Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 1. szám - KRÓNIKA - Csongrád Megyei Levéltári Napok '06 (Bogdán Lajos)
rátora, a kiállítás rendezője mutatta be, aminek alapját a falu legendás hírű papja, Felicián atya, kapucinus szerzetes, akiről a gyűjteményt elnevezték, rakta le. Az előadások után a jelenleg szociális otthonként működő Károlyi kastélyt és a hozzátartozó parkot mutatták be a helyi rendezők. Az eklektikus-neobarokk kastély 1896-97 közt épült. Bár szerencsésen átvészelte a második világháborút, elkerülték a nagyobb harci események, mégis hasonló sors érte, mint más kastélyokat. A berendezés jelentős részét széthordták, ami megmaradt, az államosítás után más helyekre került. A kastély földszinti társalgójának a megmaradt, gazdag faragású faborítása emlékeztet a régi pompára. Sajnos ennek egy része is megsemmisült az átalakítások során. Legépebben az úgynevezett márvány kápolna maradt meg. A kastély külső falát, az ablakokat és a barokk hangulatot adó kovácsolt vas kapukat felújították. A kastélyhoz kapcsolódó 40 hektáros arborétumszerű parkja a kertművészet remeke volt. Valamikori szépségét mutatja az is, hogy az 1950-es években készült Noszty fiú esete Tóth Marival című filmparkban játszódó jelenetei itt készültek. A település vezetői abban reménykednek, hogy sikerül a kastélyt olyan befektetőnek eladni, aki egy új szociális otthon építésével korszerűbb elhelyezést nyújt az ott ápolt időseknek, az egész épületet felújítja, a parkot is helyreállítja. Másnap a Levéltári Napok Makón folytatódtak. Itt került sor az előadások előtt az Oltvai Ferenc plakett és díj átadására. Ezen a napon az előadások az 1456-os nándorfehérvári diadalról szóltak. Az első előadó Lupescu Radu, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Tudományegyetem adjunktusa Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását gazdag vetített anyaggal ilusztrálta. Petrovics István a szegedi Tudományegyetem adjunktusa Hunyadi János és a Délvidék című előadásában a Temesi bánság hatalmi megerősödését elemezte. Beszélt a török terjeszkedése miatt a bánság fontosságáról a törökök elleni harcban. Kiemelte, hogy ez a terület volt a magyar csapatok egyik gyülekezési helye. Sebők Ferenc a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa a Hunyadi mint hadvezér című előadásában azzal foglakozott, hogy Hunyadi János miként alkalmazta az itáliai útján szerzett tapasztalatait, illetve a husziták harcmodorát. Blazovich László a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója a nándorfehérvári csata eseményeiről beszélt. Megemlítette Magyarország szerepét a keresztény Európa védelmében, Kapisztrán János és a keresztesek jelentőségét. A török csapatoknál a tüzérség és a janicsárok szerepét emelte ki a hadműveletekben. Beszélt a déli harangszó és a győzelem kapcsolatáról. Lupescuné Makó Mária, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa Hunyadi János a román történetírásban című előadásában beszélt az 1989-es romániai változások hatásáról a történelemírásban. Beszélt a románok története és a Románia történelme közti felfogások különbözőségeiről. Az előadások után Makó külterületén, az igási határban került sor az Igás középkori falu helyén állított emlékoszlop fölavatására. Búzás Péter Makó akkori polgármestere, országgyűlési képviselő avatta föl az emlékművet. Beszédében kiemelte a terület lakóinak a szerepét az emlékmű létrehozásában. Blazovich László, az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület elnöke az egykori faluról emlékezett meg. A harmadik nap helyszíne Balástya volt. A levéltári matiné első előadója Berta Tibor, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatóhelyettese a tanyai iskolák kialakulásáról az 1850-es évektől a századfordulóig terjedő időszakban címmel a balástyai tanyai iskolák kialakulásáról, az ott folyó tanításról beszélt. Farkas Csaba főlevéltáros az 1950-es évek politikai perei balástyai szereplőit mutatta be a megmaradt pártiratok alapján. Kanyó Ferenc kandidátus a két világháború balástyai hősi halottaira emlékezett előadásában. Polner Zoltán költő, újságíró a településen végzett néprajzi gyűjtéseiről beszélt előadásában. Magam Balástya szerelmese címmel volt kollegámra, Kiss Istvánra, a legendás hírű népművelőre emlékeztem, aki harminc évig volt Balástyán a művelődési háznak igazgatója. Kiváló népművelő, elismert amatőrfilmes volt. Többször hívták népművelőként, de filmesként is Budapestre, de ő kitartott Balástya mellett. A Levéltári Napok utolsó színhelyének Szentesen a felújított volt megyeháza díszterme adott otthont. Itt az első két előadás Szentessel, mint megyeszékhellyel foglalkozott. Labádi Lajos főlevéltáros a szentesi Levéltár igazgatója arról beszélt, miként került a megye székhelye Szentesre a kiegyezés után. Marjanicz László, a szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője a polgári megye kialakulását ismertette előadásában.