Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 4. szám - KRÓNIKA - "...hogy az Kegyelmetek szép hazája megcsendesedjék és épüljön is." Bocskai Istvánra emlékeztek Szerencsen (Sárkány Viola)
„...hogy az Kegyelmetek szép hazája megcsendesedjék és épüljön is/" Bocskai Istvánra emlékeztek Szerencsen így hívogatott 400 évvel ezelőtt Kismarjai Bocskai István Erdély fejedelme a szerencsi országgyűlésre, hogy az ingadozókat is megnyerje a további Habsburg-ellenes küzdelem ügyének. Katonai sikerei dicsfényében a rendek már itt „a haza atyjának" és „a magyarok Mózesének" nevezték, és „egy szívvel, lélekkel, szabad akaratjukból" a nagy hadvezért Magyarország fejedelmének választották (1605. április 20.). Ezen az országgyűlésen az oly régen áhított államegység és nemzeti monarchia visszaállításának ragyogó távlata nyílt meg és a kortársak is megérezték az oly régen nélkülözött szabadság, a győzelem ízét. Négyszáz évvel később Szerencsen két napos rendezvényen idézték a nagy fejedelem korát és alakját. A múlt üzent a jövőnek, azaz a jelennek, hiszen Bocskairól nem emlékezhetünk anélkül, hogy ne beszéljünk a szó és a tett egységéről, a hit mozgósító erejéről, a lelkiismereti szabadságról, a kiállásról a föld népéért és a társadalomból kitaszítottakért, hogy ne gondolnánk napjaink szomorú közállapotaira. Sokan idézték gyönyörű magyarsággal írt Végrendeletét: „...intvén mind az erdélyieket, mind magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyességre, atyafiúi szeretetre...", amiről már száz évvel ezelőtt azt írta Ady Endre, hogy „Testamentumából még ma sem tudják az igazságot kiolvasni Magyarország fiai." Hát még napjainkban! Hiába figyelmeztet bennünket a nagy fejedelem: „...micsoda romlást hozott, hogy a magyar egymást rontotta, vágta...". A múltidézés első napjának programja volt az a tudományos tanácskozás, amelyet dr. Börzsönyi József szerencsi lelkipásztor, esperes, az ünnepi megemlékezések szervezője és lebonyolítója vezetett. Először dr. Nagy László történész professzor nagy ívű előadását hallhattuk Bocskai István helyéről a magyar és az európai históriában. Először a kortársak eltérő ítéleteit ismertette Bocskairól, de felteszi a kérdést: „Vajon mennyit változott a helyzet a halála óta eltelt négy évszázad alatt?" „...elfoglalta- e Bocskai és az általa vezetett küzdelem méltó helyét a magyar és az európai történelemben?!" Rendkívül nehéz ezekre a kérdésekre megnyugtató módon válaszolni - mert nem foglalta el -, és hogy miért? „...rá kellett újra és újra döbbennem, hogy ezt a titkot reménytelen megfejteni". A saját véleménye Bocskai életművéről, hogy az „ellentmondásokban bővelkedő", és megpróbálta „fellebbenteni a fátylat életpályájának több, rejtélyes mozzanatáról". Nagy kérdés „hogyan jutott kl Habsburg-ellenes harcig, a kényszerűségből elfogadott török szövetségben?" Végső értékelése a nagy fejedelemről: „Egy szinte reménytelennek tűnő katonai helyzetből induló felkelés győztes befejezése, briliáns katonai teljesítmény volt, de nem marad el mögötte az sem, amit Bocskai politikusként produkált. Hiszen sikerült elhitetnie, mind a főurakkal és nemesekkel, mind a velük konfrontálódott hajdú- és székely tömegekkel, hogy a harc elsősorban az ő érdekeiket szolgálja! Ezzel létrehozott egy időleges nemzeti egységet. A munkát már az 1604. novemberi kassai gyűlésen megkezdte, és valójában az 1605. áprilisi szerencsi gyűlésen fejezte be, ...ahol Magyarország fejedelmévé választották Bocskait és ezzel elindult a halhatatlanságba vezető úton...". Dr. Egyed Ákos kolozsvári professzor Bocskai és a székelyek ellentmondásos kapcsolatát elemezte. Kiemelte, hogy Bocskai István életében, politikájában, hadivállalkozásaiban a székelység jelentős helyet foglalt el, pedig hosszú időn át inkább ellenfelek voltak, hogy aztán egymásra találjanak és a székelységnek döntő szerepe legyen abban, hogy Bocskai Istvánt Erdély fejedelmévé válasszák. A székelyek az 1562-es felkelésben élet-halál harcot vívtak elvesztett jogaik visszaszerzéséért, hogy újra szabadok lehessenek, hajlandók voltak személyes katonai szolgálatok vállalására a hadjáratokban. így kerültek kapcsolatban Bocskaival, a hadvezérrel az 1595-ös havaselvei hadjáratban, ahol húszezer fővel vettek részt, abban a reményben, hogy - amint Báthory fejedelem megígérte -, a hadjárat után újra szabadok lesznek. Csakhogy a nemesség ezt megakadályozta, aminek hatalmas lázadás lett a következménye. Bocskainak nagy szerepe volt a felkelés véres leverésében. Fordulat csak akkor következett be