Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 1. szám - HONISMERET ÉS TURIZMUS - Veszprém megye szakrális emlékei (S. Lackovits Emőke)
rián, Nepomuki Szent János, Szent Vendel, Szent Donát) egyaránt elhelyezték őket, többnyire közterületen, alapul véve az adott szent legendáját, de kultuszának divatja ugyancsak szerepet játszott az indítékok között a közösség életformája, gazdálkodásának szerkezete és értékrendje mellett. A Szentháromság oszlopok kivételével ezek a szobrok általában magányosan állnak, hisz többségük szerény anyagi lehetőségekkel, közadakozásból készült. A szabadtéri szakrális emlékek készíttetői magánszemélyek és közösségek voltak. Állíttatásuk története bár a középkorban gyökerezik, azonban a XVIII. századinál régebbi emlékeket térségünkben nem találunk, de a teljes magyar nyelvterület sem bővelkedik bennük. Többségüket a XIX. században emelték, bár a keresztkultusz igazi, széles körű kibontakozása a barokkra, a hitélet megerősödésének, ismételt felvirágzásának idejére tehető, de a XX. század első felében még mindig intenzívnek mondható a keresztállítás szokása, amelyben szerepet játszott az I. világháború is. A legkorábbi szabadtéri szakrális emlékeket az európai analógiák alapján feltehetőleg engesztelő céllal állíttatták, de lehettek zarándokok gyülekező helyei is, amint azt szép újkori példák bizonyítják. Ugyanakkor ezek a szakrális emlékek az úton járóknak erőt, bátorítást sugároztak, továbbá tájékozódási pontok voltak. A keresztállítás története nemcsak a szakrális térről és tárgyairól ad képet, hanem a közösség hitéletéről, adakozó készségéről, anyagi állapotának egy-egy fejezetéről is. Amikor az egyén, a család vagy a közösség keresztet, feszületet, szobrot állíttatott, akkor olyan összegű alapítványt is tennie kellett, amelynek kamatai elegendőek voltak a felállított szakrális tárgy fenntartásához, javításához. E célra földingatlant lehetett adományozni, amelyet a szobor vagy feszület számára telekkönyveztek a fenntartási teherrel együtt. A XVIII. században még plébánosok és templomatyák kezelték az alapítványokat, a XIX. században már Egyházmegyei Alapítványi Pénztárakat hoztak létre e céllal. Minden adat (a bejelentés ideje, az alapító neve, lakhelye, az alapítvány rendeltetése, összege, az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásának száma, az összeg elhelyezési módja, az alapítvány jövedelmének felhasználása) az Alapítványi Naplóba került be. A Bakony és a Balaton-felvidék közösségeiben 1865-1900 között 128 keresztállítási kérelem érkezett a püspökségre, amelyek állítására az egyházi főhatóság engedélyt adott. 1900-1944 között már 289 keresztállítási engedélyt kértek és kaptak meg. Az 1865-1945 közötti időben összesen 47 szoborállítási engedély kiadására is sor került. Valamennyi szakrális emlék felállítását a fenntartásukra szolgáló alapítványok létrehozása előzte meg.1945-től azonban egyetlen kereszt vagy szoborállítási kérelmet sem tartanak nyilván, ami azt jelenti, hogy megszűnt, de legalábbis visszaszorult ez a kegyes cselekedet. Szórványos keresztállítás mégis történhetett, amit igazol egy Szerecsenyben emelt kőfeszület, amit Isten dicsőségére és hősi halott fiúk emlékére emeltettek a szülők 1950-ben. A szakrális kisemlékek vizsgálata során 57 faluban 302 emléket dokumentáltam, ami teljes, fényképes és írásos dokumentációt jelent. Mellette 38 faluban részleges dokumentációt készítettem, tehát ez még nem befejezett, hanem folyamatban lévő munka. Mindezeken túl a térség szabadtéri szakrális kisemlékeivel, a Sümegen és környékén található emlékanyaggal Miklósi Sikes Csaba foglalkozik, míg a Tapolcán található szabadtéri szakrális emlékeket Horváth Erzsébet és Hangodi László dolgozta fel. Térségünkben a keresztek, feszületek alapanyaga a fa és a kő volt, bár a korpusz bádogból, fából, kőből, öntöttvasból egyaránt készült, sőt, Salfösdön egy öntöttvas kereszt is ismeretes. A korai keresztek között gyakori volt a fa (Felsőőrs, Tihany, Fenyőfő, Úrkút), amelyről plébániai adatok vallanak, sok esetben érthetően ezért is pusztultak el egészen korai emlékek. A fát azonban a kő szinte teljesen háttér 3 Jánosi Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán. Pannonhalma 1935. 42-43. old.S. Lackovits Emőke: A kereszt, a feszület az egyén és a közösség vallásos életében Közép-Dunántúlon. (Kézirat.) Tüskés Gábor: Útmenti és temetői kőfeszületek Abaliget-Orfű környékén. In: Ethnographia (Ethn.) 1980. 99. old. - Dobosy László: Egyházi emlékek a Hangony-völgyben. Gömör néprajza XXVIII. Debrecen 1991. 96. old. - Körmendy József: Keresztek a felsőőrsi határban. In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (VMMK) 15. 1980. 149. old. - Fekete János: Kiskunfélegyházi útmenti keresztek Ethn. 1984. 80. old. 6 Körmendy Józsefi, m. 147. old. 7 A Veszprémi Római Katolikus Egyházmegye iktatókönyve. Kérelmek és alapítványok. Érseki Levéltár Veszprém. 8 Az adatot Rainer Pál régész kollégámnak köszönöm. 9 N. Horváth Erzsébet-Hangodi László: Keresztek útján. Tapolcai Évszázadok, Tapolca 2003. 42