szomszédságában fekvő Sályban a honismereti munka szorosan összekapcsolódott Barsi Ernő tanár úr nevével. Édesapja itt szolgált református lelkészként, ő maga pedig 80 esztendőt meghaladó életének jelentős részében ennek a településnek múltjával, zenei hagyományával, mai kulturális életének virágoztatásával foglalkozott. Olyan személyiségek nyomában, mint Gárdonyi Géza és Eötvös József, Barsi Ernő munkája is hozzájárul Sály hírnevéhez, a falu életének pezsgéséhez . (Szerk.) Béla Pál: Az én falum Sály - mondja dr. Barsi Ernő tanár úr, aki itt született. Elkerült ugyan szülőfalujából, de ha csak teheti, visszajár a Bükk-aljára, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sályba. Barsi Ernő: Itt állunk a Polgármesteri Hivatal kapujában, ami Községháza névvel él a sályi nép tudatában. A községháza az Eötvös kripta köveiből épült. Most Fegyveres Balázs jegyző úrhoz jövünk. Fegyveres Balázs: Tessék bejönni Ernő bácsi, tessék helyet foglalni. Ott a párnás székbe, kényelmesebb. Ernő bácsi örök fiatal. Nyolcvan éven felül van, de hetente ingázik Sály és Győr között. Tartja a lelket az énekkarban, bennünk. Barsi Ernő: Messziről jött ember mindig azt kérdi: mi újság errefelé? Mennyi lakosa lehet ma Sálynak? Fegyveres Balázs: Kétezer-ötszáz lakos volt itt, sőt még Borsodgeszt is hozzánk tartozott mielőtt ismét önálló községgé vált. Most már a kétezer fő körül megállt a létszámcsökkenés. Barsi Ernő: Hát csak szaporodjanak is a magyarok, hogy ki ne pusztuljon ez a szép falu. 1870-ben került ide Gárdonyi Géza. Édesapja, mint Kossuth fegyvergyárosa, úgy jött el az aradi várból, hogy halálra keresték. A börtönt megúszta, de a családot el kellett tartani. Akkor jöttek divatba a gőzgéppel hajtott cséplőgépek, és eljött ide az uradalomba „tüzesgépet" kezelni. Béla Pál: Hány éves volt ekkor Gárdonyi Géza? Barsi Ernő: Hétéves volt. Úgy írja le, hogy én a pesti gyerek egy május reggelén fás, virágos, bokros parkban találtam magamat. Az égen minden kék, a földön minden zöld, a fák levelei hamvasak a harmattól és ember sehol. Azaz, dehogynem, megpillantott egy kicsi emberkét a kapuban. Jaj, de furcsa ez a gyerek, miért nincs cipője? Térdig égő gatyában volt, vászoningben, merthogy gulyás gyerek volt. Csordás Andrisnak hívta a falu, Német András volt különben a becsületes neve. Először megijedt, hogy mi lesz, ha ez a gyerek meg akarja őt verni. Elhatározta, akkor ő meg belekapaszkodik a hajába. De nem akarta őt megverni, hanem azt mondta: tudok ám még madárfészket is! Hát erre még jobban elcsodálkozott. Andris aztán elvezette a kis Gézát egy kőfal mellé, hogy ott van a madárfészek fönn. De hát magasan volt a fészek, azt mondta Andris Gézának: emelje már meg egy kicsit, hogy elérje. Emelte, de ilyen nehéz gyereket még nem emelt, elejtette. Andris beverte a fejét a kőfalba és vérzett a feje. Akkor még jobban elcsodálkozott a kicsi Géza. Milyen gyerek ez? Nem sír, amikor vérzik neki a ! Elhangzott 2002. november 2.-án a Kossuth Rádió Az én falum - Az én városom című műsorában.