Honismeret, 2010 (38. évfolyam)

2010 / 4. szám - SORSKÉRDÉSEINK - Száműzöttek. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem sorsa Trianon után (M. Pázmány Katalin)

Kolozsvár­ i Ferenc József Tudományegyetemen az 1918/19-es tanévben 2370 diák tanult, 83%-uk magyar nemzetiségű volt. Az egyre bizonytalanabbá v­áló politikai hely­zetben, 1918 karácsonyán az intézmény - bár ekkor még nem foglalta el a katonaság - román ellenőrzés alá került. December 29-én, azon a na­pon, amikor Erdély és Románia uniója létrejött „C­onsiliul Dirigent (illetve a vallás- és közoktatásügyi reszort) önhatalmúlag átvette Erdély és a „ részek " egyházi, iskolai és közművelődési intézményeinek felügyeletét azzal a kijelentéssel, hogy az igazgatást a legdemokratikusabb, legszabadelvűbb módon, a vallásosság és a haza javára szavatolja ". Ezek a hangzatos, szép szavak távolról sem feleltek meg az igazságnak. Zaklatások, házkutatások, letartóztatások következtek. Az egyetem rektorát, Schneller Ist­vánt szuronyos katonák közrefogták és így kísérték az őrszobára, majd délután kiengedték, mondván, hogy tévedtek. A helyzetet nehezítette, hogy az egyetemi vezetés és Budapest kapcsolattartása komoly nehézségekbe ütközött, az ügyben egyik fél sem látott tisztán." Az intézményben - a jövőt illetően - tel­jes volt a bizonytalanság. Pesten a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium még januárban is nevezett ki új oktatókat Kolozsvárra. Az egyetem sorsáról, illetve átadásáról folyamatosan változott a megszállók elképzelése. Eleinte azt szerették volna, ha a tanítás magyar kézben marad, mert v­ilágosan látták, hogy nincs megfelelően képzett szakembergárdájuk, akikkel betölthetnék a megüresedett helyeket. Későbbi álláspont szerint az egyetem átvétele fokozatosan, 20-30 év alatt ment volna végbe. Mindezek csak el­képzelések maradtak, mert röv­idesen a magyar egyetem teljes felszámolása lett a végleges cél. 1919. május 8-án egy korábbi rendeletre hivatkozva I. Ferdinánd királyra való hűségeskü letételére kötelezték a tanárokat. Közölték velük, hogy csak abban az esetben tarthatják meg állásaikat, ha ezt megteszik, és egyúttal kötelezettséget vállalnak arra, hogy két év leforgása alatt olyan szinten tanulják meg a román nyelvet, hogy az alkalmas legyen az előadásaik megtartására. Azonban ez nem így történt, az egyetem oktatói hűek maradtak magyar esküjükhöz. .. Magyarnak lenni: nem a szó, a név, az ősök, az élet, magyarrá csak a szív tesz és a lélek!" (Alföldi Géza) Válaszlépésként, május 12-én a román hatóságok átvették az intézményt. Kíméletlenül abba-, és fél­behagyattak minden tevékenységet, egyedül az aznapra tervezett doktoravatást engedélyezték. Sajnos mindez néhány nappal a szemeszter befejezése előtt történt, a diákok tanácstalanul és csalódottan vet­ték tudomásul a félév és ezzel együtt munkájuk elvesztét. Vincze Gábor véleménye szerint „ez is tuda­tos lépés volt", mert a diákokat így próbálták a város elhagyására ösztönözni, és rávezetni arra, hogy más v­árosban, pl. Debrecenben esetleg le tudják tenni az esedékes vizsgáikat. Ez még a „finomnak" ne­vezhető módszereik közé sorolható, hiszen a hatóságok a hallgatókat koholt indokokkal zaklatták, ül­dözték, megakadályozták a szüleikkel való kapcsolattartást, ok nélkül meghurcolták, megverték őket. 167 tanulónak engedélyezték a hazautazást azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza a vá­rosba. A tanárok és a magyar lakosság helyzete is kétségbeejtővé vált. Márki Sándor professzor napló­jában. 1919. július 7-i bejegyzéssel ez olvasható: ,,A magyar ruha viselése miatt tegnap 12 (mások sze­rint pláne 50) úrinőt letartóztattak, egyet hír szerint meg is pofoztak Letartóztatták Barabás Samu­­et. Papot és kántorát is mindjárt a Magyar utcai templomban tartott istentisztelet után, ahol a Szózatot énekelték. "3 Őszre eltávolították az egyetemről a magyar személyzetet. A tanárokat száműzték, többeket kilakol­tattak. Sokan Budapestre menekültek. Itt csatlakozott hozzájuk két kollégájuk - Boér Elek, a jog- és ál­lamtudományi kar és Ortutay Rudolf matematika- és természettudományi kar oktatója akiket szabad­ságuk letelte után a román hatóságok már nem engedtek vissza Kolozsvárra. I. Ferdinánd 1920. október 1-jén megnyitotta a Universitatea din Cluj néven alapított, új román egyetemet. A hallgatók jelentős részét komoly ösztöndíjakkal Románia különböző területeiről csábítot­ták oly módon, hogy a beiratkozást nem kötötték érettségi vizsgához, hiszen a cél a diákság számának mesterséges felduzzasztása volt. Még ebben az évben a városban maradt tanárok kezdeményezésére - felmerült egy ún. „erdélyi autonóm felekezeti egyetem" létrehozásának gondolata. Az intézmény októbertől 7 karral működött volna a Ferenc József Tudományegyetem munkarendje és szabályzata szerint. A kezdeményezést - bár a Budapesten lévő Egyetemi Tanács és az Országos Menekültügyi Hivatal is támogatta - a román ható­ság betiltotta.­ ­ I­­ncze Gábor: A száműzött egyetem. JATE Press Szegedi Egyetemi Kiadó Szeged 2006. 21. old. 3 I Icze Gábor: A száműzött egyetem. JATE Press Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged 2006. 31. old. 33

Next