Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 6. szám - Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezünk - Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben (M. Lovas Krisztina)
Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben Egy forradalmat vérbe fojtó megtorlást követő felszabadult korszak legelső dolga, a mártírok újratemetése. A forradalmi folyamat csak ezzel zárulhat le. Meg kell adni a hősöknek járó végtisztességet. A kényszerű diktatúrák alatt elfojtott érzelmek, a gyász és keserűség átélése nélkül, nincs továbblépés. Ezért is volt kiemelkedő jelentősége e két nagyszabású és nemzeti érzelmektől fűtött újratemetésnek 1870-ben. Batthyány Lajos grófnak 1870. június 9-én, az ún. Kilenceknek, s ezzel szimbolikusan a szabadságharcot követő megtorlás összes áldozatának pedig, ugyanez év halottak napján, a közös sír fölé emelt obeliszk ünnepélyes átadásával szolgáltatott a nemzet igazságot. Az uralkodó érzékenységére való tekintettel a magyar politikusok és hivatalnokok csak magánemberként képviseltethették magukat ezeken az eseményeken. Ez az érzelmi ellentmondás végigkísérte a dualizmus történetét, s az 1848/49-es hősökre való emlékezés ugyanazon a közjogi alapon tört ketté, mint az országos nagypolitikában a kiegyezés rendszeréhez fűződő viszony. Az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos gróf, dacára annak, hogy 1848. október 2-i lemondása után minden erejével és meggyőződésével Magyarország és Ausztria közötti megegyezés lehetőségét kereste, az újkori magyar történelem első premeditált, azaz előre eldöntött politikai perének áldozatává vált. Az országgyűlés által Windisch-Grätz herceghez indított békedelegáció kezdeményezőjeként és egyik tagjaként, a küldetésből éppen visszatért grófot sógornője. Károlyi Györgyné gróf Zichy Antónia házában, a Károlyi palotában 1849. január 8-án tartóztatták le. „Szegény! Fogsága alatt egyszer azt mondta nekem - írja visszaemlékezéseiben Gr. Batthyány Lajosné férjéről - hogy ő nem tartotta kívánatosnak Magyarország elszakadását Ausztriától, mert nem hitte, hogy a többi állam elismeri mint független országot, hogy az első perctől fogva, az orosz intervenciótól tartott, és azért is a kiegyenlítés mellett volt. De hogy nem hitte, miszerint a nemzet annyi erőt fog kifejteni, és annyira lelkesedni, hogy ebben a tekintetben Kossuth jól ismerte és jól ítélte a nemzetet, jobban mint ő; - azt tette hozzá - ha mind azt tudtam volna, mit most tudok, a sok csalást, hazugságot, kétszínűséget, talán én is másképpen léptem volna fel." A halálos ítélet kihirdetése után, 1849. október 5-én éjjel a siralomházban a megalázó akasztás elkerülése végett a gróf takarója alatt, két őr jelenlétében - kik az egészből semmit nem vettek észre - öngyilkosságot kísérelt meg. Micsoda lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy egy jajszó nélkül - a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel - először saját szívébe szúrjon, majd felvágja karján és nyakán az ütőeret. Reggel a grófot ágyában, vérbe fagyva találták. Ám a zsarnok hatalom az eredeti ítéletet mindenáron keresztül akarta vinni. Anton Bee osztrák törzskari főorvos a félig holt Batthyány sebeit bekötözte, de mivel a gróf a kötszereket letépte, végül kezeit is össze kellett kötözni. Különféle izgatószerekkel estére olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein altábornagy közbenjárására az ítéletet golyó általi halálra változtatták. A miniszterelnök halálos ítélete nem csak Magyarországot, de a korabeli Európa közvéleményét is megrázta. Elképzelhető az a rémület, mely az Újépület foglyain lett úrrá akkor, mikor szembesültek a ténnyel, ha az uralkodóházat soha meg nem tagadó Batthyányt halálba küldték, akkor milyen sors vár ! Urbán Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései. In: Századok, 115. évf. 1981. 3. sz. 616. old. 2 „Sohasem merült fel bennem, hogy Batthyány Lajos ítéletének vagy annak végrehajtásának enyhítésében a legcsekélyebb részt is vállaljak, s nem hiszem, hogy az utóbbiban vétkes volnék, amikor nem vetettem el azt a javaslatot, melyet Batthyány öngyilkossági kísérlete alkalmából egy orvosokból és hadbírókból összehívott bizottság tett f. hó 6-án délelőtt. A javaslat kimondta, hogy ugyanaznap este lőpor és golyó által kell végrehajtani az ítéletet. Mérlegelve, hogy az elítélt a nyakán ejtette a sebet, s ott volt bekötözve, ahol a hóhérnak a csomót meg kell kötnie, az elítélt vérzése nyilván szemmel láthatóan újból megindul és beszennyezett volna maga körül mindent, illetve valódi vagy színlelt gyengesége miatt a testet támogatni kellett volna, mindenképp, félő volt, hogy bár engedélyezték az ítélet nyilvános végrehajtását, annak kivitelezési módja megindította volna a közönséget, amit mindenképp meg akartam akadályozni. Azon kívül, hogy igyekeztem még ezen végzetes október 6-i napon végrehajtani a halálos ítéletet Batthyány Lajos grófon, ez késztetett arra, hogy a végrehajtás módjában olyan változtatásokat eszközöljek, melyeket megfelelőnek tartottam az adott körülmények között." Idézve Kempen altábornagy Haynauhoz intézett igazoló jelentéséből. Kelt 1849. okt II. In: Urbán Aladár: Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. Budapest, 1991. 137. old 26