Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 2. szám - ÉVFORDULÓK - Nyiri Antalra emlékezve születésének 100. évfordulóján (Szabó József)
Nyíri Antalra emlékezve születésének 100. évfordulóján. ,, Minden magyar embernek törekednie kellene a köznapi életben is a helyes és szabatos önkifejezésre " Régi fölismerés, hogy a tudományos kutatások egyes irányainak kialakításában, elméleti-módszertani kérdéseinek kimunkálásában a kiemelkedő egyéniségeknek nagy jelentősége, meghatározó szerepe lehet. Ilyen iskolateremtő nyelvész volt pl. Mészöly Gedeon, akinek nyomdokain haladva elsősorban Nyíri Antal és Velcsov Mártonné a magyar nyelvtörténet oktatását és kutatását Szegeden olyan magas színvonalúvá emelte, hogy működésük idején, amikor ez a nagy hagyományú diszciplína még virágkorát él(het)te, országszerte a legjobb tanszékekkel is felvehette a versenyt. Abban, hogy tanszékünk az 1950-es évektől kezdődően igazi tudományos műhellyé válhatott, Nyíri Antalnak, akire születésének 100. évfordulója alkalmából emlékezünk, elévülhetetlen érdemei vannak. Nyíri Antal 1907. március 9-én született Szentesen. Ott járt elemi iskolába, és középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte. A középiskolában tanárai közül különösen Molecz Béla, aki például Szentes nyelvéről több írást is megjelentetett, volt rá nagyobb hatással, s ez a körülmény nyilvánvalóan alakította, formálta az anyanyelv iránti vonzódását is. Egy vele készített interjúban nyolcvanéves korában a következőképpen emlékezett vissza szülőhelyére, a pályájának alakulásában is szerepet játszó szentesi diákévekre: „Szentes kisalföldi város, és az volt egyik jellemzője az én gyermekkoromban, hogy idegen szót nem lehetett hallani sohasem. Tősgyökeres magyar parasztváros, amelynek az északi része az i-ző nyelvjárást beszéli, a déli fele az é-zői. Az i-ző nyelvjárásnak a sajátosságai ugyanazok, mint Nagyszalontának a nyelvi jelenségei. Úgyhogy, amikor bekerültem a középiskolába, és a negyedik gimnáziumban - az megfelelt a mostani nyolcadik általánosnak - a Toldit olvastuk, nekem egyetlenegy kifejezést sem kellett megmagyarázni, én mindent értettem. Hát ez volt a legjellemzőbb dolog: Szentes szép magyar nyelvet hoztam magammal ide, Szegedre. Az elemi- és középiskolát szülővárosomban végeztem. A szentesi gimnázium igen kemény iskola hírében állt, és volt néhány kiváló tanára. Az egyik, aki az első és a második gimnáziumi osztályban tanított. Zolnai Dezső volt, egykori Eötvös-kollégista. A másik tanárom, aki Szentesen hatott rám. Molecz Béla, Simonyi Zsigmond tanítványa volt, aki lélektant és logikát tanított." A szülőváros nyelve, amely életre szólóan meghatározta nyelvhasználatát, és fontos szerepet játszott nyelvszemléletének formálásában, érthető okokból nagyon közel állt szívéhez, ez lett a legkedvesebb nyelvváltozata. Nyilvánvalóan ezzel is összefügg, hogy kutatási témái között a szűkebb haza nyelvének vizsgálata is helyet kapott. Erről tanúskodik például A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban című cikke, amelynek anyagát 1940-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetének megbízásából gyűjtötte, s a tárgykörbe tartozó szókészleti elemeket és ezek összefüggéseit a Magyar Nyelvben publikálta. Hogy mennyire érdekelte a szentesi halászat, s azt milyen alaposan, elméleti-módszertani tekintetben is milyen mintaszerűen dolgozta fel, azt nagyon jól mutatja A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai című kiváló tanulmánya. Ez a különlenyomatként is megjelent kiadvány (1948) kitűnő példát nyújt a tárgykör-monográfia műfajára, amelyet egyébként még Csűry Bálint kezdeményezett és tanítványai indítottak az 1930-as évek végén, a XX. század második felétől - sajnos-egyre inkább visszaszorult. Ebből a dolgozatából jól kiviláglik, hogy szerzője - amint azt számos szómagyarázata is ékesen bizonyítja - teljességre törekvő adatgyűjtést folytatott, és a magyar nyelvtudomány (különösen a nyelvtörténet és a nyelvjáráskutatás) elvi-módszertani kérdései mellett a néprajz eredményeit (s általában a népéletet) is nagyon jól ismerte. Sajnálatos, hogy ennek a munkának az újraközlése - terjedelmével összefüggően - anyagi okokból nem kerülhetett be a „Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok" című 2004-ben megjelent Nyíri-kötetbe. Visszaemlékezésünk teljesebb változata a Szegeden tartandó nyelvtörténeti konferencián hangzik el . Sz. Bozóki Margit: „Minden magyar embernek törekednie kellene a helyes és szabatos önkifejezésre!" Beszélgetés a 80 esztendős dr. Nyíri Antal nyelvészprofesszorral. Honismeret 1987. 26-28. old. 1 Nyíri Antal: A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. Magyar Nyelv 1941 41-16 old. 4 Nyíri Antal: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. Alföldi Tudományos Gyűjtemény II. Szeged, 1948. 194-298 old.