Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 6. szám - Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezünk - Batthyány Lajos és a divat (F. Dózsa Katalin)
Batthyány Lajos és a divat „Lovagolok, s sétálok Batth[yány] Lajossal. Az ..igen" és nem felöl tisztában vagyunk, a miképpen felöl: Koncentráció, magyar és alkotmányos érzületet kiterjeszteni - divatba hozni"' Széchenyi István Naplójából, 1839. augusztus 29. A magyar érzület kiterjesztése, divatba hozása a viseletre is hatott, többféle formában is. A legerősebben a magyar nemzeti öltözék népszerűsítésével, másodsorban a nemzeti színek viseletével, és nem utolsósorban a Kossuth által létrehozott Védegylet törekvéseinek támogatásával, a Magyarországon készült anyagok és ruhák vásárlásával. De mi köze mindehhez az ellenzéki főurak vezérének, az Ellenzéki Párt elnökének, az első magyar felelős kormány miniszterelnökének, a magyar forradalom és szabadságharc mártírjának? Annak a komoly, hosszú szakállú úrnak, aki az egykorú ábrázolásokról ránk tekint? Sokkal több, mint gondolnánk. Ő maga és felesége Zichy Antónia ugyanis a reformkori magyar társasági élet hangadói voltak. Széchenyi 1827-ben gondterhelten jegyezte fel: „Nincsen jó magyar társaság, Magyarország hanyatlásának és gyengeségének ismertetőjele. " Ám néhány év alatt megváltozott a helyzet Pest-Budán is. „Ami azt illeti, nincs még egy város, ahol annyi bált tartanának, mint Pesten, ha valakinek ilyesmihez van kedve, akár minden este táncolhat, a farsang első napjától az utolsóig" [... ] „ha nem hallanám, milyen nyelven beszélnek, nemigen tudnám megmondani, voltaképp melyik nagy fővárosban is bálozom éppen." Ezeket a sorokat 1839-ben egy lelkes angol utazó, John Paget vetette papírra. S valóban, a Honművész 1839-ben január 1. és február 15. között, a farsangi idény majd minden napján fényes és jól sikerült pesti „nyilvános" és „magány" bálról számolt be. A legelegánsabbak a nemzeti casinó négy bálja, illetve januárt 23-án a pesti joghallgatók táncmulatsága... mellyre a részvényesek szíves meghívására alegérdekesebb, minden osztálybeliből álló fényes társaság gyűlt össze. Együtt vala itt a főrendüek, hivatalbéliek, 's mindkét nemű pesti fiatalság szine, a legdrágább vegyületű drága öltözetben. " Tíz, tizenöt év alatt Pest-Buda társasági központ lett, nem utolsósorban Széchenyi, s a köré csoportosuló ifjú mágnások erőfeszítésének eredményeképpen. Széchenyi ezért is alapította meg a Kaszinót, és honosította meg a lóversenyt. Ezek ugyanis megfelelő találkozóhelyei lettek az előkelő társaságnak. Az arisztokrácia hazafias tagjai hazajöttek a szezonra - velük a középnemesség, annál is inkább, mert az országgyűléseket Pozsony helyett már Pesten tartották. „A legmagasabb körök társadalmi árjával való úszás már maga is egy bizonyos hazafias kötelesség teljesítésének felelt meg, amennyiben e magasabb s befolyásos társadalmi körök megalkotása és fenntartása nélkül politikai viszonyaink fokozatos s erőteljes kifejtése s tevékenysége még csak nem is képzelhető. Ez volt Széchenyi Istvánnak általánosan elfogadott s felkarolt eszméje " - írta visszaemlékezéseiben Podmaniczky Frigyes, aki maga is fontos szereplője volt a XIX. századi pesti társaságnak. Sodmaniczky visszaemlékezésében komoly teret szentelt a nagyvilági életnek, a,,high life"-nak: „A divatos pesti világ akkortájt az addigitől teljesen eltérő új alakulást nyert, amennyiben ez un. societás két különvált táborba oszlott meg. A valódi highlife a fiatal asszonyok társaságában jegecesedett úgyszólván meg: mindaz, ami e kis cotteriához nem tartozott, képezte az idős dámák körét, a valódi nagyvilágot. A highlife különvált szektája élénk, mulatságos, entreprenante (vállalkozó szellemű, merész) volt minden irányban: a gross bonnet-k (nagy főkötők, itt átvitt értelemben az előkelő hölgyek) nagyvilága kimért, hivatalos színezetű s nagyon körültekintő jellegénél jogosa, gyakori esetekben az unalmasságnak mutatta jeleit. E helyen csakis az ellenzéki tábor (high life) jellemzésébe bocsátkozom, miután a másik tábor, mint annyi más nagyvilági társaság, külön körülírásra alig szorul. Ellenzékinek azért neveztem el a fiatal asszonyok társaságát, mert anélkül, hogy bevallották volna egymásnak annak tagja, az első és eredeti célja e szorosabb ligának az volt: fesztelenül élhetni. Fesztelenül s kellemesen, pedig csak oly 1 Széchenyi István: Napló. Gondolat. Bp. 1982. 891. old. 2 Széchenyi István: Napló. Bp. Gondolat 1982. 511. old. 3 Honművész. 1839. 63. old. 4 Podmaniczky Frizes: Egy régi gavallér emlékei. Helikon, Bp. 1984 , 196. old. 5 a szerző fordítása 6 a szerző megjegyzése 23