Honismeret, 2008 (36. évfolyam)

2008 / 1. szám - HONISMERET ÉS TURIZMUS - Veszprém megye szakrális emlékei (S. Lackovits Emőke)

rián, Nepomuki Szent János, Szent Vendel, Szent Donát) egyaránt elhelyezték őket, többnyire közterü­leten, alapul véve az adott szent legendáját, de kultuszának divatja ugyancsak szerepet játszott az indí­tékok között a közösség életformája, gazdálkodásának szerkezete és értékrendje mellett. A Szenthá­romság oszlopok kivételével ezek a szobrok általában magányosan állnak, hisz többségük szerény anyagi lehetőségekkel, közadakozásból készült. A szabadtéri szakrális emlékek készíttetői magánszemélyek és közösségek voltak. Állíttatásuk törté­nete bár a középkorban gyökerezik, azonban a XVIII. századinál régebbi emlékeket térségünkben nem találunk, de a teljes magyar nyelvterület sem bővelkedik bennük. Többségüket a XIX. században emel­ték, bár a keresztkultusz igazi, széles körű kibontakozása a barokkra, a hitélet megerősödésének, ismé­telt felvirágzásának idejére tehető,­ de a XX. század első felében még mindig intenzívnek mondható a keresztállítás szokása, amelyben szerepet játszott az I. világháború is. A legkorábbi szabadtéri szakrális emlékeket az európai analógiák alapján feltehetőleg engesztelő céllal állíttatták,­ de lehettek zarándokok gyülekező helyei is, amint azt szép újkori példák bizonyítják. Ugyanakkor ezek a szakrális emlékek az úton járóknak erőt, bátorítást sugároztak, továbbá tájékozódá­si pontok voltak.­ A keresztállítás története nemcsak a szakrális térről és tárgyairól ad képet, hanem a közösség hitéle­téről, adakozó készségéről, anyagi állapotának egy-egy fejezetéről is. Amikor az egyén, a család vagy a közösség keresztet, feszületet, szobrot állíttatott, akkor olyan összegű alapítványt is tennie kellett, amelynek kamatai elegendőek voltak a felállított szakrális tárgy fenntartásához, javításához. E célra földingatlant lehetett adományozni, amelyet a szobor vagy feszület számára telekkönyveztek a fenntar­tási teherrel együtt.­ A XVIII. században még plébánosok és templomatyák kezelték az alapítványokat, a XIX. században már Egyházmegyei Alapítványi Pénztárakat hoztak létre e céllal. Minden adat (a be­jelentés ideje, az alapító neve, lakhelye, az alapítvány rendeltetése, összege, az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásának száma, az összeg elhelyezési módja, az alapítvány jövedelmének felhasználása) az Alapítványi Naplóba került be. A Bakony és a Balaton-felvidék közösségeiben 1865-1900 között 128 keresztállítási kérelem érke­zett a püspökségre, amelyek állítására az egyházi főhatóság engedélyt adott. 1900-1944 között már 289 keresztállítási engedélyt kértek és kaptak meg. Az 1865-1945 közötti időben összesen 47 szoborállítási engedély kiadására is sor került. Valamennyi szakrális emlék felállítását a fenntartásukra szolgáló ala­pítványok létrehozása előzte meg.­1945-től azonban egyetlen kereszt vagy szoborállítási kérelmet sem tartanak nyilván, ami azt jelenti, hogy megszűnt, de legalábbis visszaszorult ez a kegyes cselekedet. Szórványos keresztállítás mégis történhetett, amit igazol egy Szerecsenyben emelt kőfeszület, amit Is­ten dicsőségére és hősi halott fiúk emlékére emeltettek a szülők 1950-ben.­ A szakrális kisemlékek vizsgálata során 57 faluban 302 emléket dokumentáltam, ami teljes, fényké­pes és írásos dokumentációt jelent. Mellette 38 faluban részleges dokumentációt készítettem, tehát ez még nem befejezett, hanem folyamatban lévő munka. Mindezeken túl a térség szabadtéri szakrális kis­emlékeivel, a Sümegen és környékén található emlékanyaggal Miklósi Sikes Csaba foglalkozik, míg a Tapolcán található szabadtéri szakrális emlékeket Horváth Erzsébet és Hangodi László dolgozta fel.­ Térségünkben a keresztek, feszületek alapanyaga a fa és a kő volt, bár a korpusz bádogból, fából, kőből, öntött­vasból egyaránt készült, sőt, Salfösdön egy öntöttvas kereszt is ismeretes. A korai keresz­tek között gyakori volt a fa (Felsőőrs, Tihany, Fenyőfő, Úrkút), amelyről plébániai adatok vallanak, sok esetben érthetően ezért is pusztultak el egészen korai emlékek. A fát azonban a kő szinte teljesen háttér­ 3 Jánosi Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán. Pan­nonhalma 1935. 42-43. old.­S. Lackovits Emőke: A kereszt, a feszület az egyén és a közösség vallásos életé­ben Közép-Dunántúlon. (Kézirat.)­­ Tüskés Gábor: Útmenti és temetői kőfeszületek Abaliget-Orfű környékén. In: Ethnographia (Ethn.) 1980. 99. old. - Dobosy László: Egyházi emlékek a Hangony-völgyben. Gömör néprajza XXVIII. Debrecen 1991. 96. old. - Körmendy József: Keresztek a felsőőrsi határban. In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (VMMK) 15. 1980.­ 149. old. - Fekete János: Kiskunfélegyházi útmenti keresztek Ethn. 1984. 80. old. 6 Körmendy Józsefi, m. 147. old. 7 A Veszprémi Római Katolikus Egyházmegye iktatókönyve. Kérelmek és alapítványok. Érseki Levéltár Veszp­rém. 8 Az adatot Rainer Pál régész kollégámnak köszönöm. 9 N. Horváth Erzsébet-Hangodi László: Keresztek útján. Tapolcai Évszázadok, Tapolca 2003. 42

Next