Honismeret, 2016 (44. évfolyam)
2016 / 5. szám - KRÓNIKA - Székely András Bertalan: "A közös múltra, a közös gyökerekre kell építeni a közös jövőt!" : Kárpát-medencei együttélési konferencia
szomszédos országok számára is a magyar kisebbségekkel való viszony kialakításában. Joggal várjuk el azt, hogy a határon túli magyarok megkapják a többségi nemzettől a nekik kijáró tiszteletet és jogokat. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő hangsúlyozta, hogy az intézet jelmondata: felelősséggel és hűséggel!" a közös Kárpát-hazára vonatkozik, amelyet jelképesen a Szent Korona köt össze. Azt mondta, fontos, hogy a magyarországi jó példát meg tudjuk mutatni a külvilágnak a külhoni magyar közösségek érdekében. A közös múltra, a közös gyökerekre építendő közös jövő egyik legfontosabb alapja a keresztény gyökérzet, ami Európa modernkori kihívásaira tekintve különösen fontos. A volt székelyudvarhelyi polgármester szerint felelősséggel, hűséggel kell szolgálnia mindenkinek a közösségét, s azt gyarapítva átadnia unokáinak. Köszöntőt mondott még Turgyán Tamás örmény szószóló, aki úgy véli, az együttélési modell többet jelent az autonómiánál, hiszen az együttműködésen alapul. Az első nap zárszavát Fuzik János, az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elnöke, a második napot Báli János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója tartotta. A tanácskozás négy, egymást követő ülésszakát Horváth Sándor néprajzos-muzeológus, a Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi szakosztályvezetője, Székely András Bertalan, A Magyarországi Nemzetiségek Néprajza kiadványsorozat főszerkesztője, Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, valamint Balogh Balázs, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének igazgatója vezette. Az első két szekcióban a hazai nemzetiségek egy-egy reprezentatív képviselője mutatta be saját közösségét, villantott fel kiemelni valókat a históriájukból, hagyományaikból, így a bolgárokról Doncsev Toso, a cigányokról Daróczi Ágnes, a görögökről Diószegi György Antal, a horvátokról Horváth Sándor, a lengyelekről Sutarski Konrád szólt. A németség jellemzőit Manherz Károly, az örménységét Fancsali János, a románságét Martyin Emília, a ruszinságét pedig Telenkó Bazil Mihály referátumából ismerhettük meg. A szerb nemzetiségről Rusz Boriszláv, a szlovákról Király Katalin, a szlovénről Mukicsné Kozár Mária, az ukránról pedig Hartyányi Jaroszlava tárta elénk a gondolatait. Hangsúlyozták a nyelv, a történeti tudat, az oktatási és kulturális intézményrendszer, a hitélet, a közgyűjtemények, az anyanemzeti kapcsolatok szerepét az önazonosságtudat megőrzésében. Többen rámutattak a befogadó magyar nemzettel való sorsközösség tényeire, Trianon negatív hatására, a sajtóban való megjelenítésük torzításaira a maguk közösségét illetően. Az Erdélyben együtt élő népek közül négynek az önszerveződési modelljére összpontosított a harmadik ülésszak. A székelyek kilenc évszázadig fennállt, nagyfokú autonómiáját Pál Antal Sándor világította meg. Az erdélyi örmények önigazgatásának évszázadait B. Garda Dezső előadásából ismerhettük meg. Spielmann Mihály az ottani zsidó közösségek belső életére, egyben értékteremtő tevékenységére irányította a figyelmet. Kálmán Attila az Árpád-kortól a XIX. századig hatékonyan működött szász Universitas sokoldalú bemutatására vállalkozott. Az utolsó tanácskozásrész a valamennyi hazai nemzetiséget érintő, általánosabb kérdéseket taglalta, így Paládi-Kovács Attila a Kárpát-medencei nemzetiségi kutatások történetét foglalta össze, külön rámutatva a liberalizmus és a globalizáció minden nemzeti identitást eltüntetni szándékozó törekvéseire a múltban és a jelenben. Bereczki Ibolya a magyarországi tájházak rendszerét, azon belül a jelentékeny hányadot kitevő nemzetiségi intézményeket mutatta be. Eperjessy Ernő előadása A Magyarországi Nemzetiségek Néprajza tanulmánykötet-sorozat 1975-től datálható eredményeit vette számba, amelyet jól fémjelez az eddig megjelent 138 kiadvány. Közülük német: 30, szlovák: 23, román: 16, együttes délszáv 1993-ig: 10, horvát: 14, szerb: 7, szlovén: 6, cigány: 16, közös kisnemzetiségi - bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin: 9, magyar válogatás: 7. A döntően anyanyelvű alsorozatokat összefogó és irányító főszerkesztők: 1973—1985-ig Balassa Iván, 1986—1992-ig Ujváry Zoltán, 1993 és 2011 között Eperjessy Ernő, 2011-től pedig Székely András Bertalan. A konferencia záróakkordjaként bemutatásra kerültek a sorozat 2016-ban megjelent legújabb könyvei. A horvát kötetről Horváth Sándor, a szerbről Rusz Boriszláv, a közös bolgár-görög-lengyel-örmény-ruszin kiadványról Székely András Bertalan kötetszerkesztő beszélt. Kísérő rendezvényként az első napon többórás folklórműsort adtak a magyarországi nemzetiségek - főként hagyományőrző - énekes, hangszeres és táncművészei. Különleges gesztus volt a hazai görögség részéről, hogy a Néprajzi Múzeum részére Görögországban elkészíttette a talán legismertebb népi hangszerük, a buzuki mesterváltozatának egy példányát. A kimagasló hírű mester, Panagiosz Variasz és Angelidisz Vaszilisz, az Országos Görög Önkormányzat kulturális örökségért felelős alelnöke ünnepe.