Honismeret, 2019 (47. évfolyam)

2019 / 1. szám - KRÓNIKA - Valentyik Ferenc: Kapui Ágota emlékezete

gyűlt össze egy kötetre való, sőt, egy gyermekverskötet terveit is dédelgette. A bukaresti Kriterion Kiadó befogadta a kéziratokat, azzal az ígérettel, hogy megjelenhet, de évekig nem történt semmi. Sőt, az írásait korábban szívesen közlő szerkesztőségektől is sorra visz­­szautasításokat kapott, pedig akkor már a határon túl is számon tartották, így például a párizsi Magyar Műhely emigráns folyóirat közölte a Mire emlékeznél című versét, további lehetőségek ígéretével. 1987-ben megcsillant a reménysugár, ugyanis a Megyei Tükör (ma: Háromszék) ipari ro­vatánál megüresedett egy újságírói hely. Bár távoli volt tőle ez a terület, Gajzágó Márton újságíró segítségével megírta első riportját, azt remélve, hogy később testhezállóbb rovat­hoz kerülhet majd. Még egy-két cikk következett, s a főszerkesztő megígérte, hogy felveszi, amint lehet. Gyanúsan hosszú várakozási idő után, 1988 tavaszán váratlanul behívatták a pártbizottságra, ahol a terem hosszú asztala mellett ülő elvtársak megfenyegették: örüljön, hogy van munkája. Ne akarjon újságíró lenni, mert a múltja nem fér össze az újságírói etika előírásaival. S azért nem jelennek meg a versei, mert kritikusak, lázító hangvételűek, ami veszélyes és egyben tűrhetetlen. Ez a megsemmisítő és megalázó támadás kényszerítette ki a sorsfordító döntést: 1988- ban családja mindent feladva és hátrahagyva, egyetlen nehéz bőrönddel áttelepedett Ma­gyarországra. Az ország közepén fekvő Dabas lett az új otthonuk, a második fiú, Kolos már itt született. Romániában eközben hazaárulóként kezelték, a Kriterion Kiadónál elfekte­tett kötetek anyagát kukába dobták. Szülőföldje helyett a dabasi Táncsics Mihály Gimná­ziumban bontakozott ki pedagógusi karrierje, magyar és francia nyelvet oktatott, majd színjátszó kört is indított. Diákjaival könnyen szót értett, elnyerte bizalmukat, szeretetü­­ket. A színjátszás terén különösen szép sikereket ért el. 1993-ban a frankofón országoknak szervezett pécsi fesztivál nemzetközi színjátszóversenyén az első helyet érdemelte ki lelkes tanítványaival, s így még Franciaországba is eljutottak. Kiváló érzékkel ismerte fel a tehet­séget és mentoráltjai pályáját kitartóan terelgette a legnagyobb álmok irányába. Melléjük állt, nemcsak szóval, tettel is, amikor segíteni kellett, és velük örült, amikor jöttek a sikerek. Ma már ismert művésznők - Szabó Erika és Markó-Valentyik Anna - neki köszönhetően indultak el Dabasról a hírnév felé vezető úton. 1998-ban nagy veszteség érte, hosszan tartó, súlyos betegség következtében elvesztette férjét, így a továbbiakban két fia nevelésének minden terhe reá hárult. Nehéz helyzetében ráadásul a versírás sem jelentett menedéket, ugyanis a hazaváltás után elveszett az alkotó ihlet pillanata. Pályájának új szakasza 2002-ben kezdődött, amikor a városi önkormányzat kabi­netirodájába került. Itt a havonta megjelenő városi lapot és a helyi kiadványok egész so­rát szerkesztette, emelkedett hangulatú rendezvényeket szervezett, nagy igényességgel és hozzáértéssel. A Dabasi Újság az utóbbi több mint másfél évtizedben többször átalakult, de tartalma, irodalmi színvonala és külső megjelenése mindig magán viselte a keze nyo­mát. A mindenese, lelkes motorja volt a lapnak, amellyel új fejezetet írt Dabas sajtótörté­netében. Kultúraszervező munkájában változatlanul kiemelt hangsúlyt képviselt a tehetséggon­dozás, a dabasi „tálentumok” felfedezése és kezdeti lépéseik egyengetése, míg markáns új színként jelent meg a hagyományőrzés. Újságcikkek közlésével, kiadványszerkesztéssel jelenítette meg a Kossuth család XIX. századi dabasi kapcsolatait, állandósította Gyóni Géza (1884-1917) korábban ciklikusságot mutató kultuszának ápolását. Részese volt a Vay testvérpár, Vay Sándor­ Sarolta (1859-1918) és gróf Vay Péter (1864-1948) újrafelfedezésének. Célirányos kutatással göngyölítette fel a francia De la Croix család Magyarországra meg

Next