Honismeret, 2018 (46. évfolyam)

2018 / 3. szám - KRÓNIKA - Andrásfalvy Bertalan: Kallós Zoltán emléke

ges, de fontosnak tartjuk megemlíteni ezek közül az általunk legfontosabbnak tartottakat: a Tatabányai kislexikon (1985), Komárom megye földrajzi nevei (1985), Tatabányai közigazgatá­si repertóriuma (1997-2002), valamint Tatabánya lakótelepei és utcanevei (2010) című kötete­ket. A megyeszékhely múltjának egy-egy szeletét feldolgozó kötetek mellett ki kell emelnünk a Komárom nyomdászat- és sajtótörténete 1705-1849 (2010) címmel megjelent hiánypótló monográfiáját, amely egyben összefoglalását is adja több évtizedes kutatómunkájának. Szakmai tevékenységét több alkalommal is elismerték, így könyvtárosként megkapta a Szabó Ervin-emlékérmet (1982), honismereti munkásságát pedig Honismereti Emléké­remmel (1983), Bél Mátyás - Notitia Hungáriáé Emlékéremmel (1997), a tatabányai múze­umügyért végzett tevékenységét elismerő oklevéllel (2001), a megyében végzett 40 évnyi helytörténeti munkáját Komárom-Esztergom Megyéért Kitüntető Díjjal (2002) honorálták, valamint a Honismereti Szövetség 50. évfordulója alkalmából megkapta a szervezet elisme­rő oklevelét (2010) is. A Honismeret oldalain keresztül kívánunk Tapolcainé dr. Sáray Szabó Évának jó egész­ségben eltöltendő hosszú életet, s talán az ünnepelt is megbocsát nekünk azért, hogy kö­szöntőnket egyik kedvelt idézetével zárjuk, amely nemcsak az ő szívéhez áll közel, hanem talán az általunk felvállalt feladat nehézségeit is jól tükrözi: „Mindennek tetszeni lehetetlen; akarni együgyűség.” (Tudományos Gyűjtemény XI. kötet, Pest, 1838.127. p.) Simonik Péter In memóriám Kallós Zoltán emléke 2018. február 14-én, 92 éves korában elhunyt Válaszúton, szülőfalujában Kallós Zoltán, a népköltészet és népmű­vészet egyik legnagyobb kutatója. A Kossuth-nagydíjjal és Corvin-lánccal is kitüntetett tudóst február 17-én Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra szülei mellé. Gimnazista korában, Kolozsvárott ismerkedik meg a magyar népköltési gyűjteményekkel, amelyekben Er­délyből a székelyek és kalotaszegiek alkotásai mellett szűkebb hazájából, a Mezőségből alig talált néhányat. Valószínű, ez a „felfedezése” indítja el gyűjtőmunkáját. Tizenhat éves, amikor lejegyzi az első mezőségi népdalt, kottástul. Középiskolai tanulmányait a sepsiszengyörgyi tanítóképzőben folytatja, majd a háború végén Pesten akarja befejezni. Végül is kalandos úton vergődik haza Kolozsvárra, ahol 1946-ban kap tanítói oklevelet. Ekkor 16 társával együtt jelentkezik arra, hogy ön­ként elmennének az akkor magyar nyelvű oktatásra en­gedélyt kapott moldvai csángó iskolákba dolgozni. Erre végül mégsem kaptak engedélyt. Kallós Zoltán (Id. Takács Szabolcs felvétele)

Next