Honismeret, 2011 (39. évfolyam)
2011 / 3. szám - TERMÉS - Pesti "magyaros" divat a két világháború között (Bagyinszky Marianna)
komolyabb gondot a községben. A levéltári iratok szerint a megbetegedések csak szórványosak és könnyű lefolyásúak voltak. A szomszédos Újpest már nem volt ilyen szerencsés, mivel ott több halálos áldozatot is szedett a kór. 1914 júniusában még nagyra törő tervei voltak a községnek, mert 30 ezer korona hitelt vett föl a Fóti út építésére Pretzner Imrétől, aki a kor egyik legnevesebb zsokéja volt. A hosszú távú tervezést azonban gyorsan keresztül húzta a szarajevói merénylet (június 28.) és az azt követő első világháború, amely Alag fejlődését is jelentékenyen visszavetette. Csomna Attila Pesti „magyaros" divat a két világháború között Trianon után a magyar politikai és kulturális elit felismerte, hogy Magyarországnak csak a kultúra segítségével vannak kitörési esélyei a válságából. A megoldására született meg a Klebelsberg Kunó nevéhez kötődő kulturális egység elve és az 1920 után újra meghirdetett kultúrfölény programja, amely szerint „a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá". Ez a klebelsbergi kultúrpolitika, illetve a keresztény-nemzeti értékek terjesztése nagyban támaszkodott a magyar társadalom középosztályára, amelynek segítségével valósította meg elképzeléseit a Bethlen-kormány. A két világháború között kialakult új ideológiai rendszer nagy hatással volt a magyaros mozgalmak és viseletek újbóli megerősödésére, amelynek központja Budapest lett. „A magyaros ruhamozgalom feladatát tehát abban kell megjelölnünk, hogy a magyaros jellegű öltözködés, a nemzet széles rétegének ízlését sajátságosan nemzeti jellegű színek és formák felé fordítsa. Mivel az öltözködés területén a nemzeti jellegeket színében, vonalaiban a parasztság őrizte meg a legjobban, a magyaros ruhamozgalom is a népviseletek tanulmányozása alapján kívánja a mai magyar divatstílusát kialakítani. A ruha stílusának mindenekelőtt meg kell felelnie a korszerű követelményeknek, a mai és a városi életformának". Ennek hatására terjedt el az 1920-as években, még a hazánkban élő nemzetiségiek körében is, egy magyaros ünneplő viselet, amely a lánykák esetében fehér buggyos ujjú blúzt, piros selyem fűzött mellénykét, pruszlikot, fehér ráncolt szoknyát alul nemzeti színű csíkkal, zöld selyemkötényt, a fiúk esetében zsinóros mellényt, nadrágot és fehér inget jelentett. A két világháború között, magyaros jegyeket tartalmazó ruhákat elsősorban Fries Erzsébet, F. Haranghy Erzsébet, Farnadi Feigl Ilona és Szúnyoghné, később Zsindelyné Tüdős Klára tervezett. Közülük Zsindelyné Tüdős Klára az Operaház jelmeztervezője, a korszak magyaros ruhatervezésének egyik legjelentősebb alakja, akinek tervezői munkája az 1970-80-as, de még a 90-es években is számos divattervező munkáját inspirálta. Ruhaterveiben a néphagyományt helyezte előtérbe. ,ve ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindhárom egyszerre." 1937-ben nyitotta meg Pántlika nevű divatszalonját Budapesten, a Kristóf tér 6. szám alatt. Magyaros ruhaterveit nagyban inspirálta Erdély visszacsatolása, a székely népművészet felfedezése és a Gyöngyösbokréta mozgalom által megismert és közzétett népviseletek. Szövetruháinak anyaga népi kézimunkákból készült, vagy a nyári textilanyagokat díszítette magyaros mintákkal. Személyesen utazott Erdélybe és gyűjtötte össze a népi hagyományokon alapuló mintákat. magyar nő sajátos lényét legjobban a magyaros öltözködés fejezi ki. Mint ahogy a magyar ember összeforrott azzal a földdel, amelyet már ősei is műveltek, úgy ragaszkodik az igazi magyar asszony azokhoz a formákhoz, amelyek a magyar népművészetből fakadtak, és amelyeket ősanyáink is viseltek. [...] A magyar ruha független a napi divattól, a múltban gyökeredzik. A magyaros ruha ellenben a nagyvilági, a mindenkori divathoz alkalmazkodik." Tüdős Klára a magyaros viseleteknek négy típusát különböztette meg: a történelmi magyar viseletet; a népi motívumokat felvonultató magyar viseletet; olyan magyar viseletet, amely nagy vonalaiban a Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp., 1999. 128. " Újváry Béla: A magyaros ruhamozgalom és a népviselet. Bp., 1930. 1 F. Dózsa Katalin: A magyar ruha feltámadása. Népviselet és napi divat a harmincas években. Rubikon 1988/7. 48. 4 F. Dózsa i. m. 49 50.; Varga Marianna: Magyar népviseletek régen és ma. In: Néprajz mindenkinek. Tankönyvkiadó, Bp., 1982. 5. 61