Honismeret, 2009 (37. évfolyam)
2009 / 6. szám - TERMÉS - Az alföldi településállomány sajátosságai (Dr. Beluszky Pál)
TERMÉS Az alföldi települések sajátosságai a 'történések' mögött a századokon átnyúlóan, hosszú távon is bizonyos ,,szerkezetek" lényegesek, amelyek a jelen számára egyszerre jelölnek ki határokat és kínálnak lehetőségeket." (Szűcs Jenő)* Az Alföldnek meglehetősen rossz híre volt - s talán van napjainkban is - a közvéleményben, de még a szakmai körökben is (..elmaradottság", falusias kinézetű mezővárosok. ..isten háta mögötti" tanyák, külterjes mezőgazdaság, unalmas. ..lapos" táj...). Kiragadott példaként idézzük a fél évszázadokon át Szarvason lelkészkedő Tessedik Sámuel egynémely megjegyzését: „Az ilyetén nagy faluban ill. az alföldi mezővárosokban. B. P.] való rendetlenséget az ember majd el nem hiheti, hanemha azt maga látta légyen. A házak, utcák nem egyebek a káosznál vagy zűrzavarnál, melyen a rendhez szokott szemnek [kre.: B. P.) álmélkodnia kelletik. A rendkívül való nagy falunak bírája nem tud magán segíteni, midőn naponként a rendetlenségeket nevelkedni és elhatalmazni látja. A legnagyobb gonosztevők, lókötők és más gaz nép csoportokban tartózkodnak a faluban, de ki keresné és kérdezné őket a házaknak és utcáknak ilyetén zűrzavarjaiban." Tessedik szerint az Alföldön „...gyökeret kapott a földmívelésnek rossz módja, melyet a sovány termés és a gabona hiányossága még most sem irthatott ki." A tanyavilágban élő „ifjú paraszt" pedig „...a tudatlanságban és balgatagságban felnevelkedvén, semminemű jobbító módot, sem javulást el nem hiszen...". Még Petőfi is - akinek pedig, tudjuk, „szép" volt az Alföld! - lenéző gúnnyal írt a legnagyobb alföldi mezővárosról, Debrecenről: „Ha porba vagy sárba akarsz, fulladni, csak ide jöj, itt legkönnyebben vért érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfújnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta." A XX. század „Alföld-szakértői" közül pedig elég Kaán Károlyt idéznünk: „Évszázados kezdetlegességben, számba jöhető kultúra nélkül... Ez az Alföld, ha nem is minden részében." (A tanyavilágot ostorozó írások közül pedig elég Czettner Jenő egyetlen mondatát citálni: „Mintha csak a Kongó vidék négerei között jártam volna, olyan elmaradott ezeken a vidékeken a posta, iskola, orvosi szolgálat.") Ezen írás dramaturgiája szerint most az „Alföld-barát" megnyilvánulásokból kellene idéznünk. (S a feladat nem is lenne nehéz, hogy mást nem említsünk, maga Tessedik is. könyvnyi elmarasztalás után megállapította: „Nem tagadom, a paraszt itt e tartományban még most is sokkal, igen sokkal jobban áll, mint más magyarországi, amint is más nemzetbéli hozzája hasonló parasztok." S feltehetnénk azt a kérdést is, milyen lehetett valójában az alföldi mezővárosok társadalma, ha a nemzeti felbuzdulás idején, a XIX. század első felében e miliőből érkeztek legtöbben a megpezsdülő irodalmi életbe. Csokonai Vitéztől Fazekas Mihályon, Katona Józsefen, a Debrecenben nevelődött Kölcseyn, Arany Jánoson át Petőfiig.) Ehelyett vessünk egy pillantást az 1. táblázat adataira, az „orvoslátta holtak" arányának XX. század eleji alakulására az ország vármegyéiben.5 Az első pillanatban feltűnő, hogy az orvosi ellátás Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. - Történeti Szemle, 1981/3. 2 Az idézetek Tessedik Sámuel: „A parasztember Magyarországban micsoda és mi lehetne" c. könyvéből - Pest 1786-valók. 3 Idézi Szabó Zoltán „Szerelmes földrajz" c. kötetében (Bp. 1999). 4 Kaán Károly A Magyar Alföld. Gazdaságpolitikai tanulmány. Bp. 1927. 5 A magyar statisztikai szolgálat a XIX. század legvégétől kezdve közölte az elhunytak orvosi kezelésére vonatkozó adatokat, azt, hogy az elhalálozottakat haláluk előtt kezelte-e orvos vagy sem. Ez az adat a „fejlettségre" vonatkozóan fontos mutató: tükrözi egyrészt az orvosi ellátás igénybevételének lehetőségét (pl. van-e a településben orvos vagy csak egy távolabbi községben-városban vehető igénybe az orvosi segítség), a lakosság anyagi viszonyait, nemkülönben mentalitását, a mindennapi élet kulturáltságát. 79