Honismeret, 2017 (45. évfolyam)

2017 / 1. szám - TERMÉS - Fülöpszállási Székely Gábor: A fülöpszállási céhekről

A fülöpszállási céhekről A Kiskunság céhes ipartörténetéről viszonylag kevés tanulmány számol be, így ez a téma a feltárat­lan területek közé sorolható. Ezért nagy jelentőségű a fülöpszállási takácsok, szabók és cserzővargák részére 1817-ben I. Ferenc által küldött céh kiváltságlevél, mely gyűjteményemben, a Felső-Kiskunsági Emlékek Házában található. Fülöpszálláson természetesen, mint minden lakott tele­pülésen, mindig is voltak kézművesek, iparosok, de szerve­zeti formában csak a XVIII-XIV. században, a céhek kiala­kulásakor kezdtek dolgozni. Az 1848 előtti Jászkunság az ország legkevésbé iparosított területei közé tartozott. A mes­terek a helyi mezőgazdaság által termelt nyersanyagokat használták fel, általában csak a helyi igényeket elégítvén ki. Kevés volt az iparos ember, jó, ha minden száz lakos közül egy vállalt kézművességet. A török pusztításai, a Rákóczi-szabadságharc viszontag­ságai után a XVIII. század elején az életképes községek, vá­rosok jelentős létszámnövekedésen mentek át. A megszapo­rodott mennyiségi és minőségi igények, az iparosok egy­mással szembeni rivalizálása, mely nem mellőzte az össze­zördüléseket sem, megkövetelte a szervezett iparosság ki­alakulását. A kancellária is felismerte a céhrendszerben rej­tőző előnyöket, és az abból adódó anyagi haszonszerzés le­hetőségét. A céhszabadalom megszerzéséért először a helybéli ta­nácshoz kellett fordulni, ahonnan a Jászkun Kerület kapitá­nyához továbbították, ha támogatták a kérvényt. Innen a Helytartótanácshoz került elbírálás végett, onnan további­ Az 1817. évi kiváltságlevél első oldala tetták a királyhoz. Az uralkodó az engedély kiadásával egy időben értesítette a Kancellária Taksáló és Kiadó Hivatalát, amely azonnal taksa (adó) kifizetésére kötelezte a kérvényezőket. Jó vastagon fogott a taksálók ceruzája, nagy terheket akasztván a céhek nyakába. E teher kiagyalója 1761-ben Mária Terézia kegyes királynőnk volt. Ez évben elrendelte a korábbi céhlevelek bevonását. Egységes szövegű új sza­bályzatot bocsátott ki, így a céhek állami ellenőrzés alá kerültek. A Kiskunságban 22 céh működött, Fülöpszálláson két szabadalomlevélről tudunk. Az egyik, a fent említett, 1817-ből való, a másik, a csizmadiáké 1823-as datálású. A magyarországi viszonyokhoz képest a Hármas Kerület iparosai előnyösebb, kiváltságosabb hely­zetben voltak a redempció hatására. Vámkedvezményt élveztek, részesedtek a közös földek hasznából, személyes szabadságuk is jelentősebb volt. A mesterek osztályhelyzete valahol középúton, a jobbágy és a redemptus polgár között helyezkedett el. Országos vásárokon, heti piacokon árulhattak, de a házalás tiltott volt. Az árak meghatározásába eleinte beleszólási joga volt a Jászkun Kerületnek, 1827-től libe­ralizálódott a helyzet és a megrendelővel való előzetes megállapodás jöhetett divatba. A rend ellenőrzé­se céljából időnként a céhmester egy elöljáróval végigjárta a mestereket, tapasztalataikat jegyzőkönyv­be vezették. A jegyzőkönyvet, egyéb iratokat, pecséteket a céhládában kellett tartani, melyet a céhmes­ter otthonában őrzött. Szerencsére megmaradt a takács céhünk pecsétnyomója. Ennek körirata: „PRIV. K. K. FÜLÖPSZÁLLÁSI TAKÁTS CZÉH PETSETYE 1820” A pecsét belsejében három ábrázolás látható: az osztrák, a magyar címer és a takácsmesterséget szimbolizáló szerszámok képe. A szabályzat előírásait be nem tartótt keményen megbüntették. Előírás volt pl., hogy egyes vidéken milyen díszítéssel ellátott cifraszűrt lehet csak árusítani (1853. évi határozat): „... ezen vásárokon pedig mint Kecskemét, Nagykörös, Félegyház, Izsák, Szabadszállás, Fülöpszállás, és Kun-Szent-Miklós nem fogunk semmi szín alatt más cifrázott munkát árulni, csak csupán a vállában egyenes csipke, minden apró csipke és rózsa nélkül, az elejit osztóval be nem szegve, az oldala minden csipke és czifraság nél­kül, a gallérja pedig minden csipke nélkül simán beszegve, az ujja hajtóka vagy más czifrasággal ellát­va sem szabad a megnevezett vásárokon árulni...” 1855-ben és 1857-ben több mestert megbüntettek, mert a megrendelők határozott kérésére mégis cifrázott ruhát árultak. De ezen szigorú rendeletet a nép követelésére meg kellett szüntetni.

Next