Honismeret, 2014 (42. évfolyam)

2014 / 2. szám - TERMÉS - Labádi Lajos: Kossuth-emlékek Szentesen

került sor. A kormány tagjai egymásután utaztak keresztül Szentesen, útban Szeged felé. Július 10-én Kossuth Lajos is a városba érkezett Vukovics Sebő igazságügy-miniszter társaságában. Vukovics erről az alábbiakat jegyezte fel visszaemlékezéseiben: „Túl a Tiszán nem messze Kossuthot utolértem. Egy csárda előtt várta Perczel seregének arra vonulását... De a sereg sokáig nem jött, s én tovább utaztam Kunszentmárton felé, hova Kossuth is jött. Onnan Szentesen keresztül, hol a nép Kossuthot nagy lelke­sedéssel fogta körül, s ketten fürödni mentünk a Kurca vizén felállított fürdőbe, Vásárhelyre menénk hálásra, hol még több nép gyülekezett össze látni és éljeneztetni a kormányzót." Kossuth Szegedről jövet 1849. július 25-én ismét átutazott Szentesen, majd 27-én a városban éjsza­kázott. Itt írta meg azt a levelet Csongrádra, amelyben megparancsolta a kisebb ellenséges alakulatok megsemmisítését. Amikor július 31-én tudomást szerzett arról, hogy Lenkey Károly ezredes honvéd alakulatai felhagytak a Tisza-vonal védelmével, és a császári csapatok nehézség nélkül átkelhetnek a földi révnél, augusztus 1-i keltezéssel Makóról levelet intézett Lenkeyhez, megparancsolva a térség to­vábbi védelmét: „... Ezennel meghagyom, hogy önnek eddigi seregparancsnokságát megtartani, s a Ti­szát védeni kell, különben fel leend áldozva Szentes és Vásárhely, veszve van Mezőhegy egy es, veszve Gyulán munitiónk, s veszélyeztetve minden. Szentes városa lelkes népe támogatandja az ön seregét ha­zafiúi működésében, és a nép bizton követendi önt, ha mint védője és mentője lépend fel,­­ ellenben, ha feláldozza ezredes úr a derék népet és vele az álladalomnak felhalmozott temérdek kincsét, a haza vég­vesztére, a magyar nép átka követendi ennek minden lépését." A parancs késve érkezett, a császári csa­patok augusztus 2-án bevonultak a katonai fedezet nélkül maradt Szentesre. A szomorú végkifejlet is­mert: a magyar honvédsereg augusztus 9-én Temesvár mellett döntő vereséget szenvedett, majd 13-án Világosnál letette a fegyvert. Néhány nappal később Kossuth és több vezetőtársa Orsovánál elhagyta Magyarországot. A szabadságharc leverését követő hónapokban a nép hangulatára Szentesen is az általános elkesere­dettség, csalódottság volt a jellemző. Sokáig nem hitték, hogy a szabadságharc végleg elbukott. Időről időre hírek kaptak lábra Kossuth Lajos hazatéréséről, a szabadságharc újrakezdéséről. E megállapítást igazolni látszik az az eset is, mely 1849 novemberében izgalomba hozta a szentesi polgárokat. A járóke­lők fényes nappal egy szentesi asszonyra lettek figyelmesek, aki az utcán haladva egy pecsétes írást lo­bogtatott a kezében, s hangos szóval szidalmazta a „pecsovics kutya urakat”, fennhangon hirdetve Kos­suth visszajövetelét. A kezében tartott írásról azt állította, hogy az Kossuth Lajos levele, ő maga pedig Kossuth küldötte. A pillanatok alatt összesereglett sokaság ámulva hallgatta a vakmerő szavakat. A helyszínre érkező Basa József főszolgabíró láttán a felbőszült asszony még erőteljesebb szidalmakkal illette a császári hivatalnokokat, azt hangoztatva, hogy a hazatérő Kossuth úgyis felakasztatta vala­mennyit. A főszolgabíró nyomban lefogatta a hangoskodó asszonyt, s a városi tömlöcbe záratta. A vizs­gálat során kiderült, hogy semmiféle Kossuth levél nem volt a lefogottnál. Ennek ellenére a lázítás számba menő rendbontásért a főszolgabíró megkorbácsoltatta az eszelős asszonyt. A Kossuth-város megnyilvánulásának tekinthető, hogy a szigorú hatósági rendelkezések ellenére so­kan nem szolgáltatták be a Kossuth-féle bankjegyeket, átmenetinek tartva Kossuth távozását. A császá­ri hatóságok ezt az illúziót a bankjegyek nyilvános elégetésével igyekeztek szétoszlatni. A későbbiek során kiderült, hogy nem sok eredménnyel. Az 1867-ben megkötött osztrák-magyar kiegyezés új reményeket ébresztett Kossuth Lajos hazatéré­sét illetően. 1869-ben országgyűlési képviselőválasztásra készülődtek a korabeli politikai alakulatok, így a kiegyezést védelmező Deák-párt, a lojális ellenzék szerepét betöltő Balközép-párt és a szélsőbal­oldalt képező 48-as párt, amely ellenezte a kiegyezést, programjában Magyarország függetlenségéért szállt síkra, célul tűzve ki az 1848. évi törvények teljes visszaállítását. Ferenczy Sándor ügyvéd, volt honvédhadnagy indítványára Szentesen is megalakult a 48-as párt. Az alakuló közgyűlést 1869. február 28-án tartotta meg a városháza udvarán. A párt elnökévé Józsa Jánost, jegyzőjévé Ferenczy Sándort vá­lasztották, majd egy 48 tagból álló bizottmányt alakítottak, amely nyomban felvette a kapcsolatot a pes­ti 48-as pártközponttal, s ajánlatot kért egy szilárd 48-as elvű személy jelölésére nézve. A pesti központ Kossuth Lajost ajánlotta jelöltül a szentesieknek (és több más településnek is). Ezt a helyi bizottmány március 6-i ülésén elfogadta, s a másnapra összehívott közgyűlés elé terjesztette. Midőn a városháza udvarán összegyűlt 500-600 földművesből és iparosból álló választó nép Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfiát hallá a képviselőjelöltségre ajánltatni, harsány hosszan tartó éljenekkel üdvözlé, és egy hang ellenmondás nélkül fogadd el és kiáltotta ki Kossuth Lajost követjelöltjének" — írta a korabeli tu­dósító. A 48-as párt sikere gondolkodóba ejtette a másik két pártot. A helyi intelligencia többségét magába foglaló Balközép-párt vezetősége belátta, hogy a kialakult erőviszonyok között, s különösen Kossuth Lajos jelöltségével szemben nem vehetik fel eredményesen a küzdelmet. Ezért március 12-én bejelen­

Next