Honismeret, 2011 (39. évfolyam)

2011 / 5. szám - ÉVFORDULÓK - Budavár tövében. Gondolatok a nándorfehérvári csata 555. évfordulóján (G. Szabó Zoltán)

ában, Makedóniában, Bulgáriában, stb., hanem valamennyi népnél beleértve a magyart is - olyan dal­lamokhoz kapcsolódnak, amelyek általában nagyon régi, középkori dallamcsaládok tagjai, és jellemző­en a virrasztóénekekben, vallásos tárgyú énekekben, kalendáriumi ünnepek, lakodalmak szertartásdala­iban használják őket, így például Nagybáncsai Mátyás 1560-ban írt históriás énekének bevezető sorai (­História az vitéz Hunyadi János vajdáról) is ezt bizonyítják, hogy abban a történelmi időszakban nagy szükség volt a korábbi századok hőseinek tetteit dicsőítő énekekre. Néktök emlékezem, ha meghallgatjátok jó Hunyadi Jánosról, Nagy jámborságáról, hív szolgálatjáról, erős viadaljáról. Az ő idejében két László királyról, Amurátes császárról, Nándorfejérvárról, Jankula vajdának utolszor haláláról. Székács József szavaival (1836) „a dalok előadói, szerzői csaknem kizárólag a vakok, kik övéik egyi­kétől vezettetve faluról falura járnak a templomok, s klastromok körül házi, vagy közönséges mulatsá­gokban, búcsúk alkalmával téves helyre letelepednek s a körülállókat dalaik tartalmához képest vagy kacajra, vagy bámulásra, vagy sírásra indítják. A szerző Szerémben, név szerint a gergetegi klastrom­ban láta egy ily Rhapsodát a körüle figyelő csoporttal, s nem győzvén eléggé bámulni az arcokon s moz­dulatokban különféleképp kitörő jeleket, a dal hatásának szüleményeit." A hangszerkíséretről szintén Székács írja: a Guszle a dalok mellett annyira mellékes dolog, hogy hangjai csak azon időpontokat pó­tolják, melyekben az éneklő lélegzetet vesz, s rendszerint csak a strófa két vagy három utolsó szótagjá­nál szólamlik meg, míg ismét a következő strófa első szótagjával megszűnik. A Hunyadiaknak emléket állító lemezünkön (Carmina Danubiana: Budavár tövében... 2008) ma­gyar, bolgár, makedón, szerb, horvát és szlovén népdalok, illetve régi irodalmi alkotások szólalnak meg magyar fordításban. A történelmi személyiségek portréját ezek a dalok nemcsak a törökellenes harcok nyomán rajzolták meg, hanem szerelmi történetek szereplőiként is. A tragikus eseményekről (pl. a vár­nai csatavesztésről vagy Jankula vajda bujdosásáról) szóló énekek mellett tréfásabb hangulatúak is akadnak: Mátyás király és a talányfejtő leány, vagy a mulatásairól híressé vált Dojcin Petar és Mátyás király vitája. Külön csemege Arany János Mátyás anyja című folklorizálódott balladája Székről, vala­mint az Orpheusz-történet Mátyás király személyére adaptált változata Szlovéniából. Irodalomtörténeti értékeink sorába tartoznak ezek a dalok, dicső elődök tetteit örökítik meg és a jö­vőnek is üzennek. Tanúsítják, hogy az egységes fellépés a legnagyobb ellenség erejét is megtöri. G. Szabó Zoltán Belgrád ostroma 1456-ban. Bogner, Anton metszete, 19. század (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

Next