Honismeret, 2018 (46. évfolyam)

2018 / 5. szám - ÉVFORDULÓK - Kováts Dániel: "Aki nemzetének erkölcsét szebbíti, az hagy maga után háláló fiakat" : Kazinczy Gábor (1818-1864)

Az 1830-as évekre jellemző termékenysége elismerésre méltó, de nem mindig sikerült a maradandó értékek közül választani lefordítandó műveket. E tevékenység haszna abban jelentkezett, hogy csiszolhatta írói ábrázolásmódját, és hogy megismerte kora külhoni irodalmi termését, a friss irányzatokat; a német és a francia irodalmi élet mellett be­pillantást nyert az angol és az orosz irodalom világába is. Újra kísérletezett versírással, novellái jelentek meg, s kiadta Malvina című regényét, amely egy francia író keleti no­vellafüzérének átültetése. Minden törekvése ellenére nyelvezetének dagályosságán nem tudott érdemben enyhíteni, ezért mondhatta róla Jókai: „Mi kár, hogy nem tudott úgy írni, ahogy beszélt.” 1838 júniusában meghalt Kazinczy édesanyja, aki gondos figyelemmel, erkölcsi és anyagi támogatással segítette elő fiának előrehaladását. Az örökség körüli pereskedés megron­totta a testvéreivel való kapcsolatát, mégis egyre többet kellett az osztályrészéül kapott berettői birtok gondjaival foglalkoznia. Az otthonteremtés vágya késztette házasságra, egy vagyonos család gyermekét, Fáy Emmát vette feleségül, s 1840. november 30-án Berettőn megszületett egyetlen gyermekük, Arthur fiuk. Egyre több tényező késztette tehát arra Kazinczy Gábort, hogy elhagyja Pestet, visszatérjen Zemplénbe. Lehangolta például, hogy lapalapítási kísérlete hatszor vallott kudarcot a cenzúra szigorúsága miatt, s számos drá­mafordítása kiadatlan maradt, hogy a hatalom, a kancellária figyeltette és gátolta, s hogy konflikusa támadt Bajza Józseffel, a nagy tekintélyű kritikussal. 4. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a vidék csöndjében való bezárkózás következett; a küzdőtér változott meg csupán, írásokkal a Pesti Hírlap tudósítójaként jelentkezett, idő­szerű helyi és általánosabb politikai jelenségekről mondott határozott, olykor kíméletlen véleményt. A szerkesztő, Kossuth Lajos elsősorban zempléni tudósításokat várt tőle, a helyi ügyek azonban alkalmat adtak Kazinczynak, hogy azokat tágabb keretben helyezze el. A soknemzetiségű Zemplén vármegyében megszólalt a jobbágyok védelmében, becsülte a szláv ajkú népet, de a pánszlávizmust elítélte. Van mondanivalója a vallásszabadságról, a népiskolák létesítésének szükségességéről, hogy ne a tudatlanság, a babonás hit legyen a meghatározó. A gyakorlatias témák is érdekelték, mint a vízszabályozás, a közvilágítás szükségessége, az újoncozás visszásságai. A Honderű­ben, az Életképekben, a Regélő Pesti Divatlapban is megjelent. A haladás elkötelezettje volt, friss szelleme, problémaérzékeny­sége, harckészsége egyedivé tették cikkeit. Rendszeresen bejárt Zemplén megye levéltárába, hogy hódoljon egyik szenvedélyének, a történeti kutatásnak. Gyakran tartózkodott Sátoraljaújhelyen, hogy részt vegyen a megyegyűléseken, talál­kozzék küzdőtársaival. A zempléni politikát - többek között - az innen elszármazó Kos­suth Lajos szellemisége, a többször követté választott Lónyay Gábor, az 1843-ban alispán­nak megválasztott András bátyja, majd Andrássy Gyula alakította. Ha hiányzott is a pesti ifjak társasága, továbbra is kereste a barátság, az együttműködés alkalmait. 1841-ben elvál­lalta a Zempléni Casino titkári tisztét, ahol 1846 nyarán Széchenyi Istvánt, 1847 júliusában pedig Petőfi Sándort fogadták. A költő útileveleiben, s egyik Kohón született versében mél­tatja Kazinczy Gábor tehetségét: „valódi csodagyereke a természetnek a szónoklatban”, „hős pályatársam, lelkem rokona”, írja róla. A Zempléni Casinó keretei közt táncmulatságokat, színielőadást, hangversenyt rendezett. Szociális érdeklődését jelzi, hogy ő teremtette meg az első sátoraljaújhelyi óvoda alapját a bálok jövedelméből. Számíthattak rá a választási küzdelemben, 1847-ben megszervezte a radikális Szegénylegények Egyesületét az ellenzéki eszmék terjesztésére, a jelöltjeik melletti korteskedésre. Közben megválasztották a bodrog­közi járás főszolgabírójának, ránk maradt jelentései is tükrözik problémaérzékenységét: őszinte képet fest a közállapotokról, az adózó nép terheiről.

Next