Honismeret, 2010 (38. évfolyam)
2010 / 6. szám - EMLÉKHELYEK - Petőfi és szülei Szabadszálláson Tóth Sándor helytörténész kutatásai alapján (Molnár Péterné)
hídi csatát, próbálják ki a bicskeiek háromfontos rézágyúját. A nagykátai hagyományőrzők vendégeikkel Kossuth-zászlóaljat alkotva a délutáni csatabemutatók legnagyobb létszámú közreműködői. A zászlóaljban, melynek nagysága átlagban ezen a napon száz fő körül szokott lenni, honvédek, diáktüzérek, népfelkelők ruházatába öltözött tizenévesek játsszák újra a történelmet. Az 1994 óta Nagykátán működő Kossuth csapat tevékenységének fontos helyszíne a Tápió partján álló honvédszobor. A közösség alapító tagjai 1996-ban itt vették át a szövetségi tagságot bizonyító oklevelet Bakó Józseftől, a szervezet alapítóelnökétől. Állandó egyenruhás résztvevői ők az április 4-iki és az október 6-iki megemlékezéseknek, ünnepségeknek és hadijátékoknak. Sok-sok kirándulásuk célpontja, illetve megállója a várostól 4 km-re levő emlékhely. Amikor a csapat tagjai a nyári pataki táborba készültek, a szövetségi hármashalomra mindig a csatatérről hozták magukkal a gyerekek a földet. Gyakran tartanak koszorúzást, évfordulós ünnepséget az emlékmű tövében, amikor az ütközet egy-egy nevesebb résztvevője életútja kerek dátumáról emlékeznek meg. Közreműködésünkkel a Kossuth Szövetség is többször szervezett a Tápiónál ünnepséget. A Tápió partján 1910-ben felavatott bronzhonvéd a magyar nemzet történelmi-kulturális örökségének, az 1849. április 4-iki ütközetnek állít emléket. Az emlékménye és eszméje minden magyar közös tulajdona, míg annak gondozásában a két településnek: Tápióbicskének és Nagykátának van kiemelt felelőssége. Ezzel a joggal és felelősséggel jól sáfárkodva emlékezhet most közösen a két település az emlékállítás centenáriumára. Basa László (Megjelent a tapiokultura.hu online újságban 2010. október 9-én.) Petőfi és szülei Szabadszálláson Tóth Sándor helytörténész kutatásai alapján „ ... ez a szép Kis-Kunság, az én szülőföldem... " Petőfi: A Kis-Kunokhoz Petrovits István 1818-ban érkezett Szabadszállásra és Zabolai István „Szék Árendása" volt. A Református Egyház II. sz. Anyakönyve 629. oldalán az alábbi olvasható: „Petrovits István Aszódról való, de most szabadszállási 'Szék Árendás'-nak, ki Aszódon lakó Hrúz János h. J. Máriát jegyzette, a 3 szeri hirdetésről bizonyság levelet adtam." Petrovits István és Hruz Mária Aszódon szeptember 15-én meg is tartották az esküvőt, és a szabadszállási székárendás fiatal feleségét Szabadszállásra hozta. Ebben az évben Petrovits István „Szék Árendás" Dótzi Varga Jánostól házat és fél malmot használt árendában, amelyet az 1819-es „Tanátsi Jegyzőkönyv"-ből ismerünk. „No.277. Dótzi Varga János instál, hogy Petrovits István „Szék Árendás" 25 ffjainak, melyekkel még a múlt Esztendei Háza és fél Malma árendájában néki tartozik, megfizetésre köteleztessen." (Az árendát Szüts János molnárnak kellett fizetnie, ugyanis a malom másik tulajdonosaként kitúrta Petrovitsot az árendából, aki nem hasznosíthatta bérletét.) 1819-ben a „Passuale Protocollum" szerint a 24. sorszám alatt március 5-én 4 ökröt, 25. sorszám alatt, március 5-én 1 fekete paripa lovat, 38. sorszám alatt, március 21-én 1 pej kancát vásárolt. Petrovits István április 12-én kéri a „Tanáts"-ot, hogy Concivilisáltasson. A „Tanáts Jegyzőkönyv"-e szerinti határozat: „No. 119. „Az Instansnak Concivilitás a szokott Taxa mellett resolváltatik, ajánltatván az Instansnak, hogy e béli nyertessége fejében mutassa meg Árendáságába a közönség eránt való hajlandóságát s a jó hus és igaz méretes béli szorgalmat." Ekkor polgárságot kapott, s állandó lakhelye ez a „kiváltságos község" lett. Petrovits István a letelepedési engedély birtokában 1819. május 2-án megvette Deli Jánostól „az Ér szélén levő ősi Házát" 400 „Bétsi Czédula ftokért", Papp Gábortól pedig szérüs kertet vásárolt. Alig három hónap múlva a Deli-féle házat eladta. „No.16.: nemrégiben vett Házát . Balog Jánosnak 410 fiokért örökösen eladja..." A ház ily hamar történő eladásának az lehetett az oka, hogy a ház mögötti telek tulajdonjoga vitás volt, amelyet az új tulajdonos, Balog János „Tanáts"-nak benyújtott beadványából ismerünk meg. 67