Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 1. szám - KRÓNIKA - Egy Petőfi szobor újjászületése (Fazekas Loránd)
..Közös szimbólumai révén a magyar nemzet részét képező székelységnek van a leglátványosabb kapcsolata a török néppel, amelyet a legjobban a székely kapuk jelképrendszere fejez ki. Ennek megértéséhez az idő vonalán ismét visszautazunk a múltba. Előbb a törökök eredetmondájából idézünk egy részt. A párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött 13. századi ujgur írással és régi török nyelven írt eredetmonda, az Oguz kán Desztani szerint a napok egy napján Ay Kagánnak fia született. A fiú, amint a világrajött, azonnal beszélni kezdett, ostort, húst és bort kért. Negyven nap múlva ifjúvá serdült, lovagolt, vadászott, sárkányokat győzött le, s népének hőse lett. Első feleségét az Ég küldte fénysugáron és olyan szép volt, hogy ha mosolygott, a Nap kisütött, ha sírt, a felhőkből eső hullott. A lány három fiút szült Oguz kánnak. Az első Gün (Nap), a második Ay (Hold), a harmadik Yildiz (Csillag) nevet kapta. A Nap, a Hold és a csillagok mellett, melyek a török felségjelekben és a Székelyföld fafaragványaiban mindenütt jelen vannak, a másik szimbólum a tulipán, amelyet mindkét nép nemzeti világának tart. A vadon élő tulipánok hazája, Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipán fajt ismernek. Minden olyan helyen megtalálható ez a szépséges virág, ahol a magyarok valaha is járhattak. A tulipán a Kárpát-medencében a török idők előtt évszázadokon át oly becsben volt, hogy díszítőelemként is jelen volt a népművészetben a székely kapuktól kezdve az Árpád-kori királyok korából származó templomok kazettás mennyezetéig. Megjelent a népi hímzéseken, a faragványokon, a csipkéken, fejfákon, a kódexekben, a címerekben, a zászlókon mindenütt. És ma is ott van, ahol magyarok élnek és a törököknél is megtalálható a dzsámikban elhelyezett hatalmas méretű perzsaszőnyegek mintázatától a temetők tulipános fejfájáig. Ezek után egészen nyilvánvaló, hogy, hogy a tulipánt a magyarok nem a kerti tulipán meghonosítása után ismerték meg" (...) Beder Tibor históriai eszmefuttatását azzal zárja, hogy a rodostói Rákóczi Múzeum elé emelt, Alsócsernátonban faragott székely kapu, amely Mikes Kelemennek és a bujdosóknak állít maradandó emléket, a két nép szimbolikus jelrendszerének az összegezője is egyben. Ennek a kapunak a felállítását „nem engedélyezte" egy nemrég letűnt magyar kulturális miniszter. Most ez alól a kapu alól indult - szándékosan ismétlem - a magyar diplomáciai képviselet Ibrahim Müteferrika szobrának felavatására, s közben megtekinthették Bercsényi uram tavaly összeomlott házát, és Mikes házának hűlt helyét. Mind a kettő, s az egész Magyar utca megmenthető lett volna. Csupán a Zsigmond Laci kisnyugdíjas erdélyi tanító és erdélyi társainak a hozzáállása hiányzott. Nyomatékosítva ismétlem: Gelibolyban (Gallipoli). Mikesek első szálláshelyén található a Karaca Bey síremléke. A hős, hogy a rábízott zászló ne kerüljön az ellenség kezére, inkább megette azt. A felettesei nem hitték el, erre felmetszette a gyomrát, s megmutatta a zászlót. Meghalt ugyan, de legendájának emléke ma is él, sírhelye fölött a zászlók ezrei lobognak. Szégyellem magamat, ha a kárpát-medencei mai zászlós csatáira gondolok. Mert nálunk a nemzeti szimbólumokat senki nem nyeli le, hanem csíkokra szaggatva tépi, rongyolja. Vannak, akik szégyellik, s vannak, akik megtagadják. De gyarapodnak és szaporodnak azok is, akik megvédik. Sylvester Lajos Egy Petőfi szobor újjászületése 2003 őszén, egyik könyvtári búvárkodásom alkalmával a Heti Szemle című politikai és társadalmi hetilap 1902. május 18. számában egy felhívást olvastam, mely az erdődi várhoz szervezendő kirándulásra hívta fel Szatmár irodalompártoló közönségét. Az eseményre a következő hétvégi Petőfi ünnepség keretében került sor. Szombaton, május 24-én a színházban bensőséges ünnepséget tartottak a költő tiszteletére, melyre Budapestről Torday Grail Erzsébet (született 1862-ben Tordán, tanítói képesítést nyerve Nagyváradra kerül, majd feladva állását, irodalmi előadó és Petőfi-kutató lesz) előadóművészt hívták meg. Másnap Petőfi szatmári szállásadójának és költő barátjának Pap Endrének egykori Eötvös utcai házán emléktáblát helyeztek el, ahol a Petőfi Társaság részéről dr. Koroda Pál mondott ünnepi beszédet. Ezt követően különvonat indult a kirándulókkal Erdődre, melyről a Heti Szemle május 28. száma a következőképpen számolt be: 85