Honismeret, 2006 (34. évfolyam)

2006 / 5. szám - Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk! - Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Gimnáziumban (Dr. Kolta László)

a lakosságra nézve. Jóleső volt látni, hogy a nemzetőrök fegyveres csoportjai vigyázták a ren­det az utcákon. Az én esetemben egyetlen egyszer sem kellett intézkednem. Nem emlékszem pontosan, hogy október vége, vagy november eleje volt, amikor parancsot kaptunk, hogy ki­hallgatásra hozzuk be Faragó Istvánt. Másodmagammal teljesítettem a feladatot. Évekkel ké­sőbb tudtam meg, hogy ez az ember Fock Jenő unokatestvére volt. Horváth János Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban 1956 szeptemberében, a bonyhádi gimnázium 151. tanévének indításakor csak szűkszavú, cenzúrázott hírekből tudtunk a lengyelek poznani „zavargásairól", a budapesti Petőfi Körben, a Kossuth Klubban és az egyetemeken lezajló kora őszi politikai vitákról. A meglepetés erejé­vel hatott október 6-dikán Rajk László újratemetése, továbbá a szegedi egyetemisták október 16-dikai memoranduma, majd a Szabad Nép című pártlap október 23. számának „Új tavaszi seregszemle" című mozgósító erejű cikke. „Üdvözöljük egyetemistáink és főiskolásaink jó törekvése­it. Üdvzöljü­k a fiatalságnak ezt a hatalmas, demokratikus seregszemléjét." A bonyhádi népfelkelés eseményeivel több helytörténeti feldolgozás foglalkozott. Az vitat­hatatlan, hogy Tolna megyében az első, nagy tömegeket mozgató demonstrációt Bonyhádon tartották október 26-dikán (pénteken). Az elhangzott jelszavak feloldották a gátlásokat, fel­szabadították az indulatokat.­ A megyeszékhelyen bekövetkezett vá­ltozásokról a szekszárdi újság adott hírt 29-én. E szerint a Magyar Dolgozók Pártjának szekszárdi bizottsága „helyesli a szabadságharcot, amely az ország függetlenségének kivívásáért folyik... A városi tanács, amely elvesz­tette a nép bizalmát, azonnal mondjon le, és adja át a helyet az új nemzeti bizottságnak... Támogatunk minden jogos követelést."­ November 4-dikén e térségben is megjelentek a szovjet hadsereg tankjai. Két nap múlva a bonyhádi MDP Járási Bizottsága szórólapja a megbékélést hirdette: „A békés tüntetéseken a kö­vetelések helyesek voltak". Az új helyzetben „felkérjük Bonyhád munkásait, munkástanácsait, hogy... kezdjék meg a békés termelőmunkát... A Kormány senkit nem kíván felelősségre vonni, aki az esemé­nyekben részt vett."­ Két hónap múlva a szemlélet gyökeresen megváltozott. A járási pártbi­zottság az 1957. január 9-dikén összeállított anyagában még elismerte az üzemi dolgozók, a bányászok és tsz-parasztok „jogos követelés"-ét a „szabadságharc" idején, viszont már kifo­gásolta az „új nemzeti bizottság" összetételében az „ellenforradalmi erők" jelenlétét, mert „volt horthyista tisztek, kulákok és börtönviseltekből tevődött össze,... és hasonszőrű eleme­ket gyűjtöttek maguk köré,... és szívesen harcoltak a »Vörös posztó« (sic!) ellen... Az ellenfor­radalmárok átalakultak Járási Központi Bizottsággá és megkezdődött a község és vele együtt a járás tragédiája... November 4-én az ellenforradalmárok elszállingóztak."­ E „pártelemzés" tudatosan elhalványította a zománcgyári munkások forradalmi szerepét, helyette „ellenforra­dalmi gócok"-at kreált. Ezek egyikének a bonyhádi gimnáziumot tüntette fel, ahol „egyes ta­nárok szélsőséges nevelése folytán idealista nézeteket vallottak és hirdettek."­ A 2000-ben megjelent Bonyhád 1956 című kötet szerzője vezérfonalként elfogadta a pártelemzés utólago­san összeállított „megszépítő" magyarázkodásait, s ehhez a koncepcióhoz keresett visszaem­lékező interjúalanyokat. A negyven-ötven év távlatában elhalványult ismeretfoszlányokat és időrendi pontatlanságokat a szerző bizonyító erőként elfogadta és közölte. Egy-egy kisebb, néhány főből álló diákcsoport délutáni utcai sétájának jelentőségét felnagyította. A lezajló eset­ ­ László Péter: Tolna megye 1956-ban. Tolna Megyei Levéltári Füzetek, Szekszárd 1992. 78. old. 2 Tolna Megyei Népújság 1956. X. 29. 3 Idézi László Péter i. h. 100. old. 4 Blénesi Kálmán - Gál Antal: A bonyhádi ellenforradalmárok tevékenysége az októberi események tükrében (kézirat 1957.1.9.) 5. old. 32

Next