Honismeret, 2016 (44. évfolyam)
2016 / 5. szám - EMLÉKHELYEK - Koszorús Ödön: A Batthyány-emlékszoba avatására
az ikerváriak azonban a régi szokásokhoz tartották magukat. Az elöljáróság eltitkolta az oklevél eltűnését. Az új földesúr az ikervári uradalomhoz tartozó településeket jobbágyfalvaknak tekintette. Meg kívánta szüntetni Ikervár „árendásságát”, hogy a lakosságot jobbágyi szolgáltatásokra kényszerítse. Miksa gróf az elöljáróságot kastélyába hivatta: bor, pecsenye, cigányzene mellett akarta kiszimatolni titkukat. Az ikervári elöljáróság az alispánhoz fordult tanácsért. nem tudván az oklevél eltűnéséről, azt javasolta, hogy ne menjenek többet a grófhoz lakomára! „Van kendieknek jó levele, ahhoz és az urbáriumba foglaltakhoz tartsák magukat!” Az elöljáróság csak bement lakomázni, és bor közben valamelyikük elkottyintotta, hogy milyen tanácsot kaptak az alispán úrtól. Az oligarcha otthagyta a lakomázókat, elvágtatott az alispánhoz és megfeddte tanácsaiért. Nap fordultával az alispán hosszúszekeret küldött az elöljáróságért, és hajdúk kíséretében Szombathelyre vitette őket. Ott aztán szépen deresre húzattattak. Az alispán a nyomatékosság kedvéért meg is kérdezte: ,Jell-e kendteknek jó tanács?” Ettől kezdve hajdúk hajtották robotra az ikervári népet. Akkoriban az a mondás járta: ,Jaj te neked Ikervár, ha Batthyány benned jár!” Miksa gróf birtokairól kienc és horvát telepeseket hozatott majorságaiba és nagyüzemi gazdálkodásba kezdett. Halála után fia, József Sándor gazdálkodott tovább. Új majorságot építtetett Péterfán, a József-majort. Az 1800-as évek elején az ikerváriaknak és a péterfaiaknak is temetkezési helyet adományozott. A kegyúri kötelességeit gyakorolva, a pétrefaiaknak kis harangot öntetett halottaik elsiratására. Az ikervári temetőben kupolás rotundát építtetett a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ikervár községnek nagy legelőterületet ajándékozott, meghagyván, hogy minden év József napján az elöljáróság emlékezzék meg róla, és a mellékelt ezüst kupából igyák, családja egészségére is. Ha ez a tiszteletadás elmaradna, a teljes legelőterület a plébániára száll. 1812-ben halt meg József gróf. Szívét az ikervári kápolnácska kriptájába, testét a családi sírhelyen, Németújvárott helyezték el. Felesége két gyermekkel ajándékozta meg, de boldogságuk rövid életű volt. Skerlecz Borbála grófné még férje életében Bécsbe költözött, és ott fényűző életet élve kevéssé törődött gyermekeivel, valamint a reá maradt uradalmakkal. Lajos fiát nevelőintézetbe adta, leányát maga mellett nevelte. Lajos anyai szeretet nélkül nevelkedett és később csak bírósági úton tudta visszaszerezni anyjától az atyai örökséghez való jogát. Batthyány Lajos előbb kadétkodott egy császári gyalogezredben Itáliában, majd „Miklós-huszárként” Pozsony, valamint Prága környéki garnizonokban élt, és alhadnagyi rangig emelkedett. Közben Zágrábban végezte jogi tanulmányait. Nagykorúságát elérve katonai rangjáról lemondva birtokaira tért. Okszerű gazdálkodással elkezdte a majorságok rendbetételét, korszerűsítését. Ismeretszerző utazásokat tett új, mágnás ismerőseivel, későbbi barátaival. 1834-ben Pozsonyban házasságot kötött Zichy Antónia grófnővel, második unokatestvérével. A dúsgazdag Zichy família példát adhatott és széles kapcsolatrendszert kínált az ifjú párnak. Első évüket Itáliában töltötték, megismerkedtek művészetével, építészetével, gazdálkodásával és főúri életvitelével. Az ott tapasztaltakat ikervári birtokain is igyekezett az ifjú pár megvalósítani. Itáliai tanulmányútáról hazaérkezett Ybl Miklós, aki tőlük kapta első, nagy megbízatását. Pollack Ágostonnal egyetemben megalkották a neoreneszánsz stílusú ikervári kastélyt, amely az U alakú barokk kastélyra épült. Az északi oldalán megtartva barokk formáját, de a déli részén tagolt, hatalmas, palladiós nyílászáróival mediterrán illúziót keltett. Természetesen eléje szépen kialakított reneszánsz parkot telepítettek. (Sajnálatosképpen ez az épületegyüttes ma erősen lepusztult állapotban látható!) A Batthyány házaspár neves vendégeket is fogadott birtokán, kerti ünnepségein baráti, gazdasági megbeszélésein és vadászatain. Batthyány Fülöp látogatásáról például egy elvesztett, Lajos herceg által veretett ezüstpénz tanúskodott, amelyet a körmendi múzeum tulajdonába adtam. Széchenyivel való kapcsolatát a gróf naplói hitelesítik. Jelentős volt életükben a Deák Ferenccel, Erdődy Ferenccel, Felsőbüki Nagy Pállal és Vidos Józseffel való kapcsolat. Az ikervári uradalom bevételeit növelték a juh és sertés tenyésztésből származó jövedelmek. Antónia-majorban „Schwaizer-os tehenészetet” hoztak létre. (A major, bár leromlott állapotban, ma is látható.) Különböző takarmánynövények termesztésével fejleszteni lehetett állattartásukat, amelyre a gyűjteményemben lévő 1838-as évszámozású szénavágó a bizonyíték. 1836-ban nagy, új fahidat építettek a Rábán, valamint nyolckerekű vízimalom és mellé nagy kovácsműhely épült. (A begyűjtött hidász, ács, és molnár, díszített famegmunkáló eszközeim a helyi mesterek igényességét dicsérik.) Ebben az évben kezdődött a péterfai cukorgyár építése is. Batthyány panaszkodott, hogy milyen nehéz jó mesterembereket találni. Kénytelen volt szakembereket Ausztriából hozatni. A cukorrépa mint sokoldalúan hasznosítható növény, néptáplálék, takarmány és szeszipari alapanyagként is feldolgozásra került. Az Ikerváron megtermelt nyers cukrot a pest-budai cukorfinomítóba hordókban szállították. A cukorgyár 1839-től 1847-ig üzemelt. A Széchenyi által javasolt, de Batthyány által megalapított Vasi Szeder Egy 51