Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 3. szám - TERMÉS - Az egri érseki palota és pincerendszer (Löffler Erzsébet)
nyugati oldalon is kert volt, madárházakkal és egy víztoronnyal, ahová a kertben lévő kútból lóerővel húzták fel a vizet, amivel nemcsak a kertet öntötték, hanem szökőkutakat is működtettek vele. Erdődy Gábor utóda a püspöki székben, Barkóczy Ferenc nem sokat változtatott az épületeken, mindössze néhány szobával bővíttette és építtetett a palotához egy Orangeriát (narancsház) is, ahol egzotikus növényeket tartottak. Ez utóbbi a terület déli részén helyezkedett el. Eszterházy Károly püspök, aki 1762-ben érkezett Egerbe, jelentős változtatásokat hajtott végre az épületen. A bővítést és az átalakítást Fellner Jakabbal terveztette meg. Az épületet mind északi, mind déli irányba meghosszabbította, mindkét végébe jól elkülöníthető, balluszteres korlátokkal díszített végszárnyat, ún. „galériákat" építtetett, melyek tetejét szobrok díszítették. A déli oldalon lévő szárnyba helyezte az új kápolnát, melyet a Szent Kereszt tiszteletére szentelt fel és melynek mennyezeti freskóját Johann Lucas Kracker készítette. A freskó az 1801-es tűzvész során semmisült meg, ma egy id. Storno Ferenc által készített freskó díszíti, amellyel a Kracker freskót 1877-ben pótolták. A kép a gyermek Keresztelő Szt. János és a kis Jézus találkozását ábrázolja, hasonlóan az elpusztult mennyezeti képhez. Az oltárt díszítő ólomfeszület Georg Leitner bécsi szobrász munkája, az oltárasztal szürke márványból készült koporsó alakú építmény. A tabernákulum Schäffer József egri ötvös munkája 1765-ből. Az építkezés során keletkezett iratok tanúsítják, hogy valahol itt lehetett az üvegház, az Orangeria, amit a kápolna építése miatt kellett elbontani. Az épület északi végében egy reprezentatív belső lépcsőházat alakíttatott ki, amely a kápolnán kívül az épület legimpozánsabb része és melynek földszintjén egy kocsi áthajtó kapott helyet, melyet keleti oldalán egy díszes, nyugati oldalán pedig egy szerényebb kapuval láttak el. Ezáltal a keleti, díszudvar felőli kapu vált a palota főbejáratává. Hintóval be lehetett állni az előcsarnokba és miután az utasok kiszálltak anélkül, hogy kitették volna magukat az időjárás esetleges viszontagságainak, a hintó továbbhajtott, ki a hátsó kapun, majd egy éles kanyarral közelítette meg az istállóudvart, illetve a kocsiszíneket. Az épületegyüttes északi végében ugyanis gazdasági udvar kapott helyet, ahol elsősorban az istállók és a kocsik, hintók számára kialakított színek voltak. A főépület, amely közben még egy emelettel is bővült, most már teljesen összeépült az északi szárnnyal, amelyben immáron a személyzet került elhelyezésre, a mostani egyházművészeti kiállítás legnagyobb terme volt a személyzeti ebédlő, a sarokban lévő helyiségekben pedig a konyha működött. Ez utóbbi maradványai 2009-ben feltárásra is kerültek. Legutoljára a palota déli szárnya nyerte el jelenlegi formáját. 1827-ben lett Eger érseke Pyrker János László, aki korábban velencei pátriárka volt, és Itáliából mintegy 200 darabból álló festménygyűjteményt hozott magával. XVI-XVIII. századi, főként itáliai, kisebb részt németalföldi művészek munkáit. Az érsek ezt a képtárat kívánta a klasszicista stílusban újonnan átépített déli szárnyban elhelyezni. Ezzel egyidejűleg az épületrész földszintjén alakították ki a konyhát és a hozzá kapcsolódó raktárhelyiségeket. A keleti - utcai front földszintjén irodahelyiségeket létesítettek. Ez az épülettömb egy szabályos négyszögű udvart zár körül, ami kívülről egyáltalán nem látszik. A Líceum és a Székesegyház közötti térre vezető díszes kapuját mára befalazták. Az emeleti termekben kívánta a püspök berendezni a képtárát, a helyiségeket ennek megfelelően alakíttatta ki. Ám az 1832-36-os reformországgyűlésen, amikor a rendek 500 ezer forintot ajánlottak fel a létesítendő Nemzeti Múzeum számára, a lelkesült hangulatban az érsek felajánlotta képtárát a leendő múzeumnak, így a festmények csak a Nemzeti Múzeum megépüléséig, 1847-ig voltak Egerben kiállítva. A gyűjtemény ma a Szépművészeti Múzeum tulajdonában van. A II. világháború elejére az érseki palota középső szárnya, különösen annak tetőszerkezete súlyosan megrongálódott, felújításra szorult volna, azonban a háborús körülmények miatt nem volt erre lehetőség, ezért az akkori főpásztor, dr. Szmrecsányi Lajos úgy döntött, hogy az érsekség átköltözik a déli szárnyba addig, amíg nem nyílik lehetőség az épület tatarozására. A kommunista diktatúra idején azonban az állam arra kényszerítette az egyházmegyét, hogy az épületrészt adja át más célra, és jelképes összegért hosszú távú bérleti szerződést kötött az egyházzal. A főépület így került az akkori borforgalmi vállalat birtokába, amely felújíttatta az épület erősen megrongálódott tetőszerkezetét és használható állapotba hozta a házat, de ez a felújítás sok kárt is okozott. A víz, a villany és a központi fűtés csövei megkárosították a freskókat, az egykori díszes termeket leválasztották és kis munkaszobákat hoztak létre a helyükön, álmennyezeteket helyeztek el, lebontották a régi cserépkályhákat, befalazták a kápolna kórusát, és egyéb, felsorolhatatlan mennyiségű kárt okoztak. Ez az épületrész mára hihetetlenül rossz állapotba került, felújításra vár. Előreláthatólag 2014-re befejeződhet a rekonstrukciója és a turisztikai látogatóközpont kialakítása. Dercsényi Dezső - Voit Pál: Heves megye műemlékei II. Bp., 1972. 492-500. 4 Dercsényi Voit i. m. 500.