Honismeret, 2010 (38. évfolyam)
2010 / 2. szám - KRÓNIKA - Egy kisebbségi kultúrakutató jubileuma - A hetvenéves Gyivicsán Anna köszöntése (Dr. Székely András Bertalan)
KRÓNIKA Egy kisebbségi kultúrakutató jubileuma A hetvenéves Gyivicsán Anna köszöntése A magyarországi szlovák tudományosság „nagyasszonya", Gyivicsán Anna/Anna Divicanova 1940. január 15-én született Tótkomlóson. Hetvenedik születésnapja előestéjén, bensőséges ünnepség keretében köszöntötték őt barátai, tisztelői, a szlovák és magyar társadalomkutatók, a kisebbségi közélet emberei a budapesti Szlovák Intézetben. Az alkalom indokolja, hogy a honismereti mozgalom is megemlékezzék a munkásságáról. Mint a közép-európai nemzeti kisebbségek értelmiségének legjava, Gyivicsán Anna is számos területen szolgálta-szolgálja népét, öregbítve egyben hazája hírnevét. A nyelvészet, a folklór, a szociológia, a történettudomány kutatója, a szláv filológia főiskolai, majd egyetemi tanára, kisebbségügyi köztisztviselő, nemzetiségi érdekvédő, tudományszervező volt egy személyben, aki tevékenységével, emberségével, joggal vívta ki többség és kisebbség, az állampolgársága szerinti ország és a határon túli anyaország megbecsülését. A békéscsabai szlovák gimnázium elvégzését követően, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szlovák nyelv és irodalom - történelem szakon szerzett oklevelet. 1963-tól négy évig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, majd 1969-1974 között a Közép-Európai Társadalomtudományi Intézetben végzett kutatómunkát. Ezután a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztályán volt szlovák referens. 1974 óta az ELTE BTK oktatója. Emellett a hazai kisebbségi tudományosság egyik első intézményét, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetét ő alakította meg 1990-ben Békéscsabán, és igazgatta 2002-ig, ugyanitt tudományos főtanácsadó volt az elmúlt esztendeig-1975-ben egyetemi doktorátust szerzett a hazai szlovákság társadalmi és kulturális életének témakörében, kandidátusi értekezését pedig 1989-ben védte meg „Anyanyelv-kultúra-közösség. A magyarországi szlovákok" címmel. A nyelv és a kultúra viszonyáról, a kétnyelvű kultúráról írott társadalomnyelvészeti disszertációja alapján, 1997-ben a nyelvtudomány habilitált doktorává avatták. Kutatásainak középpontjában tehát a hazai szlovákok kultúrája, történelme, nyelve, irodalma, szellemi néprajza és kulturális antropológiája áll. A népi, egyházi és polgári műveltség változásait, fejlődését empirikusan vizsgálja, majd elméletileg elemzi, folyamatosan összehasonlító vizsgálatokat végez, s az említett tudományágak szintézisével alkot újat, eredetit. Saját megfogalmazása szerint így „sikerült plasztikusabban feltárni és megérteni az etnokulturális folyamatokat". Utóda az intézetigazgatói székben, Hornokné Uhrin Erzsébet ünnepi köszöntőjében rámutatott, hogy Gyivicsán professzor asszony „a népi, az egyházi és magas kultúra dimenzióira fókuszál a szlovák és a magyarországi szlovák kultúra területén. A többségi és kisebbségi kultúrák kölcsönhatását, az akulturációs folyamatokat, kulturális konfliktusokat, az egyház és a kisebbség, a nemzetiség és gazdaság, a nyelv és kultúra viszonyát, a kétkultúrájúság, ill. a multikulturalitás problematikáját vizsgálja ". Tizenkét önálló, három társszerzővel írott könyve mellett számos kiadványt szerkesztett, magyar, szlovák és világnyelvű tanulmányokat közölt, nemzetközi konferenciákon adott elő. Legfontosabb könyvei, monográfiái közé sorolják az Anyanyelv, kultúra, közösség (Budapest, 1993), ennek szlovák nyelvű változata, a Jazyk, kultúra, spolocenstvo (Békéscsaba-Budapest, 1999). A magyarországi szlovákok. The Slovaks of Hungary. Slováci v Mad'arsku (Krupa András társszerzővel, Bp. 1997, 1998, 1999), a Dimenzie národnostného bytia a kultúry (Békéscsaba 2002), valamint A nemzetiségi lét és kultúra dimenziói (Békéscsaba 2003) címűeket. Magyarország első modern szlovák kutatónőjeként meghatározó szerepet töltött be a népcsoportjáról szóló ismeretek beemelésében a nemzet- 91