Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 6. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Dümmerth Dezső: A reneszánsz király
Mindenképpen Mátyás volt tehát a támadó fél, a pápa tekintélyére hivatkozva, és pusztán „eszmei" alapon, mert Podjebrád a gyakorlatban nem jutott még odáig, hogy fegyverre kelyen volt veje ellen. Az események gyors pergése így mindenképpen Mátyásra vetíti a legélesebb fényt, bemutatva magatartását. Hunyadi János fia 1468. április 14-én indul meg Pozsonyból, főpapok és főurak fényes társaságában, hogy átlépje Csehország, pontosabban a cseh királysághoz tartozó, és a magyar határral közvetlenül érintkező morva föld határát. A hadak be is vonulnak Brünnbe (Brno), és Mátyás elfoglalja Morvaország fővárosát, Olmützöt (Olomuc). Seregeivel körülzárja Podjebrád fiát, Viktorint is, de neki végül sikerül kiszöknie a kelepcéből. Podjebrád király serege ekkor Csehországba vonul vissza, miután Mátyás elkerüli vele a nyílt csatát. Egyelőre megelégszik a morva hold elfoglalásával és a hadak fővezérletét a hozzápártolt cseh katolikus főúri párt képviselőjére, Sternberg Zdenkóra bízva, visszatér Pozsonyba. Mintha maga is kerülni kívánná, hogy volt apósával fegyveres, személyes harcba keveredjék a csatamezőn, a következő hónapokban a diplomáciai közeledést kísérli meg. Éppen ott, ahol jól tudta, hogy Podjebrád esetleg szövetségre számíthat, a lengyel udvarban. S ott, ahol IV. Kázmér király felesége. Habsburg Albertnek és a koronát eltulajdonító Erzsébet királynénak szintén Erzsébet nevű leánya. Mátyás legnagyobb ellensége lakott. Ez a Zsigmondot és V. László rokonságát magába foglaló származási vonal még mindig igényt támasztott a magyar trónra. Itt próbálkozott Mátyás egyfelől szövetségkötéssel, másfelől leánykérőként is fellépett, de kitérő választ kapott - ami a Jagelló-udvar megnyilatkozásait tekintve csak finom leple volt az elutasításnak. Ebből mindenesetre megtudhatta Mátyás, hogy a lengyelektől nem várhat személye irányában semmiféle áthangolódást. De itt, a Jagelló-udvarban voltaképpen a Habsburgok néztek vissza rá Erzsébet királyné személyében, azok a Habsburgok, akik már nemzetközinek és családjuk jövendő birtokának tekintették a magyar trónt. Mátyást, mint ,,magyar nemzeti királyt" különösen gyűlölték, és a lengyel főurak más alkalommal nem is mulasztották el hangoztatni Mátyás alacsony származását, és azt, hogy nemessége „nem igazi". Ebben a helyzetben Mátyásnak nem maradt más szövetség reménye, mint a kétes értékű nyugati szomszédság: Frigyes császár. Ha valaki, Mátyás jól tudhatta kétes értékét, mégis azt látjuk, hogy ismét és szinte makacsul itt keresett szövetséget magának, ahol a Habsburgoknak másik, jóval komolyabb arca tekintett vissza rá. De a császár már csak a pápa miatt sem lehetett ellenséges a katolikus egyház érdekeit képviselő, és a cseh eretnekeket megbüntetni kész magyar királlyal szemben. Úgy tetszik, ebben bízott Mátyás, sőt. Podjebrád egyik tanácsosának értesülése szerint Frigyes még külön is hitegette azzal, hogy pap akar lenni, és hogy 8 esztendős Miksa fiának gyámságát Mátyásra fogja bízni. Nyilvánvaló, hogy Mátyás részéről mindebbe a római királyság elnyerésének reménye is beletartozott, s ezen keresztül egy távolabbi, de esetleg közelebb hozható terv: út a császári trón felé. Egy ilyen titkos természetű tervet természetesen nem találhatunk meg a diplomácia aktáiban. Sokkal fontosabb volt ez Mátyás féltve őrzött „titkai" között. Talán éppen hasonló azokhoz, melyektől Janus Pannonius annyira visszahőkölt. 1469 elején mindenesetre Mátyás visszatért Magyarországra, hadjárata folytatására. Dlugoss lengyel krónikás híre szerint eközben a császárnak is megvoltak a maga titkai. Éppen ebben az időben, Rómában arra tett lépéseket Frigyes, hogy a Habsburg-ház magyar trónigényét elismertesse a pápával. Hivatalos adatok erről sem maradtak fenn, de hogy ez a kívánság változatlanul fennállott, arról a történelem egész eseménysorozata tanúskodik. Mátyás az most a nemzetközi diplomácia nagy titkolózói közül, aki mindenképpen a legváratlanabb meglepetést szolgáltatta. A pápa és a császár rövidesen megdöbbenve értesültek, hogy Mátyás 1469. február 27-én, ahelyett, hogy folytatta volna a cseh király elleni „büntetőhadjáratot" váratlanul személyes tárgyalásra ült le volt apósával, Podjebráddal. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Mátyás még e hónap elején fegyveres haddal indult meg Brünnből, tehát az előnyomulást folytatni akarta. Olyannyira, hogy szokott merészségében és meghökkentő ötleteiben bízva, álruhában, szolgalegénynek öltözve Chrudim városa előtt a cseh őrség fogságába jutott. Szerencsére csak átmenetileg. Mátyás kitűnően beszélt csehül, így általában nem került abba a gyanúba, hogy idegen. Jó színlelő képessége pedig el tudta hitetni, hogy valóban az, akinek látszik. Az eset azonban óvatosságra inthette, valamint az is, hogy a februári hónap téli, havas viszonyai hozzásegítették Podjebrádot a magyar sereg összekötő vonalainak elzárásához. Mátyást tehát nemcsak a császári . Régi magyar nevén Morvaberény. (Szerk.) 47