Honismeret, 2008 (36. évfolyam)

2008 / 6. szám - TERMÉS - A déli határvédő rendszer a XV. században (Cseh Valentin)

tai a július 14-i dunai ütközet után megérkeztek. Az ostrom ennek ellenére még egészen július 22-ig el­húzódott, amikor hősies küzdelem után és isteni segítségnek is köszönhetően megmenekült a vár a hó­dítástól. Sajnos Hunyadi és Kapisztrán sem élte túl sokkal a török ostromot. A támadások Magyarország déli határain és a szomszédos államokban az 1456-os nándorfehérvári diadal után sem maradtak abba. Hunyadi Mátyás kora 1458-ban, amikor II. Mehmed korábbi nagy ellenfelének, Hunyadi Jánosnak a kisebbik fia, Mátyás került a magyar trónra, a szultán kihasználta 30, hogy az új szerb despota, Brankovics Lázár (1456-1458) meghalt és trónjáért harc kezdődött, amibe beszállt Tomas bosnyák király is, de a küzde­lemből „győztesen" a szultán került ki, akinek csapatai Mahmud nagyvezér irányításával 1458-ban el­foglalták Novo Brodot és Szendrőt, így gátolva meg Bosznia és Szerbia egyesítését. Erre válaszul Má­tyás megjelent hadseregével a déli határon. Kinizsi Pálnak ekkor még sikerült visszafoglalnia Szendrőt, majd Nándorfehérvárnál szeptember-október fordulója körül legyőznie egy oszmán hadat, de 1459-ben­­ újra támadott a szultán, végleg elfoglalva a despota székhelyét, miután a vár védői 1459. jú­lius 30-án feladták az erősséget. A bajokat tetézte, hogy elesett Galambóc, így Nándorfehérvár kivételé­vel Szerbia az Oszmán Birodalom részévé vált, és az utóbbin kívül egyetlen, a Duna jobb partján fekvő erősség sem maradt magyar kézen, a magyar-török határon. A következő évek török-magyar küzdelmei nem voltak jelentősek, igaz 1460-ban megint próbálkoz­tak Nándorfehérvárnál, de ez újra kudarcba fulladt (Mehmed 1456 után személyesen nem is próbálko­zott többé a vár elfoglalásával). Azonban Havasalföldön sikerült a helyzetet a maguk javára fordítani­uk. Ugyanis IV. Vlad „Tepes" havasalföldi vajda a Mátyással kötött „szövetségi" szerződésben bízva felmondta a szultán felé az adófizetési kötelezettségét. Válaszul a török 1462-ben megfosztotta trónjá­tól és fogságba vetette a vajdát, akinek a magyar király által is támogatott csapatai vereséget szenved­tek. A következő vajda, Radul ugyan elismerte Mátyás fennhatóságát is, de a török miatt ez már vajmi keveset számított, hiszen az­ 1462-es események miatt országában nőtt az oszmán befolyás. II. Mehmed a következő évben, 1463-ban megtámadta Boszniát, miután Tomasevic István 32 bos­nyák király 1462. június 9-én felmondta a török hűbért, s inkább a pápa és Velence felé orientálódott, il­letve a még zajló mantovai kongresszustól várt segítséget. A hadjárat bevezetéseként Ali­­szendrői bég betört a Temesközbe, hogy ezzel a figyelemelterelő támadással lekösse a magyar csapatokat, így segít­ve a szultánt Boszniai céljai elérésében. Mehmed május második felében indította meg hadjáratát, s már júniusra török kézen volt egész Bosznia, köszönhetően a gyenge ellenállásnak, hiszen például Bobovác várát annak parancsnoka, Radak harc nélkül átadta az ellenfélnek. Mátyás eleinte nem akart a bosnyák király segítségére sietni­3, mert annak szövetségi politikájával ő sem értett egyet, viszont Bosznia stratégiai jelentősége miatt fontos volt Magyarországnak és Velencé­nek is, így 1463. szeptember 12-én létrejött a magyar-velencei szövetség. Ennek értelmében a városál­lam megtámadta Moreát, míg hazánk Boszniát, sőt még II. Piusz pápa is segítséget ígért Mátyásnak. A bosnyák állam elvesztése komoly gondot jelentett Magyarországnak, mivel így Horvátország és Szlavónia közvetlen veszélybe került, sőt Itália és a Német-Római Birodalom is könnyebben elérhető­vé vált az oszmánoknak. Mátyás azonban taktikusan kivárt a magyar ellentámadással, amíg a szultán elvonult a török fősereggel. A magyar csapatok 1463. szeptember 20-án 20 000 fővel támadták meg 30 Az is segítette Mehmedet, hogy Magyarországon a belső problémák nem oldódtak meg egyszerre Mátyás trónra kerülésével, s emiatt az országnak időre lett volna szüksége, ahhoz, hogy eredménnyel vehesse fel a har­cot a szultán ellen. Az 1459-es mantovai kongresszus is a török kérdéssel foglalkozott, de eredményt nem ért el. A tervek között szerepelt, hogy Karamánia és Uzun Hasszán türkmén állama is szövetségre lépne az euró­paiakkal a török ellen, de az egész csak terv maradt. E. Kovács Péter: Matthias Corvinus. Officina Nova, Bp. 1990. 131. old. 31 Nyilván az 1458-as támadás okán tartották Szegeden 1459. januárban az országgyűlést, amelyen számos had­ügyi törvényt fogadtak el, sajnos ezeket akkor nem hajtották végre. E. Kovács 1990. 132. old. 32 A királyt II. Mehmed Kljucs városában fogta el, majd kivégeztette nagybátyával, Radivával és a kezére került bosnyák főurakkal együtt. Jugoszláv Enciklopédia 1988 158. old. 33 Mátyás az 1463-as tolnai országgyűlésen hívta hadba a rendeket, akik a parancsot komolyan vették és már má­jusban Bátán (Tolna vármegye) voltak a magyar csapatok. Az országgyűlésen elfogadták, hogy a birtokos ne­mesek 10-20 jobbágy után 1, 20-30 jobbágy után 2 lovassal kötelesek hadba vonulni Péterváradra 1463. május 29-re. E. Kovács 1990. 133-134. old., Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Bp. 1915. LXXXIX. old 68

Next