Honismeret, 2011 (39. évfolyam)

2011 / 5. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Molnár István (1924-2011) (Fodor István Ferenc)

! KÖNYVESPOLC Pécs zenei élete Zenei napló. Várnai Ferenc 122 írása Pécs város és Baranya megye zeneművészeti múltjáról és 1959 és 2007 közötti zenei eseményeiről. Pécs Európa Kulturális Fő­városa 2010 előestéjére. CD melléklettel. Szerzői kiadás. Pécs, 2009. Régóta tapasztalom, hogy amikor a Budapest és Pécs között három órán át zakatoló vonat megáll a végállomá­son és végre leszállhatok, bármi is történt előtte, mind ér­dektelenné válik. Képes vagyok egyetlen perc alatt átér­tékelni a világot és szebb színben, világosan látni. Gyak­ran azt hisszük, hogy országunk egyetlen nagy település­ből, a fővárosból áll, ám állítom: ez nagy tévedés! Van élet Budapesten túl is, sőt messze tőle, ráadásul ez az élet gyakran szebb, árnyaltabb, kedvesebb, emberközelibb. Ebben a mediterrán hangulatú és időjárású, szinte mindig napfényes városban él kiskorától fogva dr. Vár­nai Ferenc népzenekutató, zeneszerző, zenei író. Az egyetemtől eltekintve iskoláit is itt végezte. Későbbi munkái, munkahelyei is ide, illetve a környékhez kötik: tanított, kórust vezetett, fúvós zenekart irányított Erdős­mecskén, Hidason, Szederkényben, Pécsváradon, Szi­getváron és Pécsett. A Magyar Rádió pécsi körzeti stúdi­ójának is munkatársa, mintegy ezer elkészített műsor köthető a nevéhez. Várnai Ferenc reneszánsz személyiség. Járatos fő­hi­vatásán, a zenén kívül a történelemben (történelemtanár­ként is szerzett diplomát), a filozófiában, a herme­neutikában és az utóbbi időben a borkészítésben is. Szenvedélye a zenei ismeretterjesztés, számtalan elő­adást tartott nemcsak népzenei gyűjtései tapasztalatairól, de a klasszikus zene terjesztése érdekében is. Mint szű­kebb pátriájához - de egész hazájához - hű, érte felelős író, a nyomtatott sajtót sem kerülte el, írásai rendszere­sen jelentek meg különféle fórumokon. Most, nem sokkal azután hogy betöltötte a mindenkit számadásra sarkalló 70. évét, gyűjteményben adta közre alkotó munkásságának legfontosabb darabjait. Interjúk, kritikák, ismertetések és zenei szakírások sora olvasható a kötetben 1959-től közel napjainkig. Nemcsak Várnai Ferencről, az ő működéséről szól ez a könyv, hanem kor­rajz is: megmutatja, mire és hogyan figyeltünk egykor, s hogyan változott, alakult ez az idők folyamán. Másként írt a közíró 1960-ban, mint 2006-ban. Ám Várnai írásai­nak íve töretlen: igazmondó, a szépre és a jóra figyelő, erőt adó, biztató mindvégig. Érdekes olvasmány pl. az 1968-ban papírra vetett kis ismertetés, amelyben a máso­dik gimnazista Jandó Jenőre felfigyel egy növen­dék-hangversenyen. Ismerteti a környéken mindig is szép számmal jelenlévő kórusokat, fúvós zenekarokat is. De találhatunk itt könyv- és zenemű-ismertetéseket, valamint Liszt, Bartók, Benjamin Britten, majd később Andor Ilona és mások pécsi kötődéseiről szóló írásokat is. Írásokat találunk az általa elindított megyei zenei ese­mények nagy részéről, a Siklósi Fúvószenei fesztiválról, a Mohácsi Országos Népdaléneklési Versenyről, de ide tartozik a Komlói Gyermekkórus Fesztivál is. Várnai Ferenc életében és munkásságában rendkívül jelentős szerepe van a népzenének. Mint kutató számos felvétel, gyűjtött dalok sokasága tanúskodik erről, ám mint népzenei versenyek szervezője, zsűrije is szerepelt az évtizedek folyamán. Ezekről, s a környéken lezajlott egyéb népzenei találkozókról is olvashatunk. Jelentős még a zenei tárgyú szakcikkek sora, ame­lyek különféle konferenciákon hangzottak el. ír Schnei­der Lajos népzenekutatóról, Berze Nagy János néprajz­kutatóról, a XIX. század hegedűvirtuózáról, Rózsavölgyi Márkról, de Siklós zenei múltjáról is. A kötet melléklete egy 34 zenei részletet tartalmazó CD, a felvételek kapcsolódnak a leírtakhoz. Tehát úgy lehet olvasni a korábban készült kritikát, hogy közben ott vagyunk képzeletben az eseményen, halljuk, amiről szó van. Várnai Ferenc munkássága így egybegyűjtve is érde­kes olvasmány. Ahogyan kezdtem, figyeljünk a magyar vidékre is, több ott az érték, mint azt sokan hiszik! Fehér Anikó SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN: Közép-európai szőttes. Kisebbség és kultúra - határon innen és túl Dr. Székely András Bertalan művelődésszociológus, a magyarságtudomány tudós művelője Közép-európai szőttes című könyvében az 1920-ban elszakított területek magyar nemzetrészeivel és a hazánkban élő kisebbségek mai helyzetével foglalkozik. Könyvében az „Elöljáró be­széd" után négy tematikai egységbe sorolva mintegy öt­ven írás, esszé, előadás hazai és külhoni kiállításokon, ünnepségeken tartott beszédek és életút-interjú szövege található. A gazdag és változatos témafeldolgozások többsége a magyarság és az együtt élő népek sorsközös­ségével foglalkozik, megjelenítve benne a Duna menti népek értékrendjét, kulturális örökségét, az időben és térben változó interetnikus kapcsolatokat is. Elemző írá­saiban a történelmi előzményeket, a demográfiai és etni­kai folyamatokat is felvázolja, rámutatva azokra a társa­dalmi-gazdasági és geopolitikai tényezőkre, amelyek a mai állapot kialakulásához vezettek. A Kárpát-medencében megtelepült magyarság soha sem töltötte ki a hatalma alatt álló államföldrajzi teret: a honépítés-államalapítás korától együtt élt és egymást ki­egészítő (komplementer) gazdasági tevékenységet foly­tatott a különböző etnikumokkal. A magyarság kisebb­ségpolitikája a Szent István-i alapeszmére (más népek, vallások befogadására és tiszteletére) épült, amit a kö­zépkortól a XIX- XX. század fordulójáig az autonómiák egész sora (pl. az erdélyi szászok, a kunok és jászok terü­leti önrendelkezése, a felvidéki bányavárosok német.

Next