Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 2. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Viktor Gyula (1933-2007) (Hadobás Sándor)
így jelent meg 2006-ban a Történetek Tatáról című, válogatott írásait tartalmazó, jól szerkesztett kötet. Ebben a nagyobb tanulmányok mellett érdekes írás szól többek között a helyi Anna-bálok történetéről, vagy a tatai gázvilágítás bevezetéséről. Mindezek után megjelent a szerző tizedik, ugyancsak összegző jellegű tanulmánykötete, Tata a vizek s a malmok városa címmel. Az itt közölt, a város monográfiájához tartozó korszak összefoglalásaiban Tata történetének egy-egy szakaszáról korábban írottakat tette ismét közzé. A tatai birtok Esterházyak által történt megvételétől (1727) a reformkor végéig, valamint 1849-től az I. világháború kezdetéig terjedő időszakról két mérföldkőnek számító tanulmányt publikált. A tudományos feltáró munkán alapuló tanulmány a várossal foglalkozó munkák között elsőként tárta fel a két község dualizmus kori fejlődését. Ebben a város gazdasági és társadalmi életének alakulásáról, mezőgazdaságáról, iparáról és kereskedelméről, iskoláiról, továbbá színjátszásáról és színházairól, valamint lóversenyeiről olvashatnak az érdeklődők. Tata múltját uradalmi centrum jellege mellett éppen fejlett kézművesipara, mezőgazdasági-feldolgozó kapacitása és ennek köszönhető kistérségi szerepe határozta meg. A két község egyesítésekor a város közepes nagyságú gyáriparral, megerősödött mezőgazdasággal, egyre bővülő kisiparral és minden igényt kielégítő kereskedelemmel rendelkezett. Körmendi Géza ezen megállapítását több, az előzményeket is számba vevő hely- és ipartörténeti, néprajzi tanulmányával támasztotta alá. Néprajzkutatóként annak a nemzedéknek a tagja, akik az egykori, mára már eltűnt hagyományos gazdálkodás és életmód elemeit még ismerhették és kutathatták. Ezért itt többek között a helyi jégvágásról, a megyei településnéprajzról és építkezésről, a népi táplálkozásról, a paraszti gazdálkodásról, a kézműves mesterségekről, a tatai fazekasságról és a vízimalmokról. Klasszikus néprajzi tanulmány az idestova már 40 éve megjelentetett „A tatai vízimalmok " című, mára már fogalommá lett írása, amely minden bizonnyal ma is a legnagyobb érdeklődésre tart számot. A (két községhez és a mezővároshoz a középkor, de főként a XVIII. század óta a vízimalmok is hozzátartoznak. Sorsukat, múltjukat mutatja be Körmendi Géza az Argumentum kiadó jóvoltából, ismét megjelentetett legfontosabb tanulmányai között. Tatán (és Tóvároson) összesen 16, a város határában további 6 malom meglétéről tud, és ír Körmendi. Tatán az 1930-as években is még 14 vízimalom őrölte a környék gabonáját. Alul-, illetve felülcsapó technológiát alkalmaztak a Cseke-tó, illetve az Öreg-tó lefolyó vizére szerelt malmok. Az egyszerű szerkezetek segítségével tízféle őrleményt, többek között fehér kenyérlisztet, főzőlisztet, nullás lisztet, félbarna kenyérlisztet állítottak elő. Tata minden malma az Esterházyak tulajdona volt, a víz használati jogával együtt. A molnárok, akik vezeték-, vagy keresztnevét őrzik az egyes malmok, csak bérlők voltak. Pék-, Jenő-, (Hartl) Sándor- (ma szálloda működik benne), Czégényi-, Ruppert-, Wéber (Wéber vagy Kotyogó)-, Miklós malom, s a többiek. A Pötörke malmot az uradalom az azonos nevű családtól vásárolta meg a XIX. század elején, amely később több következő bérlő révén egészen az államosításig (1950) működött. Ennek berendezésein szemléletesen mutatja be Körmendi a helyi vízimalmok szerkezetét, működését. A teljesen tönkrement malmot az 1970-es évek végére helyreállították, alkotóházat rendeztek be benne. A Miklós (Ruppert)malmot is felújították, ma néprajzi gyűjtemény található falai között. Az idők során új szerepet kapott a Nepomucénus-malom is, mely nevét a homlokzati fülkében álló Nepomunki Szent János szoborról kapta. Ma a Német Nemzetiségi Múzeumnak ad otthont. Tata leghíresebb műemlék malma az Öreg-tó középső zsilipjénél épült Cifra-malom. Elnevezését faragott faoszlopairól - az egyiken az 1753-as évszám olvasható - és emeleti stukkós mennyezetű terméről kapta. Barokk kori átépítését Fellner Jakab végezte. Az őrlés a malomban 1968-ban szűnt meg, berendezéseit 1973-ig leszerelték. Az 1980-as években helyreállították. Körmendi Géza írásában kitér az inasok, segédek, molnárok életére, szokásaikra, ünnepeikre is - amíg voltak lakói, munkásai e mára már különössé lett építményeknek. Mert „az idő rájuk tette mindent elporlasztó kezét, és örökre megálltak a sok kíváncsit vonzó, álmosítóan zubogó malomkerekek." (Argumentum, Tata 2007.) Dr. Horváth Géza DR. RÓZSA JÓZSEF: Adalékok a németbólyi zsidóság történetéhez Örvendetes jelenség a helytörténet művelőinek megélénkülő érdeklődése településeik - sajnos már csak egykori zsidó közösségei iránt. Annak felismerése, hogy ezeknek mindenütt nagyon fontos szerepe volt az adott falu vagy város életében erős ösztönzést ad múltjuk, emlékeik felkutatására és ennek eredményei nagyban gazdagítják a helytörténeti-honismereti szakirodalmat. A 2007. évi könyvtermés szép darabja a Bólyi Helytörténeti Füzetek sorozatának negyedik tagjaként látott napvilágot, a szerző - aki köztiszteletben álló pedagógus, helytörténész - magánkiadásában. Szerény előszava utal a régebbi településmonográfiák adataira, amelyek egyre kevesebb terjedelmet szántak a helyi zsidóság történetének, az 1990-es tanulmány például már egy sort sem. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a könyv. Első fejezete rövid áttekintést nyújt az egyetemes és hazai zsidó történelemről - az ifjúság csekély tájékozottságát tekintve talán nem feleslegesen. A második és harmadik rész levéltári dokumentumok alapján szól a XVIII XIX. századi Bóly zsidóságáról. Sokatmondó az egyik fejezet címe: A zsidóság szerepe Németbóly polgárosodásában. Nagyon érdekes egy 1780-as magyar nyelvű beadvány a magas „türelmi adó" ellen. Mint másutt is, a hólyi zsidók földesuraik alá tartoztak, érdemes megemlíteni az emlékévben, hogy itt a Batthyányak jóindulatát élvezték. Talán ezért díszíti a helyi Chevra Kadisa alapszabályát - amely egyébként 183 l-es keltezésével megelőzi a pécsit - a bólyi Batthyány- kastély képe! A Bólyban született zsidók között van a napóleoni háborúk veteránja és diplomás orvos is, aki feltehetően még külföldön végzett. Sok adat, táblázat gazdagítja ezt