Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 2. szám - ZSENGE TERMÉS - Ferencz Béla Ervin meghurcoltatása (Portik Szabó Izolda)
miatt odakerültek mint elítéltek. Emlékszem egy fiatalemberen gégerákműtétet hajtottak végre, aki még ma is él. A munka nagyon nehéz volt. Napi 10-12 órát dolgoztatták a politikai foglyokat. A kosztról jobb nem beszélni, sokat éheztek. Volt rá eset, hogy a disznók moslékával álmodtak, szedték ki belőle a pityókát. ..Biztos vagyok benne - emlékezett Verzsák János hogy a mi kutyánk rá sem nézett volna, arra mocsok ételre, de még a disznó sem. Ettől függetlenül az asztalosmunkát nagyon megszerettem, s végül is ezt választottam mint felső iskolai tanulmányomat, szép dolognak tartottam mindig, hobbiként ma is azt művelem. Szigorúan bántak velünk a bútorgyárban, de attól mégis minden március 15-ét és október 23-át megünnepeltük. Engem bútorkiadásoknál foglalkoztattak. Volt idő, hogy egy helyen dolgoztam három volt tanárunkkal és egy diáktársammal. Parczel tanár úr volt a főszervező, nagy- nagy titokban persze. Nekem mindig Puskás tanár úr mondta: itt és ebben az időben egy kis verset fogunk mondani, egy-két dalt énekelünk, de azt is csendben. Egyszer megjártam, mert elkaptak, amikor odasúgtam az egyik társunknak, hogy mikor és hol találkozunk. Kihallgatták mindkettőnket. Engem öt napra magánzárkába csuktak, egy liter vizet és két napra egy darabocska kenyeret adtak. Nem volt a legkellemesebb dolog." Verzsák János szabadulása után, 1962-ben egy ideig nem kapott állami munkahelyen munkát. A személyzetisek szóba sem álltak vele. Végül is Taplocán, a kollektív mezőgazdaságban, az akkori elnök munkát adott és elég tisztességes bért is. Hiába kérvényezte, nem engedték, hogy folytassa a tizenegyyedik osztályt és leérettségizzen. Mikor szabadon engedték, azt mondták, hogy felmentették mindenféle vád alól. „Munkát tehát nem kaptam, az iskolába sem engedtek be. Mivel sehogy sem jutottam eredményre, elhatároztam hogy levelet írok Gheorghiu Dej nek, a pártfőtitkárnak. Eltelt egy hét, két hét és egyszer csak jön az iskolai gondnok, hogy siessek, mert valaki Bukarestből keres menyek iratkoztak be az iskolába, így történt és nagyon jó eredménnyel le is érettségiztem. Úgy gondoltam, hogy ha az érettségi ilyen jól sikerült, akkor jó lenne főiskolára menni. Elhazudtam, hogy büntetve voltam. Ajánlásom se volt. Úgy gondoltam, ezzel nem követtem el semmi rosszat, mert azt mondták amikor elhagytam a börtönt, hogy minden jogomat visszakaptam. A felvételi vizsgám jól sikerült, faipari mérnöki szakon folytathattam tanulmányaimat a Cenk alatti városban, Brassóban. Ott aztán jól tanultam, mert az első félévben egyedül voltam az az egész évfolyamon, aki mindenből letette a vizsgát. Felfigyeltek rám, csoportfelelős lettem. Gondoltam, elmondom az igazat a dékánnak, akit minden diák nagyon szeretett. Tudtam, egy-két besúgó is lehet a társaim között. Elmentem hát hozzá és elkezdtem neki mondani a bűnömet: csaltam a beiratkozásnál. Egy ideig hallgatta, majd elmosolyodott és azt mondta, ő ezt már rég tudta és megígérte, semmi bántódásom nem esik, csak tanuljak nyugodtan tovább. Az egyetem elvégzése után a városgazdálkodási vállalathoz kerültem, később mint faipari mérnök dolgoztam nyugdíjazásomig. * 2006. október 23-án Csíkszeredában az '56-os szoboravatást követő ünnepségen dr. Szabó Béla csíkszeredai főkonzul számos székelyföldi forradalmárnak, illetve utódjainak átnyújtotta „A SZABADSÁG HŐSE" emlékérmet. Azoknak-amint azt az oklevél is tanúsítja- akik 1956 októberében, majd a megtorlás sötét korszakában a szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti összefogás melletti kiállásukkal példát adtak hazaszeretetükből. A kitünetettek között volt Verzsák János nyugalmazott faipari mérnök is. Vezető tanár: Mirk László Fülöp Loránd Felhasznált irodalom: Verzsák János: Akkor feltek a hatalmasak. Székelyföld: Kulturális folyóirat 2006 október. 277-290. old Ferencz Béla Ervin meghurcoltatása Ferencz Béla-Ervin ferences szerzetes elmondása szerint 1956-ban és az azt követő években Erdélyben talán nagyobb volt a megtorlás, mint Magyarországon. Ő ugyan túlélte a kínzásokat, de azok mély nyomot hagytak testében, lelkében. Ennek ellenére mégsem tört meg, idős korában is vidám, sőt ma is gyakran „száguldozik" autójával, így érthető, hogy a fiatalok, akik nagyon tisztelik, becsülik. „Turbó atyának szólítják egymás között.