Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Csokonai, a komáromi poéta (Dr. Szénássy Zoltán)
szolgálata. Csakhamar kapcsolatba került a komáromi irodalmi körrel, s ahogy maga írja Bálint napja című versében, otthonosan érezte magát a városban. Hogy mennyire nem a jogot, hanem a poézist kívánta szolgálni, arra bizonyság a Festetics grófhoz küldött levele, melyben tanári állást kér tőle: „Lejöttem 1796 Komáromba, s a vármegye mellett praktizáltam (...) az én csendességet szerető lelkem s az én nyájas múzsácskáim irtóznak a verbötzy tábornak zajgó lármáitól (...) Én egyedül professzor szándékozok és óhajtok lenni, és egyedül a Nagyságod birtokában, ha irántam Nagyságod oly kegyes lenni méltóztatik." Ferenc császár a Napóleon elleni nemesi felkelés táborhelyéül Komáromot jelölte ki, s maga is a város falai közé menekült, mivel a francia seregek erősen szorongatták Bécset. A franciák ellen hadba gyülekezőkhöz Csokonai lelkesítő ódát írt A nemes magyarságnak felülésére címmel. Ezt a verset szavalta el 1796. április 26-án, a református kollégium udvarán a felkelők zászlóavató ünnepségén a város legszebb leánya, aki pedig nem volt más, mind Vajda Pál szenátor uram leánya, Julianna. Első találkozásuk sorsdöntő volt, és ahogy Szendrey Imre a századfordulón írta: „A szőke fürtű, kékszemű, bíborajkú, Vénusz termetű szép hajadon Csokonait menten elragadta, s alig bírta kivárni, hogy tudós Katona Mihály uram, a kollégium érdemes direktora s a parádé főrendezője közelebbi ismeretségbe hozza a bájos szavalónővel." A közvetlen megismerkedés azonban másutt történt: Bédi János csizmadiamester házánál. A mester felesége, a Gvadányival levelező költőnő, Fábián Julianna ismertette meg Csokonait Vajda Pál uram lányával, Júliával, aki neki unokahúga volt. A találkozás 1797 júliusának elején történt. Hogy milyen hatással volt Júlia Csokonaira, azt mondja el maga a költő: Egy nyári estve Lillát, A gyenge rózsaszájú, A tűzszemű leánykát, Megláttam, és azonnal Látnom, szeretnem - egy volt. (A fogadástétel) Ferenczy Miklós, a kitűnő Csokonai-kutató az összeismerkedést így mutatja be: „Vajda Juliska kedvelt tagja volt annak a társaságnak, ahol rokonai és ismerősei körében összejöttek mindazok, akik az irodalmat és a költészetet kedvelték. Bédiné Fábián Júlia, Vajda Juliska rokona volt, kinek verseit szívesen olvasgatták ilyen összejöveteleken. A társaságban volt Juliska barátnője, Váry Klári is, ki szintén verseket írt. Egy alkalommal a költő barátja, Édes Gergely kíséretében kedves meghívásnak tett eleget, amikor 1797 nyarán egy nyári estve megismerte az igen szép, hosszú hajú, fehér bőrű Lillát." Ennél a találkozásnál kicsit tovább kell időznünk. Ahogy írja Ferenczy Miklós, Csokonai nem egyedül ment, hanem Édes Gergely kíséretében, aki korának egyik legismertebb költője volt, az ún. Leoninus verselés képviselője. Elnevezését Leo XII. századi latin költőtől kapta. (Irodalmunkban „míveskedőknek" nevezték őket: Gyöngyösi János, Édes Gergely. Jellegzetességük volt, hogy egy-egy mondatban/strófában, csak egyugyanazon magánhangzót alkalmazták.) Barátságukra maga Édes Gergely is kitér az 1829-ben írt önéletrajzi versében: „.. .Már de Vitéz Miskát lehet itt említenem, aki Szinte Komáromban jött parolára velem."5 Csokonai a későbbi években, amikor a Dunántúlt járta, gyakran meglátogatta Édes Gergelyt, a nagyvázsonyi prédikátort.6 Csokonai 1797 tavaszától mintegy kilenc hónapon keresztül tartózkodott Komáromban, majd többször visszatért, talán ezek voltak hányatott életének legboldogabb napjai. Debrecen, Sárospatak, Pozsony után ez a város jelentette számára a lírai szerelmet. Egyre gyakrabban fordul meg a Tó utcában, a Vajda-háznál, és Az esküvés című versében már a közös jövőről álmodozik. 2 Bertók László: így élt Csokonai Vitéz Mihály. Bp. 1973.112. old. 3 Komáromi Lapok, 1901.46. sz. 4 Ferenczy Miklós: Csokonai Lillája. HNF Komáromi Megyei Bizottsága, 1968.9. old. 5 Figyelő 1878. V. k. 110-111. old. 6 Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1967. 8