Honismeret, 2015 (43. évfolyam)
2015 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Debreczeni-Droppán Béla: Rómer Flóris a Magyar Nemzeti Múzeumban
tősen gyarapodjon. Ez még inkább szembetűnő, ha a státuszban lévő munkatársakhoz számítjuk azokat az ideiglenesen alkalmazott díjnokokat, akik 1870 januárjától vettek részt a tár munkájában, és akikről majdnem kivétel nélkül elmondható, hogy Römer egyetemi tanítványai voltak. 1872-re a koncepciózus múzeumőrnek sikerült azt is elérnie, hogy az addigi három helyett hat díjnok dolgozhasson az éremtári rendezésen.60 A megnövelt személyzettel Römer Flóris szisztematikusan haladt kitűzött céljai felé, amely működése folyamán számos jelentős eredményt hozott. Osztálya rendezési munkái és a tudományos feldolgozó tevékenysége mellett továbbra is a múzeum alapfeladatának tekintette az anyaggyűjtést, az állománygyarapítást. Arra törekedett, hogy az ország gazdag múltját, kultúráját minél teljesebb módon mutathassa be. Fáradhatatlan munkásságának ezen a téren is meg lett az eredménye: a korábbiaknál sokkal több tárggyal gazdagodott az Érem- és Régiségtár, mint Flampel írja: „működése idején az osztály több szerzeménnyel gyarapodott, mint azelőtt évtizedek tartama alatt”.61 Elsősorban a római feliratos emlékek számának növekedése volt szembetűnő. Jelentős eredménynek számított, hogy az addig a múzeumpalota különböző zugaiban, udvaraiban és kertjében itt-ott lerakott - zömében római kori - kőemlékek elhelyezését is megoldotta, a főlépcső alatt kialakított lapidáriumban bemutathatóvá tette.62 A múzeumi anyag gyarapodásában vezetése alatt vált meghatározóvá a régészeti ásatásokon előkerült leletek anyaga. Ő volt az első olyan régésze a Nemzeti Múzeumnak, aki rendszeresen végzett és irányított ásatásokat a fővárosban (elsősorban Óbuda különböző területein) és vidéken, azaz kimozdult a múzeum falai mögül (ez elődje, Érdy János idején inkább csak esetileg történt meg). Rómer volt az is, aki az Érem- és Régiségtáron belül elkezdte gyűjteni a hazai házipari (néprajzi) tárgyakat. Ezt a gyűjtést 1872-ben már nagyobb arányban folytathatta, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter Xantus Jánossal együtt megbízta az 1873. évi bécsi világkiállítás magyar népipari osztályának megszervezésével.63 A Xantusszal együtt gyűjtött óriási anyag hívta életre nem sokkal később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát, amelyből utóbb kinőtt a Néprajzi Múzeum. Rómerben emellett az Iparművészeti Múzeum és a Keresztény Múzeum létrehozásának is egyik első kezdeményezőjét tisztelhetjük.64 Figyelme azonban nemcsak az országos múzeumok fejlesztésére és újak életre hívására korlátozódott, hanem vidéki régészeti társulatok, múzeumegyletek és múzeumok alapítása is szívügye volt. Ezzel kapcsolatos meggyőződését a következőképpen fogalmazta meg: ,és mint a test nemcsak szívből Rómer Flóris, a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának őre, 1871 (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr) 60 MNMI ÉRT 29/1872., 1872. évi államköltségvetés. A vallás- és közoktatásügyi m.k. ministernek előterjesztése az 1872. évi költségvetés tárgyában. 33., 34. 6 Hampel i. m. 1902. 82. 62 Rómer ezzel kapcsolatos előterjesztését valamikor 1870 elején tehette meg (MNMI ÉRT 1870. Ikt. sz. n. és dátum nélkül). A lapidárium valamikor 1871 nyarán nyithatott meg, mert Rómer Torma Károly barátjának 1871. június 17-én a következőt írta: „Soha nem vártalak annyira mint most, mert a Museum lapidariumot ki akarom nyitni.” MTAKK Ms 4295/255. 63 MNMI ÉRT. 68/1872. (Baranya megye alispánjához való kérelem a népismei tárgyak gyűjtése ügyében. Ezt aztán a levelezési napló tanúsága szerint 1872 júliusában elküldte Somogy, Zala és Vas vármegyének is.); ld. még: Hampel i. m. 1891. 30-31. (430-431.). 64 Hampel i. m. 1891. 31. (431.); Rómer Flóris: Felterjesztés a pesti központi papnöveldében felállítandó keresztény muzeum ügyében. Archaeologiai Értesítő, 1. 1869. 9. sz. 188-1903. Később az is felmerült Rómerben, hogy a keresztény múzeumot a Nemzeti Múzeumon belül hozza létre. 1876-ban jegyzi le az éves jelentésben, hogy a régiségtári (állandó) kiállítás egyik terme „keresztény múzeummá volna átalakítandó” (MNMI ÉRT 159/1876.,itt ld. az 1875. évi jelentés Hiányok és szükségletek című alfejezetében.). 43